Jegyzőkönyv: 3632

Név: N. M.
Neme: férfi
Foglalkozás: orvos /nagyvárad/

1944 május hó 22-én az aknaszlatinai gettóvak 26 orvostársammal együtt - valamennyien kirendelt körorvosok voltunk - Auschwitzba kerültem. Szelektálás után a jobboldalra tettek és 24 órás auschzwitzi tartózkodás után a 14.000 Haftlinget számláló Buna-ba lettem irányítva. Ott a 197. sz. betonkommandónál dolgoztam cca. 12 napig, amikor a Buna főorvosa, egy SS Hauptsturmführer valamennyi orvost maga elé hivatta. Meg is jelentünk, szám szerint 50-en. Felszólítottak bennünket, hogy aki a kórbonctant /patológiát/ precízen uralja, az könnyű munkára jelentkezhet. Az 50 orvos közül ketten jelentkeztünk, annál is szívesebben, miután már éreztem, hogy a nehéz betonmunka folytán előbb vagy utóbb, de összeroppanok. Alapos szóbeli vizsga és kérdezősködések után kettőnket el is fogadtak. Én magam Németországban végeztem az orvosi tanulmányaimat és a hosszabb ideig működtem mint patológus. Az alkalmaztatásom simán ment, úgyszintén a kartársamé is, aki a strassburgi fakultás orvosa volt. Egy óra sem telt bele, két fegyveres SS kíséretében egy luxus vöröskeresztes autón útnak indítottak onnan és legnagyobb rémületemre az auschwitzi I.sz, krematórium udvarán tettek le és adták át kísérő iratainkat a krematórium parancsnokának. Oberscharführer Mussfeldnek. Alaposan kioktattak bennünket azonnal, arra, hogy itt mit szabad látnunk és mit nem. Ezután bevezettek bennünket egy külön berendezett tiszta szobába, amit az Oberscharfhürer Mussfeld szerint dr. Mengele bocsátott rendelkezésünkre, mert külön szobát kaptunk. A krematórium személyzete ugyanis az emeleten lakott. A krematórium személyzete 200 főből állt és Sonderkommandó néven volt ismeretes. Az Oberscharführer azonnal gondoskodott az elgázosított transzportok ruháiból számunkra komplett kifogástalan ruházatról, valamint fehérneműről. Néhány óra múlva érkezett meg dr. Mengele, aki szintén egy cca. Egy órás szóbeli vizsgának vetett alá bennünket, Azonnal el is látott bennünket munkával, amely munka transzportoknál kiszelektált rendellenes fejlődésű egyének életbeni orvosi levizsgálásából állt, méreteket vettünk róluk, majd Oberscharführer Mussfeld " Kleinkaliberrel", azaz 6 mm-es fegyverrel tarkón lőtte őket, aminek megtörténte után parancsot kaptunk felboncolásukra, és a legpontosabb boncolási jegyzőkönyv elkészítésére. A rendellenesen fejlett hullákat ezután klórmészzel lemartuk és a tiszta csontokat összeállítva, becsomagolva Berlin-Dahlem-i antropológiai intézetnek küldtük fel. Ezek az esetek szórványosan fordultak elő, amíg egy napon éjjel 12 órakor SS altisztek keltettek fel bennünket és hívtak a boncterembe, ahol dr. Mengele már várt reánk. A boncterem melletti munkateremben SS őrizet alatt pedig 14 cigányiker várakozott, keservesen sírdogálva. Dr. Mengele egy szót sem közölt velük, 10 ccm-es fecskendőt készített elő, ugyanúgy egy 5 ccm-est. Egy dobozból evipant, a másikból 20 ccm-es üvegcsében kloroformot rakott a műtőasztalra. Ezek után bevezették az első iker, 14 éves leányka volt. Dr. Mengele megparancsolta, hogy vetkőztessem le és tegyem fel a boncasztalra. Ennek megtörténte után jobb karjába intravénásan evipant fecskendezett be. A gyermek elalvása után kitapogatta a balszívkamrát és befecskendezett 10 ccm kloroformot. A gyermek egyetlen egy rángás után halott volt, majd dr. Mengele a hullakamrába vitette. Így következett ezen az éjszakán mind a 14 ikernek a meggyilkolása. Dr,. Mengele megkérdezte tőlünk, hogy 7-8-at el tudunk e végezni. Mi erre azt feleltük, hogyha precíz tudományos munkát kíván, úgy átlag négy halottat tudunk naponta felboncolni. Ebbe bele is egyezett.
Az anyagot a tudományos boncolásokhoz a lágerből, vagy a frissen érkező transzportból kaptuk. Május, június, július hónapokban naponta 3-4 magyar transzport érkezett az auschwitzi Judenrampera. A szelektálásokat dr. Mengele és dr. Tilo végezték, felváltva. A szelektálások munkára való alkalmasság szerint, és néha egészen személyesen történtek. A szelektálás a megérkezett transzportot jobb és baloldalra különítette. A jobboldal az életet, a baloldal a krematóriumot jelentette. Százalékarányosan 78-80% került a baloldalra, gyermeke, gyermekes anyák, öregek, terhesek, testi fogyatkozásúak, hadirokkantak. Néhány perc múlva a baloldal lassan lépkedve kézicsomagjaival elindult bal felé. A krematóriumok kétszáz méterre voltak a Judenrampetól és parancs szerint kanyarodott, be a cca. 2000-es baloldali tömeg, az 1-es, 2-es, 3-as, 4-es krematórium kapuján. A krematóriumba érve 10-12 betonlépcsőn egy 2000 személyt befogadó földalatti betonhelyiségbe mentek. Az első sor megtorpant a lejáratnál, de midőn az összes világnyelveken írt táblát "Desinfektion" és "Fürdő" elolvasták, megnyugodva lementek a helyiségbe. Ott azonnal parancsot kaptak a levetkőzésre, a terem falai körül padok voltak, a padok fölött fogasok , a fogasokon számok és az SS annyira ment a félrevezetésben, hogy figyelmeztette a tömeget, hogy mindenki jegyezze meg a fogasa számát, hogyha a fürdőből visszajön, a ruháit könnyen megtalálja. A tömeg nyugodt is lett volna, csupán az idézett elő zavart közöttük, hogy férfi, nő. Gyermek egymás előtt volt kénytelen levetkőzni. Kb. 10 percnyi vetkőzés után a 2000-es tömeget már kissé durvábban a következő 2000 személyt befogadó betonhelyiségbe terelték, ahol azonban már semmiféle berendezés, sőt ablak sem volt. Ez volt a gázkamra. A nehéz tölgyfaajtókat becsapták mögöttük, a villanyt eloltották és a következő percekben megjelent egy vöröskeresztes luxusautó, amiből egy orvos százados és egészségügyi altisztje négy darab cca. 1 kg-os bádogdobozt vettek ki. A négy betonlapot, ami a föld felszínéről a földalatti bunkerbe vezető szellőzőket fedte, eltávolították, gázálarcot vettek fel, beütötték a bádogdoboz fedelét, és a babszemhez hasonló, liláspiros, inkább borvörös színű klórszemcséket beöntötték a négy nyíláson át a gázkamrába, majd a betonlapokkal a nyílásokat azonnal lefedték. Egy alkalommal magam is fültanúja voltam, midőn a gáz bedobásakor az orvos az egészségügyi altisztjét siettetve, azt mondta: "Gib schon das Fressen den Juden!" A gázszemcsék lehullottak és levegővel való érintkezés után klórgázt fejlesztettek, ami 5-10 percen belül a legkínosabb fulladásos halált idézte elő. Félóra múlva elindultak a ventillátorok, a Sonderkommandó beosztott emberei kinyitották a gézkamra ajtajait és ott feküdt 2000 halott véresen /orrvérzésből kifolyólag/ facessel bepiszkítva, nem egyenletesen szétszórva, a bunker egész hosszúságában, hanem emelet magasan egymásra tornyosulva, aminek magyarázata, az volt, hogy a magasabb rétegekbe későbben érkezett el a klórgáz. A Sonderkommandó a halottakat gumicsővel lemosta és megkezdődött a teherliften a kazánterembe való szállításuk. A kazánterem 15 kazánból állt, mindegyik külön villanyventillátorral felszerelve. Betanult személyzet húzta a halottakat oly módon, hogy a szájukba sétabotnak a görbe felét dugták. Egy-egy kazánba egyszerre három halottat tettek, amelyek 20 perc alatt égtek hamuvá. Az elégetés előtt a fogorvos-kommandó a halottak aranyfogait eltávolította. Az un. Hamu-kommandó gondoskodott a hamu időnkénti eltávolításáról és az esetleg el nem égett csontok szétzúzásáról. A hamut hetenként teherautón a közelben lévő Wenchel /Visztula/ folyóba dobták.
A krematóriumban az égetéseket 1944.11. 17-én országosan betiltották, nem is történt több gyilkosság, de hogy élő szemtanúi a politikai SS legsötétebb műhelytitkainak ne legyenek, a Sonderkommandó 846 főből álló személyzetét az 1-es, 2-es, 3-as és 4-es krematóriumból, kivégezték du. 1/2 2 és 1/2 3 óra között. Száz magyar zsidó volt közöttünk. Negyven orosz katonatiszt , a többiek zsidók voltak Franciaországból, Hollandiából, Belgiumból és Lengyelországból. Mi orvosok is ott feküdtünk bajtársainkkal, a gépfegyverek előtt, de dr. Mengele - kinek fajbiológiai munkáját még nem fejeztük be - kivett bennünket a halálraítéltek közül. Munkámat most már csendben gázosítás és tarkólövések nélkül végeztük, az elnéptelenedett krematóriumban 1945. január 18-ig, amikor is az oroszok Varanovice-nél és Krakkónál áttörve a frontot, 6 km-re közelítették meg éjfélkor Auschwitzot. Iszonyú zűrzavar keletkezett az SS soraiban, bevittek bennünket a lágerbe, ahol a sorsunkra bíztak és teljesen magunkra hagytak bennünket. Ott összekeveredve cca. 4000 főnyi láger fogollyal, többet senki sem tudta, hogy Sonderkommandósok vagyunk. Még aznap éjjel idegen SS személyzet kísért bennünket transzportba gyors futással Mautahusenbe.