Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
Rákosszentmihályon laktam édesanyámmal és hugommal. Textil-rövidáru üzletünk volt, amit én vezettem.1944. májusban Rákosszentmihályon a zsidók részére csillagos házakat jelöltek ki és a környékbeli Rákoshegy, stb zsidókat ide tömörítették.Június 30-án hajnalban arra ébredtünk, hogy szuronyos csendőrök szállták meg a házunkat, nem tudtuk mire vélni a dolgot, megkérdeztük, hogy mit jelentsen ez, erre azt mondták, hogy idegen ellenőrzés lesz. Ebben meg is nyugodtunk. 10 órakor délelőtt leváltották a csendőröket, újabbak jöttek, ezek már jobbérzésűek voltak és megmondták, hogy úgy készüljünk el, hogy hosszú útra visznek és inkább élelmet, mint ruhaneműt vigyünk magunkkal, hogy hova visznek, azt nem mondták, csak nagyon sajnáltak és az egyik azt mondta, hogyha tudna még az élete árán is megmentene.Még aznap bewaggoníroztak és elvittek a budakalászi téglagyárba. 1 hétig voltunk ott, majd a legelső transporttal kivittek az állomásra, lehettünk körülbelül 3500-an és ott ismét bewaggoníroztak. 72-en kerültünk egy waggonba. Nagy hőségben összezsúfolt állapotban indultunk, kevés vizet kaptunk és az úton sokat szomjaztunk. Lezárt ajtók mellett mentünk és csak Kassán nyitották ki újra a waggonokat, ahol átadtak az SS-nek. Egy ember a waggonunkban megőrült, a gyerekek közül az egyik egész úton sírt és nem lehetett elhallgattatni. Kassa előtt az egyik állomáson az állomásfőnöktől vizet kértünk, erre az felénk köpött és elfordult. Kassától kezdve még a gyorsvonatnál is sebesebben mentünk.3 napi utazás után a hajnali órákban Auschwitzba érkeztünk. Megérkezésünk után mindjárt kiwaggoníroztak, lengyel Häftlingek a fiatalabb anyáktól elvették a gyerekeket és azzal biztatták őket, hogy majd minden vasárnap találkozni fognak gyermekeikkel. Sajnos az a a vasárnap soha nem érkezett meg.Édesanyámtól különválasztva, hugommal jobbra kerültünk. Azóta édesanyámat nem láttam. Hugommal a fürdőbe vittek, ott teljesen levetkőztettek, hajunkat lekopasztották,minden szőrzetünket eltávolították és fürdés után kaptunk egy vékony hosszú ruhát, úgy néztünk ki, hogy egyik nem ismerte meg a másikat. Bekerültünk a C.Lagerbe,másnap már hajnalban 3 órakor ébresztő volt, kimentünk Appelre, ott álltunk d.e.11 óráig, d.u. ugyancsak elölről kezdőtött az Appelállás, sírtunk hugommal, nagyon el voltunk keseredve, fáztunk hajnalban, mikor kiállítunk a vékony ruhában és vártuk a napot, hogy édesanyánkkal ismét találkozhassunk, a szlovák lányok ilyenkor azzal vigasztaltak, hogy nézzük meg a krematórium füstjét, ott vannak-e hozzátartozóink, eleinte nem hittük, de minél tovább maradtunk Auschwitzban, kitutódott, hogy amit ők mondtak, az mind igaz.A C. Lagerből 4 nap után áttettek a B. Lagerbe, ott megtetováltak és 3 hét múlva visszatettek a C. Lagerbe, ahonnan a konyhára kerültem.A C. Lagerben októberben állandó szelektálások voltak, az egészségeseket transportokba osztották, a gyengéket, betegeket gázba vitték.December 30-án elvittek vonattal Bergen-Belsenbe. Előbb a 28.sz. blockba kerültem, onnan áttettek a 198-as blockba. Dolgozni nem jártunk, de annál többet éheztünk. 20 dkg kenyeret kaptunk naponta és délben 1/2 l vizes levest, amiban egy pár répa uszkált. Márciusban, mikor tízezrével hozták a transportokat, már kenyeret alig kaptunk, kiütött a flecktifusz is, s annyi volt a haláleset, hogy a hullák között feküdtünk. Szegény hugom, aki végig velem volt, diareben meghalt. Levesből is sokszor csak 3 deci jutott egynek.1945. április 15-én az angolok rettenetes helyzetünkből felszabadítottak. Minden vágyunk csak az volt a felszabadulás után, hogy onnan a halálblockból minél előbb elvigyenek és tetveinktől megtisztítsanak. Adtak az angolok egy fehér fertőtlenítő port, amitől 6 óra alatt a tetűktől megszabadultunk.Felszabadulás után a bergeni kórházba kerültem, ahol 3 hétig nagybetegen feküdtem, utána mint lábadozó kijártam napozni és ekkor bejött a blockba egy német orvos és azt mondta, hogy jelentkezzen aki egészséges, mert az hazaküldik. Nagyon vágytam haza és bár éreztem, hogy még nem vagyok egész jól, jelentkeztem. Cellebe vittek és ott 3 nap múlva 39o lázzal újra a kórházba kerültem, a kórházból 1 1/2 hónapi kezelés után kikerültem, akkor 39 1/2 kg voltam, olyan gyengének éreztem magam, hogy minden lépésnél azt hittem, hogy összeesek.Felgyógyulásom után 1 hétig egy görög blockba kerültem és utána helyet kaptam a magyar blockban. A cseheket már leszállították és nagyon vártuk már a mi hazaszállításunkat is. Szeptemberben visszavittek minket Bergen-belsenbe, ekkor transportot indítottak és a magyarok közül sorsot húztak, hogy ki kerüljön sorra. Én is beleestem a sorsolásba és elvittek minket Hannoverbe. Onnan nem vittek minket tovább, mert azt mondták, hogy ez nem hivatalos transport és visszavittek Bergenbe, ott szereztünk egy igazolást, hogy románok vagyunk és a román transporttal indultunk haza, mert a magyarokat nem engedték át Csehországon keresztül.Október 1-én indultunk le és 2 teljes hétig utaztunk. Útközben a waggonparancsnok többször vételezett egyes városokban a vöröskeresztnél ennivalót. 14-én hajnalban Prágán, Pozsonyon keresztül érkeztünk haza.Hazaérkezve Rákosszentmihályra, otthon találtam munkaszolgálatos fiamat, aki orosz fogságban volt, a házunkat légnyomás érte, de azért lakható és sajnálattal állapítottam meg, hogy a Rákosszentmihályról eldeportált körülbelül 450 zsidó családból mindössze eddig csak 50-en jöttünk haza.Jövő tervem, üzletemet újból megnyitni és tovább dolgozni.

Kifosztás