Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
Klein Ilona elmondja: Kispesten laktunk, ahol szüleimnek bőrdíszműáru kereskedésük volt, 3 nővérem édesapám üzletében dolgozott, 1 bátyám Budapesten keresztény iratokkal bújkált, én meg iskolába jártam.3 nővérem 1944. nyarán behívó alapján munkaszolgálatra bevonult. Csepelen teljesítettek szolgálatot és onnan kerültek ki Németországba. Minket a szüleimmel a monori téglagyárba vittek, ahonnan Auschwitzba kerültünk.A szelektálásnál szüleimtől különválasztottak, bevittek a fürdőbe, ahol hajamat lenyírták, más ruhát adtak és bevittek a C. Lager 25.sz. blockba, itt találkoztam össze már korábban eldeportált 3 nővéremmel.Aug.elejétől novemberig mind a négyen a Webereiba jártunk dolgozni. Fontunk, rongyokból és bekátrányozott női hajakból gyújtózsinórokat készítettünk. Ruhákat is hoztak a Webereiba a krematóriumból, széjjelszaggattuk őket és azt is feldolgoztuk. Aki naponta ###.### kapott minden 30 méter után 1 márka prémiumot. Mi a pénzt odaadtuk a lengyel caponőnek, kaptunk érte egy bont, amit odaadtunk a Lagerältestenek, akitől kaptunk érte kenyeret, mézet, margarint, amit a mi élelmünkből elszedett.Novemberben az Aussenkommandoba kerültünk. Naponta 15 km-s utat tettünk meg gyalog a Visztula partjához dolgozni. Hajnalban 5 órakor Appelt álltunk és 7 órakor munkába indultunk és ott dolgoztunk 2 óráig. Csilléztünk, csákányoztunk és nagyon nehéz férfimunkát végeztünk. 4 lánynak kellett földdel megrakni a csillét, feltoltuk a dombra és ott szétlapátoltuk. Erzsi nővéremnek megfagyott az egyik lába, megállt a munkában, emiatt úgy megverték, hogy 5 helyen műtétet kellett végezni rajta, mindegyik helyen meglátszik ennek a nyoma. Reggel 7 órakor, mikor munkába mentünk Grese nézte végig a menetet, amint SS katonák és kutyák sorai mellett végigvonulunk és ha valaki nem tartott lépést a többiekkel, abba belerúgott. Egyszer belém is olyat rúgott, hogy csupa vér lettem. Sokat szenvedtem a hidegtől, a kezem megdagadt, sebes lett és nem engedtek otthon maradni. Akik dolgozni jártak, azok 2x1 héten Zulagot kaptak, 1/2 kg kenyeret. Mikor hazaértünk 2 óra után, akkor kaptuk meg az ebédet, a kezünk a hidegtől úgy meg volt dermedve, hogy nem tudtunk rendesen enni.1945. jan.1-én Auschwitzból elvittek minket Bergen-Belsenbe. 1300-an mentünk egy szerelvényen. Egy waggonban 90-et raktak be. Kenyeret és margarint kaptunk az útra. A többi transportokat Auschwitzból 2 hét múlva vitték el.Bergen-Belsenbe bekerültünk egy blockba 1300-an, első nap sem ennivalót, sem takarót nem kaptunk, a szalmát pedig kiszedték alólunk. Másnap 10-en kaptunk egy kenyeret. Pár nap múlva éjszaka elvittek a fertőtlenítőbe, már aludtunk és éjjel 12 órakor azzal ébresztettek, hogy fürödni megyünk. Rövid hajjal, sapka, kendő nélkül éjjel 3-kor még kinn álltunk az udvaron fatalpú szandálban, rongyos ruhában, mikor elindultunk, egy SS vastag bottal ránkütött és úgy hajtott minket, elestem és össze-vissza tapostak. Ha valakinek a fején megláttak egy sapkát, elvették. Nagy havazás volt, mikor a fürdőbe mentünk, egy hideg terembe vittek, az ajtót ránnyitották, levetkőztünk és SS-ek sorai mellett kellett meztelenül elvonulnunk, az egyik lengyek Caponő megjegyezte "ezek Budapestiek" és összenevettek az SS-kel. Volt ott egy Olga nevű szlovák lány, aki Auschwitzban a cseh lager 5.sz. blockban blocková volt és Bergen-Belsenben Arbeitsdienst. Ez nagyon vert minket.Erzsi nővérem a revierbe került, ahol egy francia orvos műtétet végzett rajta, nagy fájdalmai voltak és sokat szenvedett. 3-4-en feküdtünk egy ágyban, a tetűk hemzsegtek rajta, és a sebeit csak ritkán kötözték, ott feküdtek piszkosan, tetvesen és senki nem törődött velük.1945. ápr.15-én az angolok szabadítottak fel.Felszabadulás után elvittek minket a halállágerből és Bergenben a katonai kaszárnyában helyeztek el.Okt. 1-én miután nem gondoskodtak hazaszállításunkról, egyénileg útnak indultunk. 16 napig utaztunk és tegnap okt.16-án érkeztünk Budapestre.Hazaérkezve Kispestre mentünk, hogy otthonunkat felkeressük, a lakásunkat bombatalálat érte, egy ruhadarabunk sem mardt meg, a szüleink Auschwitzban maradtak és 1 bátyánk, aki keresztény papírokkal bújkált, maradt meg.

Kifosztás