Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
1944. év elején még a munkaszolgálatosok részére országos szervezésben lévő pénzgyűjtési munkálatok folytak, melynek vezetője voltam. Ezen országos pénzgyűjtésből akkori összegben számított 3 millió pengőnél több jött össze, mely összegből a Honvédelmi Minisztérium engedélyével takarókat, bakancsokat, alsó fehérneműt és felső ruhaneműt vásároltunk és küldöttük szerte-széjjel az országban lévő munkaszolgálatosok részére. Ezenkívül a családvédelem és apátlan árváknak létesített jótékonysági intézmények vezetője voltam és cca. 2-300 önkéntes női és férfi unkaerő segítségével segélyeztük a hadbavonult munkaszolgálatosok családtagjait úgy pénzbelileg, mint ruhaneművel, nemkülönben orvosi- és kórházi kezelésben is részesítettük. A Síp utcai 12.szám alatti központban orvosi ambulanciát tartottunk fenn. 1944. március 19-től - a németek bevonulásától - még mindaddig, amíg lehetséges volt, folytattuk ezt a tevékenységet. Kevéssel rá a németek megalakíttatták az un. Zsidó Tanácsot, melynek tagjai közismertek voltak. A Tanácsot utasította a polgármesteri hivatal, hogy a kibombázott más felekezetűek részére a zsidó lakásokból összeköltöztetések útján bocsásson a Tanács 500 egyszobás lakást, bútorozva rendelkezésre. Ezen kiadott rendelkezés folytán kellett a Tanácsnak egy lakáshivtalt felállítania, melynek adminisztratív vezetésével engem bíztak meg. A hatóságokkal érintkezők voltak: dr. Kurzweil és Bánó Dezső, valmaint ezeknek segéd munkaerői. Magának a lakáshivatalnak vezetésével és irányításával megbízott Trebits Miksa, később pedig dr. Kun Ármin, továbbá mintegy 100 ügyvéd és természetesen a megfelelő segédszemélyzet. A polgármesteri hivatal újabb rendelkezése értelmében további 1000 lakást kellett rendelkezésre bocsátani, ezek azonban már egy- és kétszobás lakások voltak. Ily módon keletkezett az összeköltöztetés. Ezt követően a németeknek, majd a magyar Gestaponak voltak különböző lakásigényei. Ez az igénylés oly módon történt, hogy a Tanácsnak volt egy külön un. "hatóságokkal érintkező csoportja", dr.Mandel, Dr. Pető, Dr. Gábor János és Dr.Gergely személyében. Nevezettek a hozzájuk érkezett rendelkezéseket írásban parancsok formájában adták át a lakáshivatalnak végrehajtás céljából. Ezeket a parancsokat a lehetőséghez képest húzva-halasztva teljesítette a hivatal. Ezután következett az un. "csillagos házak" kijelölése. Mielőtt még a rendelet megjelent volna, tudomást szereztünk a rendeletről. Már előzőleg igen nagy mértékben történtek összeköltözések olyan házakban, amelyeknek lakói több mint 50%-a volt zsidó, úgyhogy ilyen módon előzetesen már az összeköltöztetés előrehaladt stádiumba jutott a rendelet megjelenésekor. A rendelet először 24 órát szabott meg, azután igen sok utánjárásra meghosszabbították három napra, majd továbbiintervenciónkra nyolc napra. A további meghosszabbítás már teljesen lehetetlen volt, annál is inkább, mert a nyolcadik napon, mely éppen szombati napra esett, már külön rendelet jelent meg arra vonatkozóan, hogy a zsidóknak lakásaikat elhagyni nem is szabad. Ily módon tehát még a lehetőségét is elzártuk a további összeköltöztetésnek. Az összeköltöztetés a jelzett időn belül megtörtént, de csak azért történhetett meg, mert előzetesen kb. két hétig a rendelet megjelenése előtt - mint fentebb említettem - már folytak az összeköltöztetések. A Tanács úgy határozott, hogy megnyittatja az összes budapesti templomokat a hatodik napon, abból a célból,hogy akinek nincs lakása, még az utolsó két napban költözzék be a templomba, amíg azután elhelyezésükről gondoskodni tudunk majd. A templomokba való beköltözés azonban már csak egész jelentéktelen számban történt, mert több mint 95% összeköltözés folytán hajlékhoz jutott. A templomokba való beköltözésnél a polgármesteri hivatal tolerált egy kétnapos hallgatólagos hosszabbítást, mely idő alatt még a templomban elhelyezettek is elhelyezést nyertek lakásokban. Ezek után még a németek elrendelték a Pasarét, Vár és Buda egyes részeinek 500, majd 1000 méteres légtávolságban való kiürítését attól függően, hogy hol, milyen nyilas és bandita lakott, aki még a közelében sem tűrt meg zsidót. Ezen rendelkezéseket tőlünk telhetően szabotálni igyekeztünk. Úgy oldották meg a kérdést, hogy saját maguk rakták ki a lakókat, sőt a legtöbb esetben maguk szabták meg ahtáridőt a kitelepülésre, úgy, hogy sok-sok esetben jöttek a lakáshivatalhoz olyanok, akik lakást igényeltek azért, mert a német és nyilas brigantik egyszerűen kirakták lakásaikból. A nyilasok több ízben jöttek hozzám, hogy részükre ürítsek ki házakat párthelyiségeknek, ezen kérelmeket természetesen megtagadtam. Ezért állandóan fenyegettek, hogy majd megtanítanak. Panasszal is éltem a minisztériumban, de ott meghallgatásra természetesen nem találtam. Mindez még szeptember havában történt. 1654 csillagos házat jelöltek ki, amelyből azonban a kijelölés utáni napokban 681-et elvettek - egész Budát, Zuglót, stb. úgy, hogy összesen 973 sárgacsillagos kijelölt ház maradt meg. Röviden kivonatolva ez a lakáshivatal működésének története. 1944. év közepe táján a Honvédelmi Minisztérium rendeletére Heinrich ezredes megjelent a Tanácsnál és közölte, hogy munkába kell állítani a zsidó férfiakat és nőket egy határozott korosztályon belül, mert budapesti területen romeltakarító munkásokra van szükség. Ennek adminisztratív vezetésével is engem bíztak meg. Több, mint 60.000 embert soroztunk ebből a célból és összesen csak - szabotálás folytán - 1500 embert állítottunk kényszerűségből munkára. A nők sorozását és munkára való igénybevételét teljesen elszabotáltuk, úgy hogy azok munkába állítására nem is került sor. Amikor a hatóságok látták, hogy az egész romeltakarítási munkát szabotáljuk és már sáncásási munkára is kellett volna zsidó munkaerő, kivették a kezemből az irányítást és ez időtől fogva Ferenczy csendőralezredes irányította ezt a munkát. A Tanács Schalk Ferencet bízta meg azzal, hogy a pozsonyi úton tiszti orvosi vizsgálat mellett tartson házanként sorozást. Azonban ez is el lett szabotálva, ennek sem lett eredménye. Ezek után a Honvédelmi Minisztérium Heinrich ezredestől megvonta a megbízást, majd Gobi századost bízta meg a vezetéssel, akinél sikerült keresztülvinni, hogy katonaorvosok jelenlétében újból sorozzuk az embereket. Ezt azonban újból csak elszabotáltuk. Az erős nyomás következtében azonban pár száz embert Pest környékére vittek el sáncmunkára. Megjegyezni kívánom, hogy a gödöllői munkatörzs Bortits százados irányítása mellett katonai patrulokat küldött Budapestre és egyes házakban ezek a katonák összeszedték a férfiakat és nőket, így akarván őket munkába állítani. Tőlünk telhetőleg igyekeztünk ezt is kiparirozni. Amikor ilyen kora hajnali udvarra vlaó terelések történtek, értesítettek engem telefonon a lakásomon, én pedig majdnem minden egyes alkalommal a Honvédelmi Minisztérium, vagy a a hadtestparancsnokság segítségét kértem, amit meg is kaptam és a kiküldött tiszttel egyetemben autóval száguldottunk a helyszínre. Ilyenkor a kiküldött tiszt elzavarta a patrult, az udvarra terelteket pedig visszaengedte lakásaikba. Ez a sokszor megismétlődő mentési akció a végén már illetékes helyen szemetszúrt. Ezután következett az ismert október 15-i Szálasi-puccs. Október 16-án reggel még bementem a Síp utca 12.sz alatti hivatalomba, ahol Domonkos Miksán kívül más nem is tartózkodott. Senki nem mert bejönni. Még a délelőtt folyamán megjelentek hivatalomban a magyar Gestapo hírhedt detektivjei, elcipeltek onnan, majd a főkapitányságra vittek és mint az ő legnagyobb ellenségüket, aki szabotáltam, - véresre vertek és az emberi kínzásnak minden formáját alkalmazták rám. Négy napig étlen-szomjan, vérbe fagyva hagytak, utána pedig a Svábhegyre vittek és ott folytatták ismert játékaikat. A Tanács, a katonák eredménytelenül interveniáltak ügyemben, majd pedig a svéd követség igen erős intervenciójára mégis szabadon engedtek, azzal, hogy Ferenczy alezredesnél kell jelentkeznem, mert ő a gettó szervezésére akar nekem parancsot adni. Stöckler Lajossal, a Hitközség jelenelgi elnökével együtt jelentkeztem is Ferenczy alezredesnél, aki másnapra rendelt magához. Természetesen másnap nem jelentem meg előtte, közben ugyanis a svéd követség kéretett magához és ott adott menedéket, egyidejűleg pedig megbízott a svéd védett gettó megszervezésével és a jótékonysági osztály vezetésével, amely munkakört egészen a felszabadulásig töltöttem be. A svédeknél megszerveztem a gettót. 32 házat jelöltünk ki védett házak részére (svéd védett házak), majd a Tátra utca 16. szám alatt svéd kórházat létesítettünk és a város különböző helyein svéd Vöröskereszt otthonokat, amelyeknek száma kb. 10-12 volt. Ezeken kívül még svéd oltalom alatt álló gyermekotthon is volt. Feladataink közé tartozott a védett házak élelemzése is, valamint a védettek elhelyezése. A svéd védettek részére 3000 személyes listát engedélyezett a minisztérium, mi azonban a védett házak óvóhelyein az előírt számon felül még több mint 3000 személyt rejtegettünk, akik között több mint 2000 munkaszolgálatos volt, akiket Wallenberg titkár már sokszor a vagonokból emelt ki. A svéd védettek kiváltságos helyzetben voltak, ami különösen annak volt köszönhető, hogy példás és fegyelmezett magatartást tanúsítottak a védettek, az egész védettség adminisztratív szervezése is alapos volt és így támadásra nem adtak okot. Magam is a követség épületében laktam és amikor úgy volt, hogy a svéd védettséget megszüntetik, áttettem hivatali helyiségemet a Tátra utca 6 szám alatti követségi épületbe, hogy minden eshetőségre készen legyek és azonnal segítségre tudjak lenni. 1945. január 15-én a követség rendelkezésére állt 50 rendőr parancsnokát megkörnyékezve megakadályoztam azt, hogy ezen rendőrlegénységet harcba vessék. A felsőbb parancsot ezek megtagadva helyükön maradtak. Rávettem a parancsnokot arra, hogy Dr. Wirth munkaszolgálatos orvost rendőrruhába öltöztetve, minthogy jól beszél oroszul, a parancsnokkal együtt, valamint két rendőrt melléjük adva, parlamentairként menjenek az oroszok elé, hogy azokat bevezessék. A környéken akkor már sem németek, sem nyilasok nem tartózkodtak. A vállalkozás sikerült: 16-án hajnalban az oroszok a rendőrökkel együtt bejöttek hozzánk.

Kifosztás