Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
1944. június közepe táján két szlovák fiú megszökött Auschwitzból. Ezek itt Budapesten egy 24 oldalas és egy 16 oldalas jegyzőkönyvet adtak le, amelyek úgyszólván az első hiteles leírások voltak az auschwitzi és birkenaui megsemmisítő táboroknak. Ezeket a jegyzőkönyveket egyesítve lefordítottuk angol, német , francia és olasz nyelvre, majd a Somér Hacajir itteni vezetői kijuttatták azokat részben Sztambulon, részben pedig Svájcon keresztül a pápához, az angol és svéd királyhoz, Roosevelthez és Erec Jiszroelbe. A jegyzőkönyvek magyar szövegét sokszorosítottuk és eljuttattuk a kormányzóhoz, a kormány tagjaihoz, valamint a magyar politikai élet prominens egyéniségeihez. Eközben már Kaszner Rezső megkezdte a németekkel való olyirányú tárgyalásait, amely szerint a külföldi zsidók pénzt és háborús nyersanyagot adnak minden olyan zsidóért, aki nem megsemmisítő táborba, hanem Németországon keresztül semleges országba kerül. (Ez volt az un. első alia előkészítése, aminek eredménye a strasshofi 24.000 és a bergenbelseni 1750 kedvezményezett Häftling).Krausz Miklós, a Palestina Hivatal titkára, aki összeköttetései révén a svájci követség Szabadság-téri "Idegen Érdekek Képviselete" osztályán bújt el - Lutz konsullal és baráti kapcsolatai alapján Batiszfalvy rendőrkapitánnyal kedzett meg kivándorlásra irányuló tárgyalásokat.1944. június 30-án elment az 1750 bergenbelseni. Másnap a Síp utca 12-ben Komoly Ottó és Kaszner Rezső vezetésével megkezdtük a további transzportok regisztrálását. Ezek a transzportok július 17-ig nem jöttek létre, illetve Eichmannék nem adták meg az engedélyt. Július 17-én este Krausz Miklós bizalmas megbeszélésre hívott össze bennünket. Ezen a megbeszélésen résztvettek: Komoly Ottó, Rafi, Pill, Geier Albert, Salamon Mihály, dr. Herskovits Fábián és én is. A megbeszélésen Krausz Miklós előadta a következőket:A június hó végén kijuttatott jegyzőkönyvek megérkeztek rendeltetési helyükre. Ezeknek eredményeképpen Roosevelt jegyzéket küldött a magyar kormányhoz, amelyben követeli, hogy mindazon zsidóknak, akik palestinai beutazási engedéllyel rendelkeznek, a kivándorlást tegyék lehetővé. Ebbe a kérdésbe Stójay akkori miniszterelnök belement és fel fognak állítani egy irodát a svájci követség égisze alatt, amely iroda a kivándorlási akciót fogja lebonyolítani. Ehhez járult hozzá az a tény is, hogy június végén Krausz Miklósnak sikerült Ferenczyt meggyőzni arról, hogy Auschwitzben mi történik és egy találkozást fog létrehozni Ferenczy, ennek segédje Lullay, Batiszfalvy, Stern Samu, Wilhelm Károly és Pető Ernő között Stern Samu lakásán. Ezek a találkozón megállapodtak abban, hogy amennyiben a kormányzó, mint legfelsőbb hadúr felrendeli Budapestre a vidéki csendőrséget, azok szembe fognak szállni a németekkel, még akkor is, ha azok erőszakkal akarnák a budapesti zsidóság július 5-re tervezett deportálását végrehajtani. Ilyen körülmények között nyílt meg július 24-én a Vadász utcai hivatal. Lutz konzulnak az volt a kérése, hogy az új hivatal lehetőleg közel feküdjön a svájci követség Szabadság-téri hivatalához. Így esett a választás a Weiss cég Vadász utca 29.sz. alatti irodájára. Ezt a helyiséget Weiss Artur előzetes beleegyezésével a lakásügyi kormánybiztosságtól igényeltük ki. Weiss Arthur ekkor azt kérte, hogy miután a konkurrencia amúgy is ki akarta igényelni házát, lehetőleg gyorsan bonyolítsuk le ezt az ügyet és ugyancsak presztizsének a konkurrencia felé való megőrzése végett kérte, hogy ő ott vezető állást tölthessen be. Krausz Miklós, mint az iroda legfelsőbb vezetője, megbízta őt az adminisztráció vezetésével. Július 24-én tehát megnyílt a hivatal. Az első napon megjelentek ott Ferenczy és Batiszfalvy, dokumentálni akarván, hogy az iroda létesítése az akkori magyar kormány intenciói szerint történt.Ennek az irodának feladata volt mindazokat regisztrálni, akik Palestinába való kivándorlásra jelentkeznek. Már az első napokban, sőt az iroda megnyílása előtt, arról volt szó, hogy néhány hét alatt 2000-es transzportokban, személykocsikban, kollektív útlevéllel többezres zsidó menjen Palesztinába, Románián keresztül. Ferency és Krausz ki is jelölték a Pozsonyi úti Palatinus-házakat, ahol a transzportokban résztvevőket összegyűjtik, hogy azután kollektive onnan induljanak. Ez volt a védett házak magva.A Vadász utcai iroda kimondottan cionista intézmény volt, vagy legalábbis annak indult. Az útlevélbe való felvételnél elsősorban cionistákat vettünk tekintetbe. Augusztus elején el is készült az első kollektív útlevél. Két kötetből állott és azonnal megkaptuk a magyar kiutazási és a román átutazási engedélyt. A német kiutazási engedélyt nem akarták kiadni, mert azt akarták, hogyha az első 2000 ember elmegy, a többi zsidókat, ha nem is deoprtálják, de legalább koncentrálják Magyarország nyugati részében. Októberben azonban mégis csak kiadták a német kiutazást, amely 1945. január 1-ig volt érvényes.Ez volt a Vadász utca legális munkája. Már ezen munka miatt is súlyos támadások érték a Vadász utcát a lapokban, így a "Déli Magyar Szó" augusztusban kétszer is felhívta ránk a figyelmet. Nagyon fontos volt azonban, hogy az illegális munkához egy teljesen semleges helyet találjunk, ahol semmiesetre sem fenyegethet a lebukás veszélye. Erre a célra kiválóan alkalmas volt egy követség, amely természetesen területenkívüliséget élvez. Evidens tehát, hogy már az első napon a Vadász utcába helyeztük át illegális munkánk központját. Részben itt gyártottuk és itt adtuk át a keresztény papírokat. De ami még ennél is fontosabb volt, innen bonyolítottuk le a Romániába és Csehszlovákiába való illegális tömeges tijuljainkat. Sikerült elérnünk azt, hogy jól megszervezett csempészekkel simán juttattunk át a Szabadság-tértől Aradig, úgyszólván háztól-házig többezer embert. Itt meg kell említeni, hogy sem Weisz Arthur, sem Krausz Miklós nem támogattak bennünket ebben az illegális munkában, sőt megtörtént az is, hogy Rafit, Mimist, Pillt és Efrát kitiltották a Vadász utcából. (természetesen továbbra is bejártak.)Még egy nagyon fontos munkát végeztünk a Vadász utcában. Több chaverunk volt internáló táborban, vagy fogházban, nem annyira zsidó voltuk, mint inkább pl. okirathamisítás miatt, még azokból az időkből, amikor Szlovákiából és máshonnan tömegesen jöttek át emberek a határon és azokat el kellett bújtatni. Ezeket az embereket valódi amerikai védlevelekkel (amelyeket a Szabadság téren loptuk, illetve loptam) hoztuk ki.Ilyen körülmények között következett be október 15. Ezen a napon délelőtt a Horthy-proklamációt még a Vadász utcából hallgattuk és másnap már nagyon sokan bementünk a Vadász utcába azzal a tudattal, hogy ott mindaddig bent leszünk, amíg a nyilas uralom elmúlik. Az első napon csak hatvanan voltunk. A svájci követség, mint felettes hatóságunk kijelentette, hogy ebben a házban a sürgős munka ürügye alatt bentlehetnek a tisztviselők és azoknak legszorosabb hozzátartozói, de végül is a felszabadulás napjáig a bentlakók száma 2750-re emelkedett.A zsidóházak le voltak zárva és már vitték is az embereket. A Vadász utcából indultak el a nyilas egyenruhába öltözött cionista ifjak, akik letartóztatás ürügye alatt tömegesen hozták be a zsidókat. Már a harmadik napon 500-an voltunk.A helyszűke, az egészségügyi berendezés és az élelmezési helyzet napról-napra nehezebbé vált. Szerencsénkre a Nemzetközi Vöröskereszt augusztusban megalakult Mérleg utcai irodájában, ahol Komoly Ottó volt a vezető, chaverjaink voltak a tisztviselők, így Efra a gazdasági főnök, aki az élelmezési nehézségek leküzdésében segítségünkre volt mindaddig, amíg a Vadász utca maga is fel nem állította saját gazdasági hivatalát és konyháját, önellátásra rendezkedve be.Október 17-én kaptuk az első nyilas attakot. Sikerült azonban a konsulátus helyettesét, Steiner urat azonnal mozgósítani, aki a nyilas banditákat nyomban leszerelte.Október 20-án elvitték a férfiakat 14-60 éves korig, majd megjelent a 23-ra szóló bevonulási parancs a nők részére a KISOK pályára. Ekkor fogalmaztuk meg október 23-iki dátummal a Schutzpasst és megkezdtük annak kiadását éjjel-nappali munkával, 16 gépen, mindenkinek, aki a zsidó felekezet tagja volt és ezt kérte. Mivel a Schutzpasson aláírás nem volt, azonnal megkezdték annak hamisítását és sajnálatos körülmények folytán a Vadász utcába bemenekült egyének között is akadtak olyanok, akik pénzért árulták az ellopott Schutzpassokat.Miután a kivándorlási engedély 7800 certifikát alapján adatott ki, a kormányzat ragaszkodott ahhoz, hogy csak 7800 egyén kaphasson Schutzpasst. Ezt a számot azonban úgyszólván az első napon kimerítettük és így ahhoz a cselhez folyamodtunk, mely szerint kijelentettük, hogy 7800 certifikat 7800 családnak szól, ami legalább is 60.000 embert jelent. Amikor a deportáltak szomorú menete elindult a bécsi országúton, a svájci követségtől sem autót, sem tisztviselőt nem kaptunk, hogy a svédek mintájára utánuk mehessünk és visszahozhassuk őket. Saját erőnkre támaszkodva vettünk egy autót, amelyet elláttunk diplomáciai rendszámmal és magunk gyártotta papírokkal mentek a mi chaverjaink Hegyeshalomig téglagyárba és mindenhová, ahonnan vissza kellett hozni embereket. A férfiakat Budapest környékén sétáltatták és számtalan esetben sikerült ezeket is hasonló módon hazahozni.November elején kijelölték a védett házakat, kezdetben olyan kevés házat kaptunk svájci védettek részére, hogy még a 7800 sem fért volna bele. Ekkor sikerült elérnünk Ferenczy révén további házak kijelölését. Összesen mintegy 35-40.000 embert helyeztünk el védett házakban. Közben a kormány gyakran kérte a 7800-as listát és mi gyártottuk.Közben felállították a Szent István park 14.szám alatt és Pozsonyi út 32.szám alatt a lakáshivatalokat. Az előbbinek dr. Waldrapfel tanár, utóbbinak pedig Hirsch Márton voltak a vezetői.Ugyancsak november elején, amikor a Vadász utcában a helyzet már szinte tarthatatlan volt, dr. Mezei Rezső, volt bankhivatalnok, aki Weiss Arthur barátjaként került a Vadász utcába és akinek egyetlen érdeme az volt, hogy azok október 17-iki nyilas támadáskor rendkívüli bőbeszédűsége folytán megmentette a helyzetet - úgy találta, hogy ő és családja már nincsen biztonságban a Vadász utcában és ezért egy másik, un. fiókirodát akartak nyitni, amihez a kvöetség meg is adta az engedélyt. Így nyílt meg november 15-ike körül a Wekerle Sándor utcai hivatal, hol az un. "elit", vagyis a kapitalisták helyezkedtek el látszólagos biztonságban.Dr. Mezei jellemzéséhez tartozik, hogy a Wekerle Sándor utcának mindvégig nem volt meg a területenkívülisége, de sok pénzzel és gyanús összeköttetések révén mégis csak sikerült az ottlévő mintegy 500 embert megmenteni.November 23-án, hajnali 5 órakor a csendőrök vertek fel bennünket a Vadász utcában. Weiss Arthur, aki a ráháruló feladatok súlya alatt kézzel foghatóan megváltozott, a legerélyesebben lépett fel és szemem láttára, fülem hallatára mondotta a csendőrök vezetőjének, egy főhadnagynak a következőket: "Legjobb lesz, ha 3 percen belül a csendőrségtől megtisztítják a házat, mert ellenkező esetben beláthatatlan következményei lesznek az attrocitásnak, minthogy a csendőrség súlyosan megsértette a területenkívüliség jogát." Erre a csendőrség valóban le is vonult az utcára, anélkül, hogy az általuk tervbevett fegyverek után való házkutatást végrehajtották volna.Ezután, nem beszélve arról, hogy napokig detektivek igazoltatták a házba ki- és bemenőket, hogy továbbá a ház előtt nyilasok fogdosták össze a Schutzpassokért tömegesen jelentkezőket - viszonylag mégis csak nyugalomban élt a Vadász utca 2500-2700 embere. A pincék, padlások, raktárak mind megteltek emberekkel. Az egészségügyi helyzet ilyenformán napról-napra romlott, már a tetű is felvetette a fejét, úgy hogy kénytelenek voltunk a tömeg egy részét a szomszédos Magyar Labdarúgó Szövetség székházába lecsapolni. Ezt a kérdést úgy oldottuk meg, hogy a két ház közötti falat egy helyen áttörtük, az M.L.Sz. ház Vadász utcai bejáratát eltorlaszoltuk, úgy hogy a két ház egy ház benyomásást keltette és a nyilasok mindvégig nem tudták, hogy ki tartózkodik az M.L.Sz épületében.December 31-ig - noha rendszeres munka már alig volt lehetséges - még egyre a Vadász utcából láttuk el a védett házak lakóit élelmiszerrel. A Tátra utcában felállítottunk egy kórházat, amelyet felszereltünk gyógy- és kötszerrel. Vártuk, egyre vártuk a felszabadulást. December 31-én du. 1/2 3 órakor arra lettünk figyelmesek, hogy az udvar felől gépfegyverropogás hallatszik. Az első pillanatban azt hittük, hogy fedélzeti fegyverekkel harcoló gépek járnak felettünk, azonban néhány perc múlva ez a feltevésünk megdőlt, mert az utcáról zsidógyalázó szitkozódás és trágár kiabálás hallatszott. Mint kiderült, egy 9 nyilas suhancból álló banda tört be az udvar felé vezető kapun. Balog testvér vezetésével az első ténykedésük az volt, hogy az óvóhelynek használt legnagyobb pincébe az ottlévő kb. 1000 főnyi tömeg közé a sötétben egy sorozat gépfegyverlövést adjanak le. Ugyanide dobtak egy kézigránátot, majd egy másodikat az udvarba, ahol a latrina volt és természetesen állandó tömeg körülötte. A házba behatolva, az utcára hajtottak mintegy 1500 embert. Nem találták azonban meg a jól álcázott un. Somér-pincét, a Mizrahi-padlás feljáratát és az M.L.Sz. feljáratát. Ez alatt az idő alatt Weisz Arthur, miután a megelőző napokban tüdőgyulladásban feküdt, szülei lakásán tartózkodott, ahonnan állandóan telefonált a Szabadság térnek, a városparancsnokságnak, a rendőrkapitányságnak és a külügyminisztériumnak. Ugyanezeket a szerveket hívtuk az un.tanácsteremből, ahová a nyilasok legutoljára jöttek be. Nekem ekkor már birtokomban volt egy a német vezénylő tábornok által aláírt területenkívüliséget igazoló levél és mivel az üvegház garázsában a svájci követség román osztályának autói voltak elhelyezve, ott a garázsban egy ellenállási mozgalomban résztvevő karpaszományosokból álló őrség tartózkodott. Meg kell azonban állapítani, hogy sem ez az őrség, sem a ház előtt posztoló rendőrség a legcsekélyebb ellenállást nem mutatta, amikor a nyilasok a házba betörtek. Álltunk az utcán és tudtuk, hogy utunk egyenesen a Dunához vezet. Weisz Arthur ekkor a bátorság és kiállás legszebb példáját mutatta. Noha felesége, gyermeke, két öreg szülője és testvérei is ott állottak az utcán, egy pillanatra sem rettent meg és miközben a nyilasok mellének szegezték a fegyvert, nyugodtan és erélyesen hangoztatta, hogy ez a ház a svájci követség, ezek a tisztviselők és hozzátartozóik, akiket a svájci állam véd és hogyha így fognak elbánni velük, akkor Svájcban az ottani magyar állampolgárokat hasonló elbánásban fogják részesíteni.Itt most meg kell állnunk egy pillanatra ! El kell mondanom, hogy a védett házakkal kapcsolatosan összeköttetésbe kerültünk egy Medgyesi és egy Bodor nevű nyilassal, továbbá Tarpataky rendőrfőfelügyelővel, akik bizonyos megvesztegetés ellenében hajlandók voltak valamelyes engedményre a védett házakkal szemben. Bodor különösen szíves volt velünk és amikor értesítettük őt a nyilas atrocitásról, nyomban a helyszínre jött automata gépfegyverével és soraink előtt felé és alá járva, megnyugtatott bennünket, hogy nem lesz semmi baj. Valóban meg is érkezett a segítség, úgy, hogy mindannyian visszamehettünk a házba.A nyilas lövöldözésnek négy halálos áldozata volt: Dr. Scheiber Vilmosné, Fenákel Jónás, Schwartz Ármin és továbbá sok súlyos sebesültünk is volt.Másnap du. úgy 1/2 2 óra tájban megjelent az előző napról jól ismert Balog testvér, aki a kapuban egy nyílt parancsot mutatott fel, amely szerint a Vadász utca 29. számú ház köteles 50 ember számára 3 napi élelmet kiadni. Weisz Arthur ekkor felhívta Krausz Miklóst, aki azt mondotta, hogy adja ki a kívánt dolgokat. Le is számoltunk 50 kenyeret és 35 doboz konzervet, valamint 7 üveg vörösbort. Én ez alatt az idő alatt a kapuban álltam, Balog a kapun kívül, Weisz Arthur pedig mellettem. Egyszerre megjelent Fábry László főhadnagy, aki a Wekerle Sándor utca és Vadász utca védelmére kirendelt un. VÁP-osztag parancsnoka volt és elkezdett beszélgetni Weisz Arthurral. Hogy a beszélgetés miről szólott, nem tudom, mert a kenyerek és konzervek számolásával voltam elfoglalva - csak arra lettem figyelmes, amikor Fábry azt mondotta Weisz Arthurnak: "jöjjön velem nyugodtan Weiss úr", mire én héberül odaszóltam Weisz Arthurnak, hogy ne menjen. Erre ő fölényesen legyintett. Fábry ezután beültette Weiss Arthurt autójába, Balog pedig ellenkező irányban távozott. Tíz perc múlva már visszajött azzal, hogy tiszt becsületszavára kijelenti, miszerint Weiss Arthur 5 órakor odahaz lesz. Mint később kiderült, átadta Balognak, aki a Városház utca 14-be vitte, onnan pedig valószínűleg a Dunába. Amikor Fábry állítólag értement a Városház utcába, ott azt mondották neki, hogy elengedték Weiss Arthurt.Ezzel a Vadász utcában napról-napra fokozódott a pánik, ami két nap alatt elérte tetőpontját és azután az ostrom egyéb izgalmai miatt teljesen el is múlt. Ezután a nyilasok még vagy kétszer jöttek élelmiszerekért, minden alkalommal azonban már a kapuban kiabálták, hogy egy zsidónak sem lesz semmi baja, csupán ennivalóért jöttek. Természetes, hogy készséggel adtunk nekik enni, mintsem, hogy bajunk történjék.Január 6-án délután történt, hogy Fränkl Jenő valamiért egy futárt küldött ki, akit a ház előtt Pálóczy színészből lett nyilas detektív igazoltatott és miközben igazoltatták, a fiú kiabált, hogy innen jött ki a Vadász utcából, futár vagyok - ebben a pillanatban futott a követség elé a követség autója, amelyből Gedeon Andor és Szemere Tibor tisztviselők szálltak ki, míg Hunwald Szimcha chavér, aki Kühne János néven volt a követség tisztviselője, a kocsiban maradt. Gedeon bejött a kapun, ebben a pillanatban Szemere észrevette már a kapuban állva, hogy a futár szalad a követség felé. Egy lövés dördült el és a fiú "meglőttek" felkiáltással zuhant Szemere karjaiba. Erre a nyilas detektiv már az autónál állva, ahonnan a sofőr ki tudott még idejében jönni, Kühnét, Szemerét magukkal vitték előbb a főkapitányságra, majd onnan átadva a németeknek, a királyi palota pincéjébe. Szemere Tibor nyelvtudásának köszönhette, hogy mint tolmácsot használták és a vár felszabadulásakor 40 napi fogság után kiszabadult, Hunwald Szimchát azonban a belügyminisztérium pincéjében agyonlőtték.Természetes, hogy ezt az esetet követően is pánikhangulat uralkodott a Vadász utcában, de a felszabadulásig bekövetkező 12 nap alatt nem fordult már elő több nyilas atrocitás a házban, vagy a ház előtt, kivéve egy esetet, amikor Dénes Iván futárunkat a védett házaknál teljesített szolgálata közben agyonlőtték.

Kifosztás