Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
1944. október 23-án vonultam be munkaszolgálatra a KISOK pályára. Péczelre kerültünk, ahol sáncot ástunk. Nyilasok és leventék kísértek oda és ugyanezek felügyeltek a munkánkra. A bánásmód nagyon kegyetlen volt és az ellátás hiányos. Először pl. 5 teljes napig nem kaptunk enni.Budafokra, majd Csepelre vittek, ahol szintén sáncot ástunk. Azt mondták, hogy hazamegyünk és elvittek az Óbudai Téglagyárba. Onnan aztán gyalog hurcoltak Hegyeshalomra, majd tovább Zurndorfig, ahol végre bevagoníroztak. Visszahoztak Magyarországra: Kőszegre. Itt először sáncot ástunk, később pedig krumplit pucoltunk. Az ellátás itt aránylag tűrhető volt. Egy magraktárban laktunk, ahonnan a magyar katonaság a lovakat elvitte, mert hidegnek találta a lovak részére ezt a helyet. Nagyon szenvedtünk a vízhiánytól, mert sem mosdás, sem ivás céljaira nem adtak vizet.Rohoncra vittek bennünket, ahol a sáncokon szalmaszedegetésből állt az elfoglaltságunk. Ott szemem láttára égették el 200 embernek a hátizsákját, akiket vonaton hoztak Rohoncig és ott a mezőn agyonlőtték őket. A jobb holmikat kiszedegették és a rongyos, tetves ruhákat elégették. Már az oroszok lőtték a várat, ahol laktunk, amikor nagyon gyors tempóban elhoztak bennünket.3 hétig vándoroltunk, ezen idő alatt összesen 4-szer kaptunk 1-1 levest. Lóherén, repcén éltünk. Aki kidőlt a sorból, azt agyonlőtték. Egy alkalommal barátnőmmel König Rózsival a wc-re igyekeztünk, ekkor egy SS belelőtt a bajtársnőm combjába. Menetképtelen lett és taligán toltuk tovább. Nagyon féltünk, mert az összes menetképteleneket agyonlőtték az úton.Mauthausenben nem kellett dolgoznunk. Óriási volt a halálozás. Amikor kiléptünk az udvarba szerte-széjjel heverő hullákat láttunk. Napi ellátásunk répalevesből és 16 deka kenyérből állt.Utolsó állomásunk Gunskirchen volt. Itt az váltotta ki a legborzalmasabb hatást bennünk, hogy a wc mellett naponta 300-400 hulla volt. Ezeket odadobálták ki és nem vitték el. Csak az amerikaiak bejövetele előtti utolsó napon takarították el ezt a hullahegyet. Ott lőtték agyon egy bajtársunkat: Róth Istvánt, 19 éves gyereket, aki egy miskolci bankigazgatónak volt az egyetlen fia. Egy SS felszólította Róthot, hogy a hullákat takarítsa el, ő igyekezett meglógni és a német, anélkül, hogy még egyszer felszólította volna, orvul, hátulról lelőtte.Végre május 4-én felszabadítottak az amerikaiak.

Kifosztás