Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
1944. május 10-én kerültünk a gettóba. Néhány nap elteltével kirendeltek bennünket mezőgazdasági munkára, ahol hajnali 3 órától este 9-ig dolgoztunk, jóformán megállás nélkül. Egyszerre abba kellett hagyni a munkát és sietve behoztak bennünket a gettóba. Nemsokára rá megkezdődtek a vallatások. Először a gazdagabbakat vitték be a Kossuth utca 15. sz. alatti vallatóba, azután pedig mindenkit, aki éppen eszükbe jutott. Fentnevezett édesapját, dr. Hajdu Miklóst is beidézték és vallatás közben félholtra verték.Június 4-én kivittek bennünket Nyírjespusztára, a dohánygyári pajtába. Sokat szenvedtünk itt a vízhiány miatt, kb. 6 km-re kellett elgyalogolni vízért, így mosakodásról szó sem lehetett. A latrinakérdés is borzasztó rosszul volt megoldva. Június 10-én vagoníroztak bennünket, 60-90 személyt vagononként.14-én érkeztünk meg Auschwitzba, ahol az állomáson az első szelektáláson átesve elhelyeztek a B. 3. lágerbe 800-unkat, a végén azonban már 1300-an voltunk. Itt csak a földön feküdtünk, szalma, takaró nélkül, paplan csak kivételeseknek jutott. Hajnali 3 órakor volt ébresztő, pillanatok alatt el kellett készülni az öltözködéssel, szerencsére ez majdnem mindig sikerült is, tekintve, hogy csak egy szál ruhánk volt. Utána appell következett, ha minden jól ment, 7 óráig eltartott. Az itteni igen szélsőséges időjárás folytán még a legmelegebb nyáron is a hajnalok hidegek voltak, vacogtunk egy szál ruhánkban, volt pl. olyan társam is, akinek muszlinruhája még fél combját sem takarta be. Kendőt természetesen nem volt szabad kopasz fejünkre kötni, így az agyhártyagyulladás igen gyakori volt. Utána megkaptuk a reggeli hideg feketét, néha-néha teát, állítólag ebben bróm is volt. Hozták nagy kondérokban a kávét, a 800 nő felsorakozott, a stubdienstek kiosztották, kb. 6-8 edény járta körül, öten ittunk egy edényből egymás után. Ezt az edényt éjszaka néha más célra is használták. Kb. 8-1/2 9 órakor kaptuk az ebédet, ehetetlen, rossz, nyers fűlevest, amelyben apró törött üvegdarabkák is akadtak szép számmal. Későb kissé megjavult a koszt, de lehet az is, hogy kezdtük megszokni. Eleinte legalább három hétig kizárólag hideg koszton éltünk. Délután ismét appell következett, ilyenkor volt a legnagyobb hőség, utána megkaptuk a vacsorát, mely 1/4 kenyérből, kanál lekvárból vagy darabka margarinból állott. Vacsora után, ismét ötös sorokban vonultunk be lefekvéshez, mely mindig kasztrendszer szerint történt. Az ún. elit elfoglalta a jobb helyeket. A helyekért mindig véres verekedések dúltak, a blokkälteste vert, a häftlingek természetesen sikongattak. Blokksperre rendszerint akkor volt, mikor férfiak jöttek oda dolgozni. Beosztottak bennünket planírozási munkára, ennek csak az az egy előnye volt, hogy kimehettünk a blokkból, de különben rettentes volt, az elképzelhető legpiszkosabb munkát végeztük, minden reggel mi tisztítottuk ki a latrinát. Elástuk a régi latrinát, helyette újat készítetünk, megállás nélkül 500 vödröt is feldobáltunk a kocsira, ha az arcunkba fröccsent a vödrök tartalma, letöröltük és dolgoztunk tovább. Vízhez jutni lehetetlenség volt; egy alkalommal összepofozott a blokkälteste, mert két gyarmati asszonynak vizet próbáltam hozni.A szelektálások mindjárt második nap kezdődtek. Később megkezdődtek a transzportok összeállítása, kértek 500-1200 nőt, ha a létszám véletlenül nem volt ki, egy másik blokkból kiegészítették. Ilyenkor teljesen meztelenre kellett levetkőznünk, felsorakoztattak dr. Mengele előtt, akinek jókedvétől vagy pillanatnyi hangulatától függött sorsunk. Ezenkívül naponta sarlachvizitek is voltak.Augusztus 13-án bevagoníroztak, ekkor kb. 2000-en mentünk el. A négy napig tartó útra útiélelemmel el voltunk látva. Megérkeztünk Ravensbrückbe, hely nem volt a blokkokban, kint a szabad ég alatt, a porban, szénporban tanyáztunk négy napig. Egy hét után kaptunk tiszta ruhát, elhelyeztek a blokkokban, ahol két ember részére jutott egy-egy ágy. Általában itt nem volt rossz dolgunk, ún. feljavított kosztot kaptunk és ami a legfőbb boldogság volt, mindenki külön edényből evett.Ez a viszonylag jó élet sajnos nem sokáig tartott, elvittek bennünket csakhamar Berlin mellé, Schönholzba. Itt az Argusz gyárban dolgoztunk, ennek repülőgép osztályán, felváltva éjszakai és nappali schichtben, napi 12 órás munkaidő mellett. A mesterek nagy része kommunista volt, ahol csak tudtak segítettek rajtunk, édes feketével, margarinnal stb. láttak el bennünket. Az egyik mester (Péter bácsi) amikor a revieren feküdtem, almát küldött részemre, sőt, az ő születésnapján még kekszet is osztott ki közöttünk, karácsonykor pedig 2-2 tortaszeletet kaptunk. Ezzel szemben az aufseherinek borzalmasak voltak, szigorúan ügyeltek arra, hogy a mesterekkel ne beszélgethessünk. Rendes gyári munkásruhát csak decemberben kaptunk, addig csak a géptisztításhoz kapott rongyokból csináltunk magunknak mindenféle holmit. Lagerführerünk kegyetlen büntetéseket tudott kitalálni, pl. jeges hidegvízbe fejjel lefelé bedugták a häftlingeket, stb.Anyaghiány miatt kb. február elején a gyári munka megszűnt, ekkor azután sáncásásra osztottak be. Nagyon nehéz munka volt ez, azonkívül a munkahelyre oda és vissza 10-10 km-t kellett gyalogolnunk, jóformán mezítláb. Egy szál csíkos ruhánkban dolgoztunk a kemény, hideg téli időben. Az étel is megfagyva került hozzánk. Sokan pusztultak el itt közülünk, naponta 2-3 halottat hoztak be a munkáról, sokszor 10-15-en is elájultak. Egyáltalában nem bírtuk már ekkor a munkát.Április 16. körül ez a munka is megszünt, útra készülődtünk. Bent a blokkokban jobb ellátást kaptunk, édes kenyérlevest, ettől azonban valamennyien hasmenést kaptunk. Egy pénteki este, tíz perc alatt sorakozó volt, indulni kellett. 800-an indultunk el, a revier visszamaradt, később ezeket autóval hozták utánunk.Másnap reggel Oranienburgba érkeztünk. Ekkor már rettenetes fejetlenség volt mindenütt, felügyelőnőink java része megszökött. Bennünket éjszaka akartak elvinni, mi azonban elbújtunk, mert úgy tudtuk, hogy a németek 20 km után lelőnek. Itt vártuk be az orosz csapatokat, akik április 23-án meg is érkeztek. Akkor azután elindultunk másnap de., nekivágtunk a világnak. Biztattak, hogy majd lesz teherautó, azt mondották, hogy két-három nap múlva már otthon is leszünk. Útközben kénytelenek voltunk a katonáktól ennivalót koldulni. Az első éjszakát Wandlitzban töltöttük, másnap Bernauba érkeztünk. Mintegy 6 km-nyi út után összegyűjtöttek bennünket Pritzelben, ahol az oroszok dolgoztattak, ellátásunk azonban elég gyenge volt itt. Majdnem két hónapot töltöttünk el itt, míg végre Doberlugból egy vegyes transzporttal hazafelé indulhattunk.Jövő terveink: Szeretnénk nyugodtan dolgozni.

Kifosztás