Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezett előadja a következőket:
Ungváron laktam, ahol az ottani bankban mint tisztviselőnő voltam alkalmazásban. 1944-ben állásomból kiestem. A németek bejövetele után a zsidók állandó bántalmazásoknak voltak kitéve. Különösen férfiakat az utcán ok nélkül megtámadták és megverték. Az ablakokat betörték és a gazdagabb zsidóktól állandóan pénzt és ékszereket követeltek. Ha többet sejtettek, mint amennyit kaptak, akkor elvitték őket a városházára és onnan már csúnyán megverve kerültek ismét vissza otthonukba. Április végén elrendelték a zsidók gettóba vonulását. A gettóban tűrhető volt helyzetünk, nekem például voltak jóindulatú keresztény ismerőseim és elláttak ennivalóval. Különben az élelmezést a népkonyha intézte, ami kissé gyenge volt, mert nem bírta az ott lévő sok ezer embert kellő élelmiszerrel ellátni. 4 heti ott-tartózkodás után bevagoníroztak. Nagy meleg volt, ajtó zárva volt, az ablakot rács borította és még azon keresztül sem engedtek kinézni. A vödör víz, amit elindulásunk alkalmával beadtak, hamar elfogyott és Kassáig nem pótolták. A csendőrök állandóan zaklattak valamiért, egyszer pénzt, máskor meg ékszert kértek, közben fenyegetőztek és lövöldöztek. Kassán végre kinyitották az ajtót és átadtak a németeknek. Ott már kaptunk vizet, ellenben a zaklatást a németek folytatták. Nekik is mindig volt valami kívánságuk és csak folytatták fenyegetőzéseiket. Így értünk nagy szenvedések között 3 nap után Auschwitzba. Auschwitzban az állomáson megtörtént a szokásos szelektálás. Szüleimet és kistestvéreimet az öregek és gyerekek közé balra állították, majd a munkaképeseket jobbra. Minket munkaképeseket elvittek a fertőtlenítőbe, majd megfürdettek, hajunkat lenyírták és 1 szál ruhában, alsóruha nélkül betettek a C. Bokkba. 3 napig voltunk ott, összezsúfolva, takaró, kabát minden nélkül. A csupasz földön összebújva aludtunk, mert ott az éjszakák nagyon hidegek voltak és fáztunk. Nappal órák hosszát Appelt álltunk, tűző napon, esőben, sárban. A Blokkba nem volt szabad bemenni. Ha nem volt meg a teljes létszám, órák hosszát térdepeltettek. Nagyon fájt Appel közben látnom, hogy a Blockovák az idősebbeket, ha nem nyílegyenesen álltak, mennyire bántalmazták. Az élelmezés olyan lehetetlen és rossz volt, hogy nem bírtam megenni. 3 napi szenvedés után a munkástranszporttal Rigába vittek. Rigában 2 napig voltam, egy repülőteret építettünk, elég jó dolgunk volt és az élelmezés is tűrhető volt. 2 hét múlva Lettországba vittek Dundagenbe, ott nagyon jó dolgom volt, én lettem az Oberschaarführer csicskása. Egyik nap a lett férfival 1944. augusztus 13-án a Lagerből megszöktem és 1 hétig az erdőben bujkáltam. Sajnos 1 hét után az erdőben elfogtak. Lett rendőrök szállítottak Windauba, ahol agyon akartak lőni. Egész véletlen folytán menekültem meg. Útközben találkoztunk egy SS autóval. Az egyik SS magához vett, ami ellen a lett rendőrnek nem volt semmi kifogása és betett Windauban az SS konyhára. Sokat kellett dolgoznom, hajnali 3 órától este 10-ig talpon lenni, mégis jó bánásmód mellett nem éheztem. Mikor az oroszok Windau felé közeledtek, elvittek minket Libbauba, ott egy mosókonyhán voltam beosztva. Mint félárja nő dolgoztam. Ott jó dolgom volt. 7 hétig végeztem ezt a munkát.Windauból elvittek Stutthofba. Ott nagyon rossz dolgunk volt. Dolgozni nem kellett, de ennél többet éheztünk és nagyon embertelenül bántak velünk. Kutyakorbáccsal vertek. Ott voltunk 1945. január## Ekkor már a front itt is közeledett és elkezdtünk gyalog vándorolni nagy hidegben, hiányos öltözetben, élelem nélkül egyik Lagerből a másikba. Nagyon éheztünk és szenvedtünk az úton. Folyton a szökés gondolatával foglalkoztam, nem törődtem, ha le is lőnek. Szenvedésem határtalan volt és el voltam szánva mindenre. Így gyalogoltunk # héten keresztül, míg végre március 10-én tervem sikerült és én megszöktem. Pár napi bujkálás után az oroszok felszabadítottak szorongatott helyzetemből. Teljesen kimerülten, betegen Danzigtól 25 kilométerre Ghinov-i kórházba tettek, ahol a felszabadulás ért és ott feküdtem 4 hétig. Felépülésem után mint ápolónő teljesítettem a kórházban szolgálatot.A legelső cseh-szlovák transzporttal sikerült hazajönnöm, ahol bár kifosztva, lakásomat visszakaptam, sőt örömömre a bank is mint tisztviselőnő újra visszafogadott és most 5 napi szabadságot kaptam, hogy Budapesten a deportálással kapcsolatos ügyeimet a "DEGOB"-nál elintézzem. 5 nap múlva ismét hazamegyek, hogy eddigi működésemet folytathassam.

Kifosztás