Jegyzőkönyv: 3617

Név: dr. N. T.
Neme: férfi
Foglalkozás: a segélyezési osztály vezetője

Fent nevezett előadja a következőket:
A németek bevonulása után Budapesten és Csepelen több internáló tábort állítottak fel. A Pártfogó Iroda, illetve a Zsidó Tanács megbízásából ezeknek a táboroknak élelmezésénél, ruházattal való ellátása, csomagok szétosztása és egyéb techinikai segítséget nyújtó munkánál működtem.Ezek a táborok a következők voltak:1. a központban, mint központi nyilvántartó hivatal és mint intéző szerv: Rökk Szilárd utca 26. Rabbiszeminárium. Vezetője: Dr. Ubrizsy Pál rendőrsegédfogalmazó (a világ egyik legnagyobb hóhéra volt)A Rökk Szilárd utcához tartoztak:2. a csepeli táborok, u.m.:a) Tsuk-telepb) Mauthner-telep, mindkettő polgári internáló tábor voltc) Horthy-Liget, katonai internáló tábord) Királyerdő, mint kisegítő tábore) Hermina-major, mint kisegítő tábor."Specialitásaik": Tsuk: kizárólag KEOK-osok részére,Mautner; közigazgatási úton (vasúton, községhatárokon, szökés miatt,stb) elfogottak részére, továbbá "illusztris"), azaz egyéni behívóval behívottak számáraHorthy-Liget: a magyar zsidó újságírók és ügyvédek jegyzék alapjánösszefogdosott mintegy 3-500 tömege számáraKirályerdő, valamint Herminamajor: csak statiszta szerepet játszott az előbb említett három tábor nagy tömege mellett. Királyerdő átlagos létszáma: 30-40, Herminamajoré pedig még ennél is kevesebb: 20-30 volt.Tsuk-tábor. Az üzemen kívül helyezett Tsuk Szőrmegyár r.t. telepe volt. A hatóságok a gyár összes használható helyiségeit lezárták és a raktárépületet, illetve két pincét jelöltek ki az internáltak elhelyezésére. Ezek a helyiségek leírhatatlan állapotban voltak, a legminimálisabb felszerelés nélkül, ablaküveg nélkül, stb. A latrina pl. az ablaktalan pincehelyiségtől kb. fél méternyi távolságra volt, úgy hogy ennek bűze az egész környéket elárasztotta. Mosakodásra és hygiéne céljaira összesen két csap állott rendelkezésre. Ha hozzátesszük ehhez azt is, hogy a telepre internáltak 90%-a 60 éven felüli, de legalább 50%-a 70 éven felüli, hogy voltak helyiségek, ahol csak 90 felüliek tartózkodtak - elképzelhetetlen volt az ott uralkodó állapot. A tábor vezetője egy internált zsidó orvos, aki az emberi lehetőségek határain belül mindent elkövetett a tábor helyiségeinek tűrhetővé tételére, az internáltak elhelyezésére. A Tanács pénzzel anyagi tehetségéhez képest támogatta a tábort, de maguk az alapfeltételek olyan absurdok voltak, hogy huzamosabb tartózkodásra a 7-900 főnyi tömeg számára egészen képtelen volt.A közismert rendelkezés szerint az internáltak légi riadó esetén eleinte az udvaron, később nyitott helyiségekben kellett tartózkodjanak. A tábor körül több tüzérségi állás volt elhelyezve és minthogy légvonalban alig 1-200 méternyire az állandóan támadott szabad kikötőtől volt, a Nagyvásárteleptől és igen közel esett a Weiss Manfréd gyárhoz is, jóformán szüntelen repülőgéptámadásoknak voltak kitéve a tábor lakói. A tábor környékét 25 légitámadás is érte, de egészen csodálatos módon a tábor területére egyetlen bomba sem hullott. Hosszas tárgyalások és könyörgések után a német hatóságok hozzájárultak ahhoz, hogy az e táborban lévő 16 éven aluli gyermekeket egy külön táborba gyűjthetjük össze. Ez az intézkedés a gyermekek számára ugyan előnyt jelenetett, viszont az egész bizonytalan helyzetben lévő szülők számára jelentette: elválni a gyermekektől. Minthogy azonban ez intézkedés révén reméltük a gyermekek életének megmentését, a táborból kb. 16-20 gyermeket elszállítottunk június közepe táján. Alig 2-3 hét telt el, az egész Tsuk -telepet július első hetében evakuálták és a tábor lakói Auschwitzba kerültek. Minthogy pedig - mint fentebb mondottam - a tábor lakói kb. 90%-ban 60 éven felüliek voltak, sorsuk az auschwitzi "szelektálásoknál", sajnos, nem kétséges.Így lépett ki az életből 700 ember három hónapi embertelen és aljas meghurcolás után.Mauthner-telep. Az első légitámadások alkalmával a Weiss Manfréd gyár tőszomszédságában elhelyezett Mautner maggyár is célpontja volt a támadóknak. Amint ezt meg is mondották, a további támadások elhárítása végett a találatot kapott olajgyár mellett 2-3 méterre lévő raktárban internáló tábort rendeztek be. A tábor parancsnoka egy reményeiben megcsalatkozott nyilas gyári tisztviselő volt, aki az uralomváltozáskor múltja alapján a gyár életében döntő szerepet nyerni remélt. Minthogy pedig - mint említettem - reményeiben csalatkozott, antiszemitizmusát megőrizve és ki is élve, buzgón szidta a nyilasokat. Ebből a helyzetéből adódott, hogy kellő formák nyújtása révén, de a tábor parancsnoka puhítható volt.Az elhelyezés lényegében jobb volt, mint a Tsuk-telepen, hygiéne szempontjából is sokkal vigasztalóbb. Itt voltak többek között: Radó Sándor színész, Brüll Alfréd világhírű sportember és sokan mások a magyar zsidó társadalmi élet kiválóságai közül. Krumey Obersturmbandführer, Eichmannak, a zsidóügyek budapesti intézőjének helyettese, több ízben tett látogatást ezen a telepen, amikor is parancsot adott, hogy deportálásra csoportokat állítsanak össze általa meghatározott létszámban. Ez a veszedelem azonban a táborparancsnoknak fentemlített magatartásán elhárítható volt.Ugyancsak július elején e tábort is evakuálták, előbb Békásmegyerre és onnan a többi magyarországi zsidók kálváriás útjára került.Horthy-Liget. A legsúlyosabb fejezet a magyarországi internáltak történetében. Amikor az első légitámadások alkalmával a dunai Repülőgépgyár a legsúlyosabb bombatámadásoknak volt kitéve, ezt követően a hatóságok katonai parancsnokság alá helyezett civil internáló tábort állítottak fel, amelyet először magyar katonák, később pedig a Dunai Repülőgépgyár r.t. un.üzemi ellenőrei, magyarán szólva munkásnyúzói és spicliei őriztek. Az internáltak istállóban voltak elhelyezve, amelyeket a repülőgéptámadások különben is félig rombadöntöttek és napi 12 órai romeltakarítási munkát végeztek a repülőgépgyár területén.A táborban lévő állapotokra jellemzésként csak egy esetet akarok elmesélni: Kivgel Ernő, a Magyar Távirati Irodának belső munkatársa "behívó"-val került ebbe a táborba. Az előző évben egy alkalommal agyvérzése volt. A nehéz munkától ismét agyvérzést kapott és munka után lefeküdt. Mindennapos gyakorlat szerint azonban az nap is a honvédek szórakoztatására az internált zsidóknak versenyfutást kellett csinálniuk akadályugrással tarkítva. A magával tehetetlen, félig béna Kügel Ernőt is kicipelték és megparancsolták, hogy fusson. Minthogy erre teljesen képtelen volt, borzalmasan összeverték és visszavitték helyére. Másnap reggel a tábor orvosa engedélyt adott bennmaradására, annál is inkább, mert mozdulni sem volt képes. Amikor társai aznap este a munkából bejöttek, Kugel Ernőt ismét kicipeltették és futást, illetve ugrálást parancsoltak neki. A félig halott Kugel Ernő erre természetesen képtelen volt; ismét véresre verték. Másnap d.e. egy veréstől megőrült társa társaságában azon a címen tudtam elszállíttatni és kórházba hozni, hogy a tábornak kényelmetlen volna, ha ott halna meg. Különös csoda révén Kugel Ernő meggyógyult, még egyszer a Gestapo kezébe került, ismét átesett ugyanezen inquisiciós borzalmakon, de élve megúszta a második letartóztatást is.Mindezeknek a táboroknak a parancsnoka a már említett Dr. Ubrizsy Pál rendőrsegéd fogalmazó volt, korlátlan hatalommal és befolyással, rangtalanul és fiatal kora ellenére. Egyike volt ezen idők eEdre- és Baky-szerűen legkiemelkedőbb alakjainak. Szadista hóhér, aki kéjelgett hatalmában és áldozatainak vergődésében.A Rökk Szilárd utcáról beszélni nem szükséges, mert az ott letartóztatásban volt írók és újságírók több könyvben és cikkben megírták már ezen pokoli intézménynek történetét.