Jegyzőkönyv: 3581
Név: dr. H. F.
Neme: férfi
Születési hely: Budapest
Születési idő: 1907
Foglalkozás: rabbi
Neme: férfi
Születési hely: Budapest
Születési idő: 1907
Foglalkozás: rabbi
Fent nevezett előadja a következőket:
1944. júniusában Somló Sándor, a Cionista Szövetség egyik tagja hívta fel figyelmemet arra, hogy a magyar zsidók deportálása folyik rendületlenül és sehonnan semmi sem történik annak megakadályozására. Somló velem egy házban, a Damjanich utca 54. sz. alatt lakott, közösen szövegeztünk egy memorandumot és megbeszéltük, hogy azzal felmegyünk a hitközség vezetőségéhez. A hitközséggel ugyanis kapcsolatban volt, mint a beszerzési osztály vezetője. Előadtuk az akkor már megalakult zsidó tanácsnak memorandumunk szövegét és kértük, próbálnának valamit csinálni, mert a helyzet tarthatatlan. A tanács az én szövegezésemet elfogadta, majd átadta átdolgozás végett Munkácsi Ernő főfitkárnak. Megtörtént az átdolgozás, majd utána elküldték a kormány különbözú tagjainak. Közben Pásztor Béla is szövegezett egy hasonló memorandumot, ez azonban sokkal erősebben volt megszövegezve. Átvettem tőle ezt a memorandumtervezetet és közöltem vele, hogy én már amúgy is készítettem egy memorandumot, azután elvittem a hitközséghez. Ezt a szöveget átdolgoztam, kiegészítve olyan megjegyzésekkel, hogy a magyar nép, mely a világ népeitől igazságot és jogot kér és követel, nem nézheti és nem engedheti azokat a kegyetlenkedéseket, amik a zsidók deportálása körül történnek (ez 1944. júniusában volt). A memorandum a keresztény társadalomhoz volt címezve "Egy levél másolata" címen. Ezt a szöveget egy Mayer nevű kereskedőtől Somló Sándor közbenjárására megkapott másológépen lehúztuk. Ez a művelet természetesen titokban történt. Bezárkóztunk a rabbiság egyik szobájába, Faragó Tiborné gépírónő segédkezett ebben a munkában. Mintegy 2000 példányban húztuk le a körlevelet és utána különböző egyéniségeknek, egyetemi tanároknak, politikában szerepet játszó embereknek, természetesen régi politikusoknak, részben postán, részben pedig személyes kapcsolatok alapján eljuttattuk. Ebben a terjesztésben Vihar Béla is segédkezett, továbbá cionista ifjúsági vezetők, akik igyekeztek ugyancsak személyes kapcsolataik révén minél több megfelelő helyre eljuttatni a körleveleket. Dr. Polgár Tibor, a Pártfogó Iroda akkori vezetője is, mielőtt a kivándorlásra készen álló palesztinai csoporttal Svájcba utazott volna, átvett 25-50 darabot és megígérte, hogy elsőrangú helyeken fogja elhelyezni.Így terjesztettük a körlevelet. Közben elment a palesztinai csoport. A kiutazás munkájába én is bekapcsolódtam. Ezt a munkát a Vadász utca 29. sz. alatti épületben végeztük, itt alakult meg később a "Svájci követség idegen érdekek képviselete". A körlevél terjesztésével ezután tovább már nem foglalkoztam. Az egész akció abba is maradt, mert feljelentés érkezett az ügyészségre, mely vádat emelt lázítás címén annak szerzője ellen. A dolog a következőképpen pattant ki: néhány példányt átadtam továbbítás céljából Grünwald Fülöp tanárnak, aki ebben a munkában igen nagy lelkesedéssel vett részt, bátyjának is adott belőle, aki ugyancsak tanárember. Szerencsétlenségére bátyja Dr. Látzer Dénes rabbinak is adott példányokat, aki egy tanárnő kollégájának adott belőle, ez a tanárnő tette meg feljelentését azután az ügyészségen. Dr. Latzert azonnal letartóztatták. Kihallgatása közben elárulta, hogy kitől kapta a körleveleket, mire a két Grünwaldot is letartóztatták és felvitték a Svábhegyre. A hitközség részéről megpróbálkoztak az igazságügyminisztériumban eljárni érdekükben, ahol személyes kapcsolataik voltak, azonban a hitközség ügyészének azt a baráti tanácsot adták, hogy ne is nyúljanak az ügyhöz, az annyira kényes és súlyos, hogy csak baj származhatik arra, aki csak hozzáér.Közben Grünwald tanár, arra gondolva, hogy én, eredeti tervem szerint, amúgy is elutaztam már Svájcba és látva, hogy semmiféle kiút nincsen, elárulta, hogy tőlem kapta a körleveleket. Ugyanaznap, augusztus 26-án elszállították őt a Svábhegyről a csillaghegyi csendőrnyomozóba, ahonnan két detektív azonnal kiszállt, hogy engem lakásomon elfogjanak. Itt közölték a detektívvel, hogy a svájci követségen vagyok. A két detektív megjelent a követségen, lehívattak, mely parancsnak azonnal eleget is tettem, gondolván arra, hogyha elbújok, akkor családtagjaimat viszik el helyettem, mint ahogyan általában csinálni szokták, ha történetesen a keresett személyt nem találják meg, azonnal családtagját vitték el és megkínozták. Még ott helyben különböző részletek iránt érdeklődtek a detektívek, majd autóba ültettek és kivittek a csillaghegyi nyomozóba. Útközben a detektívek közölték velem, hogy örüljek, hogy hozzájuk kerülök, mert másnap, augusztus 27-én úgyis deportálják a budapesti zsidókat. Megnyugtattak, hogy mire kikerülök Pesten már egy zsidó sem lesz. Ők azonban ekkor még nem tudták azt, amit mi már a követségen előző szerdán megtudtunk, hogy a 27-re tervezett és mindenben előkészített budapesti deportálás egyelőre elmaradt. Velem együtt vitték autón Komoly Ottót, a Cionista Szövetség elnökét is, de azután kormányzói kivételezettségére való tekintettel útközben a Vígszínháznál letették, engem pedig kivittek Csillaghegyre. Ide megérkezve egy alacsony kövér vezető ember fogadta nagy hanggal a detektiveket, hogy "hol voltatok ilyen sokáig és egy ilyen rohadt zsidó miatt késtek, ki kellene irtani mindegyiket". Meg kell jegyeznem, hogy közben bizonyos enyhülés volt érezhető minden vonalon, amennyiben a Lakatos kormány került uralomra, mely mindenütt kedvező változást jelentett. Így pl. a csillaghegyi nyomozónál is először történt meg a hónapok óta ott sínylődő foglyok esetében, hogy 27-én, vasárnap d.u. fél órára sétálni vitték le őket, mely időtől kezdve ez minden nap megismétlődött. A foglyok mondották is, hogy most már aranyéletük van ahhoz képest, ami azelőtt volt. A valóságban azonban egy-két emberségesebb csendőrtől eltekintve a legbrutálisabb és legvadállatiasabb ösztöneiket kiélve kívnozták itt az embereket a csendőrvezetők utasítására, nem szólva azokról a szerencsétlenekről, akiknek a nyomozása éppen folyamatban volt és akiket a legszörnyűbb verések és kínzások közepette próbáltak vallomásra bírni. (Főleg baloldaliak voltak az áldozatok). Valósággal döngött a folyosó, amikor a talpukat verték, vagy pedig borzalmas sikolyok hallatszottak az épület másik végéből, úgy hogy mindenki megrémült, amikor egy-egy mészáros módjára felgyűrt karú nyomozólegény belépett és mosolyogva, halkan szó nélkül egyik vagy másik fogolynak intett, hogy kövesse őt a kínzókamrába.Az én esetem meglehetősen simán bonyolódott le. Néhány részemről emlékezetből kiveszett részlet miatt kezdtek faggatni a detektívek és ezeknek tisztázása céljából többször megpofoztak és megboxoltak. Egy Grünwald tanárral történt szembesítés alkalmával azonban láttam, hogy mi a helyzet, mit lehet mondani. Az én vallomásommal az ügy le is záródott.Időközben minden oldalról a cionisták erősen dolgoztak a Lakatos kormánynál; sikerült is elérniök, hogy a lázítás vádját sajtókihágásnak minősítették át. Ugyanis a deportálások ellen való lázítást a deportálások részleges leállítása folytán annak feltárásával már nem tartották lázításnak, mert nagyjából megfelelt a Lakatos kormány intencióinak.Eközben kilenc nap múlott el, ekkor azután szabadlábra helyeztek és tolonckocsin a főkapitányságra hoztak be. Innen a toloncházba mentünk, ahol az irodában azonnal figyelmeztettek, amikor arra hivatkoztunk, hogy ügyünk lezáródott és szabadlábra helyeztek, hogy zsidót nem lehet szabadlábra engedni, hanem a legjobb esetben is a toloncházba kerül.Néhány nappal később már deportálási transzportba osztottak be, de ebben az időben már könnyebb volt onnan betegségre hivatkozva kórházba átkerülni. Így kerültem rabkórházba, ahol aránylag rendesen bántak velünk, meglepetést csak a vezető nővér okozott, aki amikor meglátta, hogy velem együtt egy-két bajtársam nem a kórházi tréfli kosztot eszi, hanem a toloncházba behozott kosztot, miután kilenc napon keresztül éheztem Csillaghegyen - bosszúsan azt mondotta:"Kérem itt nem lehet ilyen ételeket enni, majd ki is íratom magukat, mint egészségeseket".Közben sikerült nekem és Grünwald tanárnak elintézni, hogy átkerüljünk a Bethlen-téri kórházba, ahol alkalmunk volt látni, hogy az SS-ek egyes politikai és gazdasági vezető foglyokat magukkal akartak vinni. Elfogatásunktól számított három hétre rá a toloncház megadta a szabadulási engedélyt, visszakerültem a Vadász utcába és ott folytattam a megkezdett munkát. Mint egyik referens a listák összeállításánál dolgoztam, továbbá a védlevelek összeállításánál is egészen felszabadulásunkig.Lutz konzul részéről a jóindulat megvolt. Számtalanszor hangsúlyozta, hogy ő az angol hatóságok részéről történő szigorú utasítás ellenére bánik ilyen bőkezűen a schutzpasszok kiadása körül. Az ott elhelyezkedő cionista és baloldali mozgalmi emberek azonban megtalálták a módját annak, hogy a nagynehezen megkapott hivatalos és érvényes schutzpasszokon kívül nyomtatványokat készítsenek és hamis pecsétekkel ellátva munkásszázadokból az emberek tömegeit hozták vissza. Eleinte nem vették ezt észre és így megmenekültek a nyugatra való elhurcolás elől.Egyik este, a fiatal leányok bevonulásának előéjjelén ott voltak a leányok és kétségbeesve vártak a schutzpasszokra. Nem volt már blankettánk, mely eredeti pecséttel lett volna ellátva. Úgy segítettünk magunkon, hogy hamis pecsétekkel láttuk el a schutzpasszokat. Ez a munka különböző helyeken, padláson, pincében folyt az épületben és együttesen adtuk ki a hamis pecsétes védleveleket, hogy ezáltal mentesüljenek a bevonulásra kötelezettek a bevonulás alól. Rendkívül sok nehézség volt, lényegében az engedélyezett 7800 helyett legalább 120.000 schutzpasszt adtunk ki.A védett házakat illetően a helyzet az volt, hogy mielőtt a védett házakba való betelepítés megkezdődött volna, már tele voltak a házak. Lepénzelték a házmestereket és így zsúfolásig megteltek a házak. Akiknek kiadtuk a schutzpasszokat csak nehezen tudtak bejutni a védett házakba. A követség felszólított bennünket, jelöljük meg, ki a 7800 személy, aki jogosult a védlevelek elnyerésére, a többieket pedig küldjük gettóba. Megkezdődött a követség részéről óriási arányú szabotálás, ami ugyan néhány pillanatnyi kellemetlenséget okozott nekünk, mi azonban folytonosan listát csináltunk, minden héten újabb és újabb példányban, az utolsó lista elkészítésében az oroszok bejövetele akadályozott meg. A szabotálás azt eredményezte, hogy a folytonos halogatással ott maradhattak a védett házakban mindaddig, míg a végleges lista elkészül, ez azonban sohasem készült el.A követség épületébe bemenekült mintegy 2000 ember a rendkívül rossz elhelyezési és élelmezési viszonyok ellenére aránylag - eltekintve az egyik nyilas támadás okozta veszteségtől - nagyobb tragédia nélkül úszta meg a vészes időket. A történeti hűség kedvéért meg kell jegyezni, hgoy sok baloldali, nem-zsidó is nyert itt védelmet.