Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
Állásomat 1944-ben vesztettem el a zsidótörvény folytán. Mikor a németek bejöttek Magyarországra sárga csillagot hordtam, sárga csillaggal megjelölt házba költöztem - lakásomat elvették. Ékszereinket, rádiót, stb. beszolgáltattam. Október 20-án - a Szálasi éra alatt - lakásomról elvittek a rendőrök. Reggel fél hétkor megjelentek, mindenkit lehívtak az udvarra és felolvastak egy parancsot, hogy a zsidókat belföldi munkára viszik és mindenki vigyen magával 3 napi élelmet. Negyed óra alatt kellett elkészülni. Elindultunk Ferihegyre ahol egy éjszakát töltöttünk, majd útnak idnultunk Pestszentimrére, ahol 3 napig a szabadban majd a Lénárd féle fatelepen táboroztunk. Gyálliget és Soroksár határában sáncmunkát végeztünk. Innen az oroszok közeledésére - a lövések is hallatszottak - sietve elvittek Nagytéténybe. Budapesten - az Üllői úton - a kísérethez nagy számú nyilas katona csatlakozott, akik a legbrutálisabb módon kergettek bennünket egészen Nagytétényig. Tettlegesen bántalmaztak és lövöldöztek, több embert agyon is lőttek és a Dunába lökték őket. Végig futásban tettük meg az utat. Nagytétényben sertés állásokban helyeztek el bennünket. Sáncmunkát végeztünk a Dunaparton, majd később továbbvittek Hárosszigeten keresztül Csepelre. Csepelen a Werbőczy iskolában helyzetek el de úgy, hogy éjjel csak ülve tudtunk aludni, annyira zsúfolva voltunk. Egész nap sáncmunkát kellett végezni, nem kellemes bánásmód mellett. Mikor az oroszok közeledtek és ugyancsak hallatszottak a lövések, akkor sietve a téglagyárba vittek - az óbudai téglagyárba - ahonnan azután másnap továbbítottak a bécsi országúton Hegyeshalomig, ahol átadtak a németeknek. Út közben Piliscsabán - rögtön megérkezés után - bezsúfoltak egy barakhelyiségbe vegyesen férfiakat, nőket és onnan reggelig sem szükséglet, sem vízvétel céljából nem engedtek ki, dacára annak, hogy igen sok bélhurutos volt, akik kényszerűségből a helyiségben voltak kénytelenek dolgaikat elvégezni. Süttőn egész napi ázás után a nyitott marhavásártéren helyeztek el. Ott a csendőrparancsnok kijelentette, hogy amennyiben valaki is szökni próbál, a tábor 4 sarkán álló gépfegyverekkel közénk lő. Itt egész éjjel szakadó esőben, fedél nélkül ültünk. Gönyűn uszályokban helyeztek el, amelynek tiszta egy víz volt a feneke és mi vízben ültünk. Egész úton az ellátás hihetetlenül rossz volt és napi egyszeri levesből és egy kis darab kenyérből állott. Ezt is azonban sok helyen csak akkor adták ki, amikor mindenki már elhelyezkedett és esetleg aludt úgy, hogy csak egy részünk ment az ételért. Túlnyomórészt vásárolt vagy cserélt élelemből éltünk. Egyes helyeken ezt meg lehetett csinálni, ha erre mód volt, de nem mindenütt. Hegyeshalomnál átvettek a németek és a szemben lévő Zurndorf határállomásra vittek. Itt késeket, villanylámpákat, órákat stb.elvették. Itt kaptuk az első rendes meleg ételt, majd személykocsikba bevagoníroztak. Este a vonat elindult és hajnalban a legnagyobb meglepetésünkre Sopronban ébredtünk fel. Mi azt hittük, hogy Németországba visznek, ezért volt a nagy meglepetés. Nagycenken kivagoníroztak és a cukorgyárban pajtákban, teljesen izolálva elhelyeztek. Itt kb. 880 férfi és 300 nő volt. Az elhelyezés oly szűk volt, hogy csak ülve - így is nagyon szorosan - tudtunk aludni. Nappal sáncmunkát végeztünk. A reggeli és esti étkezésnél - amely feketekávé és egy híg leves volt - állandóan botokkal ütlegeltek. Felügyelőink Politischer Leiterek, tányérsapkások voltak, pártemberek, egyenruhában és civilben, akik sokszor lövöldöztek. Néhány nap múlva kihirdették, hogy 20 ember és 4 orvos Kopházára megy és ott jelentkeznek. Miután az állapotok itt szörnyűek voltak, jelentkeztem és másnap Kopházára vittek, ahol kb. 1200 nőt és kb. 15 férfit találtunk. Minket huszunkat jupoknak osztottak be a nőkhöz, két orvos ilyen minőségben is beosztást nyert., míg további két orvos egy másik táborba ment tovább. Itt ez volt a feladatunk, hogy az egyes nőcsoportokról gondoskodjunk, az élelmezés elosztás, a munka és személyi ügyek tekintetében. Reggel a munkahelyre vezettük a csoportot, este pedig hazavezettük. Itt egy úgynevezett Bauleiter működött - akinek nevét nem tudom - aki a legbrutálisabb módon bánt úgy a nőkkel, mint a jupokkal. Vastag bottal járt, amellyel minden ok nélkül ütötte-verte az embereket. Volt a táborban egy Orzkommandant, aki egy ízben, mikor az orvos - dr.Oláh - nem elég gyorsan futott hívására hozzá, a revolverével a lábába lőtt, majd sebesülten egész estig otthagyta feküdni, dacára annak, hogy délben az ellátást hozó kocsival beküldhette volna a táborba. Dr. Oláhnak este velünk együtt kellett bevonulnia. Természetesen sebesült lába miatt elmaradt és ekkor az előbb említett SS visszamaradt és hátulról tarkónlőtte úgy, hogy bajtársunk azonnal meghalt. Ott temettük el. Ez az SS Bauleiter december közepe táján elment. Utána kirívóbb atrocitások nem történtek. Esetenként hallottam, hogy 1-1 bajtársamat munkahelyen vagy a táborban lelőtték, erről azonban csak közvetve van tudomásom. Miután pajtákban laktunk, amelyek nem voltak jól zárhatók és felülről is szellősek voltak, rendkívül sokat szenvedtünk a hidegtől. Ha éjjel szélvihar volt, akkor reggelre behavazva ébredtünk fel. Ennek folytán rendkívül sok volt a fagyási esetek száma, amelyek gyógyszer és segédeszközök híján nem voltak gyógyíthatók úgy, hogy ennek következtében sok haláleset állott elő. Március elején fellépett a kiütéses tifusz, amely szerencsére jóindulatú volt és így nem követelt sok áldozatot. Becslésem szerint kb. 600-an mentek keresztül a kiütéses tifuszon. Rendszeres gyógyítás nem volt lehetséges, csak elkülönítés történt. Átlagban havonta 150 halott volt.Fentieket saját tapasztalatomból adtam elő. Jövendő terveim: Palesztinába szeretnék menni.

Kifosztás