Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezett előadja a következőket:
Úgy volt, hogy húsvét után csinálják meg a gettót. Egyik reggel arra ébredtünk, hogy nagy jajgatással van tele az utca, amerre néztünk vérrel volt tele minden, annyira vertek mindenkit a rendőrök. Kikergettek a lakásokból és úgy vittek bennünket a téglagyárba, miután öt hétig voltunk már Munkácson gettóban. Itt a téglagyárban, ezután bevagoníroztak, hogy az úton mit szenvedtünk, az elmondani is szörnyű volna. Elég annyit, hogy 80 -an voltunk egy vagonban összezsúfolva, víz nélkül. Otthonról szüleimmel és vőlegényemmel indultam el. A vonattal sokat álltunk, úgyhogy nyolc napi utazás után érkeztünk megAuschwitzba. Mikor kiszálltunk, különválasztottak szüleimtől, bevittek egy terembe, ahol felállt egy nő, aki magyarul, csehül és németül kiabálta" levetkőzni és nem kérdezni semmit, hogy miért, csak meztelenre vetkőzni" - elgondolható, hogy mennyire megijedtünk, ijedelmünk nem volt egészen alaptalan. Nekem kitépték a fülbevalómat a fülemből, a gyűrűket leszedték a kezünkről, nekem rendes cipőm volt, azt is lehúzták a lábamról, majd átvittek egy másik terembe, ahol forró vizet engedtek ránk, de előbb még szőrtelenítettek, azt hittük, hogy azonnal elpusztítanak, tovább vittek fertőtleníteni, felvettünk egy rongyot, amit a saját rendes ruhánk helyett adtak és egész éjjelre kiállítottak vizesen ,mezítláb, meztelenül, csupasz, kopasz fejjel a szabadba. Reggelre appelt álltunk. Szörnyű állapotok voltak itt Tízen ehettünk egy tálból, minden evőeszköz nélkül, így már Auschwitzban is elkezdtünk pusztulni. Mindenféle szájbetegséget kaptunk, az egymás után való eséstől. Itt semmit sem dolgoztunk, csak vártunk szörnyű sorsunkra. Akkor személyvonatra tettek és rendesen utaztunk, míg eljutottunkNeusalzba. Itt gyárban dolgoztunk. Cérnát készítettünk. A láger tűrhető volt, a fekvőhelyünk is sokkal különb, mint Auschwitzban, de enni itt is nagyon keveset kaptunk. a munkánál nem volt szabad egymáshoz szólnunk sem, én egy nagy gépnél dolgoztam. Ha megszedtük a fegyelmet a legkisebb védségért is súlyosan megbüntettek. Ha az utcán beszéltünk egymással az úton, büntetésből levágták a hajunkat. Mikor közeledtek az oroszok, elindítottak bennünket gyalog. Nyolc hétig gyalogoltunk, az úton rengetegen elhulltak. Alig kaptunk egy- egy kanál levest az úton, ezt az utat el sem lehet mesélni, olyan borzalmas volt, hogyha rá gondolok is borzasztó izgatott leszek, végre nyolc hét után vagonba tettek minket, akik megmaradtunk. Olyan zsúfoltak voltunk, hogy levegőnk sem volt az úton, így utaztunk azután 4 napig, az ég világon semmit sem kaptunk enni, sokan bolondultak meg ezen az úton a vagonban, állandóan az evésről beszéltek, kiabáltak zavaros szemekkel, majd holtan estek össze. Ez maga is sok volt már a szenvedésből, de a sors megtetézte, hogy bombázások voltak közben, így a vonat sokat állt, végre megérkeztünk Bergen Belsenbe. Azt reméltük, hogy végre szenvedéseinknek vége lesz, de csalódtunk, itt kőpadlóm aludtunk, nem volt semmi sem alattunk a téli fagyban, de ez maga nem volt elég, már hajnali két órakor felkeltettek appelt állni, egészen 10 óráig, mikor az Aufseherin megérkezett, hogy megszámoljon bennünket. Később kitörtek a különböző járványos betegségek és, hogy megmaradtam, az maga egy isteni csoda. Rettenetesen sokan haltak itt meg, legfeljebb, ha egy negyed része szabadult fel. Mindannyian kiabáltunk kínunkban, hogy hozzanak enni, mert éhen pusztulunk, így szenvedtünk kimondhatatlanul sokáig, aki megbetegedett, azzal nem törődött senki, egyáltalán nem kaptunk enni, azt akarták, hogy elpusztuljunk minél többen, ezt a céljukat sikerült elérniük, ha más célkitűzésük nem is vált valóra. Egyik napon áprilisban azt láttuk, hogy a német nők kezén, akik nem menekültek el, fehér karszalag van, nem volt már ezeknek idejük elmenekülni, mint a többieknek. Most már békét szerettek volna ők is, miután végrehajtották ördögi feladatukat, most már az ő életükről volt szó és az nagyon drága volt ezeknek a gonosztevőknek, azt gondolták, hogy mindent tehettek, emberi sorsokról büntetlenül dönthettek, most bizony annál jobban reszkettek saját életükért. Egyszerre láttuk, hogy angol autók gördülnek be és végre hosszas kínszenvedés után felszabadultunk, de nem örülhettünk soká szabadulásunknak, mert a híg, vizes répaleveshez szokott gyomrom nem viselte már el az emberi táplálkozást, de hála a gondos ápolásnak sikerült rendbe jönnöm, bár sok sorstársam pusztult még el a felszabadulás után isJövő terveim: Palesztinba akarok menni, világért sem szeretném, hogy esetleg az én gyermekeim is olyan szenvedésen menjenek keresztül, mint én. Ha majd Palesztinába szenvedek, akkor tudom, hogy miét szenvedek. Egyenlőre nem tudok semmit sem dolgozni, mert a jobb kezem annyira meg volt fagyva, hogy nem tudok semmit sem kézben fogni, de remélem, hogy nemsokára meggyógyulok.

Kifosztás