Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
November 9-én /1944/ hajnalban feljöttek a nyilasok, kiadták a rendelkezést, hogy 30 perc alatt min###denki legyen kész és sorakozzék az udvaron. Felállitottak bennünket és vittek a Jókai térre. Itt már több csoport állott, mina Vi. kerületből. Vártunk egy darabig, mig összegyült egy nagyobb csoport, mint csak VI. kerületiek és kivittek a téglagyárba. A téglagyárban félórát pihentünk, utána sorakozó és indulás. Zuhogó esőben indultunk### Pilisvörösvár felé- Nemzetőr-kisérettel indultunk el, akik előre jelezték, hogy utunk Németországba vezet és ezért elnézőek voltak velünk. Sokan megszöktek, ### amiért ők egyáltalán nem is szóltak, sőt még inkább biztattak is. Pilisvörösvárnál átvettek a nyilasok. Ezek nagyon durván bántak velünk. az egyik fiatal kislány, lehetett 17 éves, zsuzsinak hivták, a másik nevére nem emlékszem, leült az árok szélére és kijelentette, hogy ő nem tud továbbmenni, ő minden mozgásra képtelen. A katonai parancsnok rákiáltott, hogy azonnal keljen fel, mert lelövi. A l#ny bámulatos hősiességgel viselkedett és kijelentette, hogy történjék bármi, de ő kétpelena felkelére. A katon hozott egy nyilast és felvezették a leányt az ut melletti töltésre. Itt ismét felszólitották, hogy hajlandó-e folytatni az utat. A lány következetes maradt és ismét tagadólag felelt. A katona erre felszólitotta, hogy hátratett kezekkel menjen 10 lépést előre. A lány engedelmeskedett és várta a sorsát. A katona előkapta pisztolyát, de nemlőtt, meglőkte a lányt, aki legurult az árokba és sirvya tápászkodott fel. Kénytelen v#lt folytatni az utat.Az uton borzasztó dolgokat kellett látnunk. Alig mentünk 100-120 km-nyire Pesttől. ugyhullottak az emberek, mint a legyek. Az árok s#élén feküdtek egymás mellett a hullák, kicserepesedett, fekete ajkakkal. Éjjelente nagyon sokan megőrültek. Dorogon megőrült egy férfi, aki egész éjjel szinte állati hangokat hallatott. L#nyeritést és ehhez hasonlót. Minden állomáshelyünkön hagytunk egy-két halottat magunk után. Szőnyben disznó#lban aludtunk. 5-en egy disznó helyén. Az ut szőnyig rettenetes volt.Éjjel 12 órakor érkeztünk be a községbe. Szakadó esőben kesekny töltés szélénkellett jönnünk. A töltés csuszós volt és az ember be#eestek az árokba. Eszembe jutott az "Érik a gyümölcs" c.-ü film, ahhoz hasonló jelenetek játszódtak itt le. Állandó sikoltások és kiáltások az éjben:"Emeberek segitség!" De oly fekete volt az este, hogy senki nemláthatta, hogy melyik szomszédja zuhant be az árokba. Ugy vágott az eső. hogy enm láttunk és nem hallottunk. Mikor a mellettem lévőt kerestem, éreztem, hogy nincs sehol, üres a helye. Ezen a# estén igen sokan pusztultak el közülünk. Hajnalban, még nedves ruháinkban ismét mennünk kellett tovább. Egyre csak előre... Következő állomásunk Ács volt. Itt meleg bablevest kaptunk, amit az előző csoportból lemaradt zsidó lányok főztek a számunkra. Pajtákban aludtunk és éjjel az egyik részeg csendőr megtréfált bennünket. Felállt egy magaslatra, majd pedig hangosan kiáltotta:"Emberek, nyugalom! Akinek védettsége van az jelentkezzék reggel az Almássy birtok előtt. Haza fognak menni. ### Ugyancsak hazaengedik a honvédelmi özvegyeket is. Nagy zokogásban törtünk ki, éreztük, hogy az Isten megsegit és annyi szenvedés után végre nyugodtan töltttük az éjjelt. Másna reggel már 5-kor ébresztő és indulás. Mikor kérdeztük hogyan, a csendőr tegnap este egésZ másként beszélt. Ugyan hol az a csendőr, mutassák meg? - hangzott a gyunyos válasz, aki ilyeneket mond #z csak részeg lehet. Az elkeseredés határtalan volt. Zuhogó esőben folytattuk az utat és elértük Gönyüt. Az uton egy néhányan próbálkoztunk parasztházakba betérni. Az egyikben egy öregasszony fogadott és védelmet adott néhány órára, addig mig a fia meg nem jött. A fia rendőr volt, akinek első kérdése igy szólt: "Maguk zsidók?" Tagadni nem mertük, mire azt a választ kaptuk, hogy"zsidónak nincs hely a házamban!" Ez a csalódás az emberekben annyira fájt, hogy mikor kiléptem a kapunk, elhatároztam megyek akárhová is visznek, megyek a tüzbe is, megyek a halálba is. Én ugyanis biztosra vettem, hogy az emberek majd csak megszánnak. Az öreg asszony nagyon rendesnek látszott, de várta a fiát. Mikor a fiu megjött ő igy szólt hozzá: "Fiam ezek az emberek menekültek, élelmet és szállást kérnek tőlem". A fiuazonban alegbrutálisabb módon kérdezte meg tőlünk zsidók vagyunk-e, amennyiben igen, akkor nincs hely számunkra a házába. Gönyüben levittek a hajófenékre, ahol mint patkányok feküdtünk egymás hegyén-hátán. Ezen az éjtszakán is sok volt a halottunk. Moson-Magyaróvárott is pajtákban szálltunk meg és a csendőrurak maguk ajánlkoztak arra, hogy szőlőt hoznak nekünk.#100 #-t kértek egy kg. gyümölcsért. Elvitték a pénzt, de vissza nem jöttek többé. Elvették az értékeinket, avval az indoklással, hogy a németek majd elveszik. Zurndorfban egy 10 km.-nyi ### uton magyarul is beszélő SS-ek álltak sorfalat. Avval biztattak, hogysiessünk mert a vonat már vár ránk. Megérkezésünkkor azonnal vagoniroztak is. Amikor a vagon temlitették nagy öröm f#gottel, nem bántunk már semmit, csak olyan helyre kerüljünk, haol lepihenhetünk, és nem kell gyalogolni. Itt kaptunk meleg ételt. A határt november 21. léptük át. A vagonban kaptunk izletes gerstlifőzeléket és személyenként egy kenyeret. Remek véleményünk volt a németekről. "Lám a magyarok nem adtak enni és ezek meg milyen rendesek velünk" Örültünk, hogy átjutottunk és sajnáltunk minden percet, amit itt az ország területén a nyilasok óta töltöttünk. 3 napig utaztunk Landsbergig. Minden nap kinyitották a vagont, kenyeret és vizet adtak be.Landsbergben leszálltunk a vonatról és gyalog indultunk el a k#jelölt helyünk felé. Egy köbánya mellett haladtunk el. Láttuk, hogy itt csikos ### ruhába öltözött rabok dolgoznak. Amint egyre beljebb mentünk kialakult az a meggyőződésem, hogy ezek fiatal lekopasztott lányok. Szólni nem mertünk hozzájuk. Később ők vették a bátorságot és megkérdezték tőlünk, honnan is jövünk. Mikor meghallották a választ, hogy pestiek vagyunk, örömujjongva ugrottak a nyakunkba, ugyanis ide voltak tömöritve ### Miskolc, Debrecen, Nyiregyháza, Kassa, Debrecen... 16-20 éves lányai. Bevittek végülegy szobába, ahol átvizsgálták ruháinkat és fölöslegesnek vélt dolgainkat elvették. Elvették meleg ruháinkat, háti -és oldalzsákunkat, majd egy szál ruhábankidobtak az ajtón. Innen be vittek egy blokkba, ahol egy Blokkältestet választottunk, akinek a feladata volt az élelmezésünkről való gondoskodás. Délután 5 óra körül kaptuk az első menüt. Valami sürü rántott leves volt, benne kábitószer. Fapriccseken feküdtünk, 2 és fél hónapon át, csak a meghagyott kabátunkkal tudtunk takarózni. Előszőr a 11-es blokkban helyeztek el, ez pihenő blokk volt, minden nap behozták a fekhelyünkhöz az élelemet naponta háromszor. Kijártunk napozni és dirket felhivták a figyelmünket a pihenésre. Mind betegek voltunk, hasmenésben szenvedtünk, mert az uton havat ettünk. 2 hét után átvittek a Landsberg 2 lagerbe. Reggel 5-kor felkelés. Appell 7-ig, utána kivonulás a munkahelyre. Kavicsot fejtettünk egy kavicsbányában és az utat planiroztuk. December 23-án munkáb#l hazajövet avval fogadtak, hogy azonnal csomagoljunk össze, mert megyünk át Kaufering 3-ba, ami kb. 30 km.-re volt tőlünk. Gyalog mentünk át.Ez a 30 km-es ut borzalmas volt. Örült hófuvásban mentünk át, az ut teljesen fagyott és sikos volt. Egyesével mehettünk csak egymás nyomában. Sokan elájultak, ezeket fepofozták és mentünk tovább. Hajnali 3-kor érkeztünk meg. A táborajtóban erdélyi férfiak fogadtak,avval a felkiáltással, "Ne féljetek lányok itt jó dolgotok lesz!" Erre a hirre ismét nagyon sokan estek össze. Kolozsvári orvosok karjukon vitték be ezeket a lányokat a Revierbe. De sajnos nem ugy történt, mint ahogy ezt az erdélyiek mondták. Már 5-kor felkletettek és mentünk ki munkára.Tulajdonképpen azért hoztak bennünket ide, #ert innen közelebb voltunk a munkahelyhez, ahova vonattal vittek ki. Iglingbe jártunk át dolgozni. Ujabb munkabeosztást kaptunk, a Todtosokhoz jártunk takaritani, mosni és vasalni. De segitettünk a konyhán is. Ezek nagy segitségünkre voltak, mert az SS-ek háta mögött minden ### élelemmel elláttak. A férfiak, akik a szabadban dolgozak, sok éhezésnek és fagyoskodásnak voltak kitéve. Mi boldogok voltunk, hogy ilyenhelyre kerültünk, hogy volt élelmünk, mert igy módunkban állott ezeken a szerencsétleneket segiteni. Január közepe táján olyan nagy volt ahófuvás, hogy elakadtak a vonatok és kénytelenek voltunk a munkahelyre gyalog kimenni. Minthogy a munkahely 9 km.-re volt tőlünk, naponta 18.km.-t kellett megetennünk. Esténként holtfáradtan dőltünk legfekhelyeinkre. Egy barakban 18-an voltunk és szalmazsákokon feküdtünk. Ilyenkor még ki voltunk téve az Aufseherin szeszélyeinek. Ö ugya#is képes v#lt este, de naponta átkutatni szalmazsákjainkat, esetleg ruháinkat, hogy nem talál-e véletlenül valakinél egy fehérnemüdarabot. Egyébként minden 2 hétben váltották a fehérnemüket, kaptunk tisztákat, de nem fertőtlenitetteket, aminek az lett a következménye, hogy lassanként eltetvesedtünk. Február 15-én már nem birtuk tovább titkolni és bevallottuk, hogy tetvesek vagyunk. Megnyugtattak, hogy a legrövidebb időn belül elvisznek fertőtleniteni. Még reggel kimentünk dolgozni és este, munkából hazajövet, azonnal sorakoztattak és elvittek a 10 km.-re fekvő Landsberg 1. táborba fertőtleniteni. A fürdőbe meztelenül mentünk be, ruháinkat már előbb elvették, mindenki kapott egy darab szappant és semmi mást. Beálltunk a zuhanyok alá és élveztük a forró vizet. Egyszerre légitámadást jeleztek, elaludtak a villanyok és mi álltunk a sötétben a forra vizzuhatag alatt. Közben bejöttek a német katonák kis zseblámpáikkal és ugy néztek végig rajtunk. Az egyik fiatal bajtársnőnk, erre ### egy megjegyzést mert tenni, mire " Mi az te zsidó, még te mersz szólni egy szót is?" szavak kiséretében egy akkora pofont kentek le neki, hogy rögtön elájult. A viz oly kevés ideig folyt, hogy még szappanos testtel kellett elhagynunk a fürdőt. Gőzölgő, átforrosodott testtel behajtottak egy szörnyü hideg kamrába, ahol törülköző nélkül, még mindég teljesen meztelenül kellett leszáradnunk. Most is borzong a hátam, ha ezekre a fürdőkre gondolok. Egy óra várakozás után, visszakaptuk minden elvett ruhát, a fertőtlenitéstől darabokra tépve. Reggel 7 óra volt, amikor elindultunk vissza a mi táborunkba. Reggelit nem kaptunk, hanem azonnal kihajtottak a munkahelyre. Igy telet az idő egészen április 22-éig.Április 22-én az amerikaiak már nagyon közel, a tőlünk #5 km.-re levő Augsburgban, megkaptuk a kiüritési parancsot. Dachauba kellett mennünk. Éjjel 2 órakor volt ébresztő, utána sorakozó. A kapuban a Lagerführer ezekkel a szavakkal bucsuztatott:"Önöket elküldöm Dachaun keresztül Tirol felé, ahol a Nemzetközi Vörös Kereszt megállapodásunk szerint átveszi Önöket. Mindenkit haza fognak szállitani."Szörnyü nagy zokogás tört ki, - nm igaz, hazudtok, ismét becsaptok bennünket!" Erre ez votl a válasz:"Vigyázzon mindenki az életére, ez minden, amit elkövethetek." Elindultunk gyalog minden utravaló nélkül. Naponta ### amerikai gépek kisértek az uton. Egész alacsonyan szálltak és minden általunk elhagyott falut felgyujtottak a hátunk mögött. Oriási öröm feszitette a mellünket, látva az égő házakat és a félelemtől remegő SS-eket. Mi boldogan haltunk volna meg egy amerikai gép bombája által, bátran mentünk a legnagyobb robbanások között az országut közepén, az SS-ek ilyenkor gyáván behuzodtak a falak mellé. Minthogy Dachau teljesen megtelt, Allahba vittek minket.Ideérkeztünk április 26.-án. 3 napig voltunk itt, de ennivalót nem kaptunk. a 3-ik napon, erős puskaropogást hallottunk, nekünk pedig megparancsolták, hogy a barakokat el ne hagyjuk, mert a közelben lévő lőszerraktárt robbantják. Sőt feküdjünk az ágyak alá, ez jobban véd alégnyomástól. Egyszerre erős légnyomást éreztünk, mindenkit feldobott a levegőbe és sebesülések is történtek. A férfiak áttörték a drótkeritést és berohantak a nőket menteni. Levittek a bunkerekbe, ahol egész másnapig voltunk. Másnap délelőtt 11órakor jöttünk fel és alig tértünk magunkhoz a kiállott izgalmak után, mikor megpillantottuk az első amerikai kat#nát, aki előzőnap 12. órakor lépte át a tábor kapuját.Csókzáporral és örömujjongva fogadtuk őket. Ök cukrot és csokoládét osztottak ki közöttünk. 2 hét mulva, május 15.-én az amerikaiak átvittek Feldafingba, ahol a Hitlerjugend-heimbe helyeztek el. Az itt eltöltött idő egész paradicsomi korszaknak mondható. Láttam, hogy a magyarok hazaszállitása nagyon huzodik, hogy ebben az ügyben nem t#rténik semmilyen intézkedés, viszont már nagyon vágyakoztam a családom után és feliratkoztam egy román transzportba. Ezzel is jöttem haza.

Kifosztás