Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
1942. július 29-én vonultam be Esztergom táborba. 7 hónapot töltöttünk itt és ezen idő alatt a századnak munkaszolgálatos viszonyokhoz képest aránylag jó dolga volt. 1 hónapi szabadságot kaptunk.Utána Szentendrére vonultam be a 101/61 századhoz. Az itt eltöltött 6 hét alatt igen rossz sorsunk volt egy hadnagy "jóvoltából", akinek a nevére sajnos nem emlékszem, de tudom, hogy tanító volt. Ez az ember minden elképzelhető rosszat elkövetett velünk szemben. Órák hosszat gyakorlatoztatott bennünket és már ekkor megígérte, hogyha kikerülünk az országból, ő kiirtja az egész századot. Ezt az ígéretét be is váltotta, amikor később a századot Borba vitték.Én nem mentem velük, mert én már Szentendréről Nagykátára kerültem, mint iparos. Ezzel az iparos századdal helyeztek át Pestre, Breitfeld szűcshöz. Itt jó dolgunk volt.Hat héttel később leváltottak és Bustyaházára küldtek. A 101/39 századnál dolgoztam, ahol rendes volt a századparancsnok. Következő állomásunk a Zombor mellett lévő Bükkszállás volt, ahonnan végülis kivittek Galíciába. Utászokhoz volt beosztva itt a század és rengeteget kínoztak bennünket. Az utászok állandóan ütöttek-vertek. Hála a századparancsnokunknak, legalább élelemben nem szenvedtünk hiányt.A visszavonulás során Kárpátaljára kerültünk. Itt a század fele megszökött, a másik részét pedig beosztották más századokhoz. Minket Kassára vittek.Egy hét múlva Szlovákián és Kassán keresztül visszahoztak 1.800-unkat Harkára. Ebből 700 ember pusztult el flekkben, kb. 500-nak fagyott le a keze meg a lába. Már ekkor 200 amputált lábú munkaszolgálaots volt.Első széder estén indultunk el Sopronon és Bécsújhelyen keresztül Mauthausen felé.Mauthausenben rendőr voltam, ezért dupla levest kaptam, ami azonban csak több vizet jelentett és több erőpazarlást, mert a rendet nekünk kellett fenntartanunk. Koplaltunk és bozalmasan szenvedtünk a helyhiány miatt. Alig tudtunk lélegzethez jutni a túlzsúfolt blokkokban.Gunskirchenben hágott tetőfokára szenvedésünk. Aratott a halál, mint a legyek, pusztultak el mellettünk legjobb barátaink. Végre május 5-én szabadítottak fel az amerikaiak.Hörschingben újra rendőri szolgálatot teljesítettem. Lengyel gyerekek felismerték a dolgozó német foglyok között a 2 mauthauseni SS-vérebet, minket rendőröket figyelmezettek, de a tömegtől kapták meg jól megérdemelt végüket: agyonverték őket.

Kifosztás