Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
Én otthonról a huszti gettóból, szüleimmel egy lánytestvéremmel és három fivéremmel indultam el. A waggonban 85-en utaztunk, egészen Kassáig a magyar csendőrök raboltak, onnan pedig amikor a németek átvettek ők folytatták. Így érkeztünk meg szörnyű utazás után, mely három napig tartott Auschwitzban. Itt azonnal különválasztottak mindenkit a családjától, az anyák a gyermekekkel külön mentek, külön a férfiak, így nagyon gyorsan azon vettük magunkat észre a nővéremmel, hogy ketten maradtunk a családból, anélkül hogy időnk lett volna búcsút is venni egymástól. Pedig a legtöbbünknek ez egy végleges elválasztás lett, soha többet nem láttuk viszont ezek közül senkit. Minket elvittek egy fürdőbe, ahol lekopasztottak, megfürdettek, és elvéve a rajtunk levő és eddig egyedüli birtokunkat képező ruhánkat is, rongyokba öltöztettek fel bennünket, hogy teljes legyen a kép, amit nyújtottunk, bizony elképzelhetetlenül siralmas látványt nyújtottunk, mi magunk, amikor egymásra néztünk, nem tudtuk, hogy sírjunk, vagy nevessünk kínunkban. Először a C. Lágerba kerültünk mi is, de onnan elvittek a B.2. számú Lágerba, ahol végig dolgoztunk, munkánk az életszállítás volt az egyik Lágerből a másikba. Egyszerre azután transzportba kerültünk 800-an.Egy waggonban 65-en utaztunk az útra enni is kaptunk. Három napi utazás után megérkeztünk Belsenbergbe.Belsenberg egy erdőben volt, Hannovertől 2 km-nyi távolságra. Ezt a Lágert ##holungslagernek nevezték. Alig voltunk ott, amikor odajött a ### és kiválasztott bennünket. Így kerültünk azután mindannyian továbbSalzwedellbe, ahol egy muníció gyárban dolgoztunk. Eleinte tűrhető volt a helyzetünk, de a koszt nagyon rossz volt. A munka is igen nehéz, de a bánásmód nem volt a legrosszabb. A Lágerünk is tiszta volt. A gyárban golyókat ötlöttünk. Itt nemcsak zsidók voltunk, hanem a legkülönböző nemzetiségű Háftlingek, a felszabadulásig nem volt különösebb bajunk. Már előbb nem dolgoztunk egy néhány héttel, nem látták már semmi értelmét sem. Később a németek megszökte, csak a### és két német SS nő maradt ott velünk.. Amikor az amerikaiak bejöttek, ezeket az SS nőket elpusztították, és a Rittmesitert mi megmentettük, mert az egész idő alatt, mindig nagyon jól bánt velünk. Az amerikaiak felnyitották a Láger kapuit és akkor valóban felszabadultunk. Hogy ez mit jelentett nekünk, akik egy teljes évet töltöttünk el a legszörnyűbb rabságban, azt elmondani sem lehet.Jövő terveim: Most találkoztam itthon a bátyámmal, megvárjuk a nővéremet és akkor együtt kimegyünk Palesztinába, hogy újra kezdjük az életet, ott majd megpróbálunk felejteni, ha sikerül majd, egyenlőre még nagyon frissek a sebeink. Még nagyon fáj a sok veszteség, ami benünket eddig ért.

Kifosztás