Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
1944.április 17.-én bevonultam Vácra, innen Kósdra vittek, ma#d egy hónap után Pestre légió-századba kerültem. Megkaptuk a svájci védettséget és egy hét mulva deportáltak. A Józsefvárosi pályaudvaron 68-unkat bezsufoltak egy 15-tonnás vagonba és minden élelem és viz nélkül utaztunk lezárt vagonban 4 napig. Hegyeshalomnál átadtak a németeknek, akik visszahoztak bennünket Balfra.Balfon kinzásunkra és pusztitásunkra minden eszközt felhasználtak és ebben egymással versengtek az SS- és SA-szörnyek. Félig nyitott pajtákban szállásoltak el, ahová a szél befujt, az eső és hó beesett. Kora hajnaltól sötétedésig dolgoztunk a szabadban, sáncot ástunk, és ezt a legkegyetlenebb hidegben, bármilyen hóviharban is végeznünk kellett. A fagyások napirenden voltak, de a munkát azért folytatni kellett, Dr.Szerb Antalt, a hires mütörténészt, aki betegsége miatt nem ment ki munkára, előttem verték agyon. Aki éjjel WC-re kiment, szó nélkül agyonlőtték, de - jobb szórakozás hiányában - válogatás nélkül végeztek ki gyakran bajtársakat. Nekem, mint a beteg- és hullaszállitók Jupojának, borzalmasan nehéz helyzetem volt. Tiz ember volt a kezem alatt és ezekkel kellett a szállitásokat aznémet szadisták parancsa szerint elvégeztetnem. A betegeket meztelenül kellett felrakni egy nyitott szekérre, 25-30-t egy-egy kocsira, azután ponyvával letakarva elszállitották a szerencsétleneket. További sorsukról határozott tudomásom nincsen, de nem fér kétség hozzá, hogy ezek mind elpusztultak aznémet gyilkosok kezében.Március 27. vagy 28.-án gyalog elinditottak Mauthausen felé. Az SS-ek az uton folytatták "játékukat", és sokat kivégeztek közülünk. Loretto előtt az egyik SS-bestia engem szemelt ki szórakozása áldozatául, balkézzel nyakszirten akart ütni és ugyanakkor jobbkezében tartott revolverével lelőni, kitértem előle és igy az utánam jövő bajtársamat érte a halálos lövés. Bécs alatt bevagoniroztak bennünket és 9 napig vittek étlen-szomjan, mig végre Mauthausenbe érkeztünk. Ezen az uton éhség és SS-kivégzések következtében többszáz bajtársamat elvesztettük.Mauthausenban a sátor előtti térségen szállásoltak el, mert a sátrak már zsufolásig meg voltak tömve. Itt feküdtünk a legnagyobb esőzések közben is sárban és förtelmes szennyben. Az SS-eknek itt is megvolt a napi szórakozásuk, gondolkozás nélkül végeztek ki embereket. Egyik délután egy ilyen SS-támadás alkalmával egy véletlen folytán menekültem meg. Szokásomtól eltérően hanyatt feküdtem a helyemen, három bajtársam pedig előttem ült, beszélgettünk. Egy észrevétlenül jött SS-golyó a 3 fiu közül kettőt leteritett, mindkettő azonnal meghalt, egyik szegény bajtársam még üzenni akart az édesanyjának, "mondjátok meg neki"... tovább már nem tudott beszélni.#prilis közepén kezdték meg a tábor kiüritését. Három csoportban vittek 5000-enként, én az első csoporttal indultam. Günskirchenbe vittek, az ut 3 napig tartott, gyalog mentünk erőltetett menetben és élelemről nem gondoskodtak. Csak a harmadik nap este kaptunk egy ehetetlen megromlott levest, más semmit. Megismétlődtek az előző uti élményeink. Az SS-ek első nap 115 bajtársamat lőtték ki, második nap közel 200-t, harmadik nap még többet. Günskirchenben a borzalmak még fokozódtak, leirhatatlanul szenvedtünk. Május 4.-én, mikor az amerikai felszabaditó csapatok megérkeztek, már mindnyájan betegek voltunk, közel a végelgyengüléshez. Welsben kórházban ápoltak, felgyógyulásomat meg se várva, az első adódó lehetőséget megragadva hazajöttem.

Kifosztás