Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezett előadja a következőket:
1942október 1.óta a Pesti Izr. Hitközség I. sz. könyvtárában, mint könyvtári tisztviselő álltam alkalmazásban. Ez az állásom csak délutáni volt, délelőtt a Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtárában dolgoztam. 1944március 19-én azt az utasítást kaptam, hogy másnap, 20-án változatlanul jelentkezzem múzeumi hivatalomban, ahol még aznap közölték velem, hogy a közbejött események miatt bizonytalan időre szabadságolnak. Ugyanezen a napon utasított Dr. Munkácsi Jenő, a hitközösség titkára, hogy jelentkezzem szolgálattételre a hitközség központi székházában, mert előre láthatólag szükség lesz német levelezőre. Március21- én kedden reggel 8 órakor jelentkeztem Dr. Munkácsinál, ahol a következőket tudtam meg:Március 19-én délután 5 órakor jöttek a németek először a Síp utcai székházba, ahol Stern Samut, a hitközség elnökét keresték. Hivatal nem lévén, az épületben az OMIKE művészakció színtársulata, és annak igazgatója, Dr. Bánóczi László tartózkodott. Ő kijelentette, hogy nem tudja Stern Samu található. A hitközség elöljáróságából Dr. Wilhelm Károly, Dr. Pető Ernő, valamint Dr. Munkácsi titkár és Stern Samu még aznap este találkoztak Dr. Csergő Hugó főjegyző lakásán. Dr. Bánóczit utasították a németek, hogy hétfőn reggel 9 órára 30 zsidó nyomdász jelentkezzen a Világosság nyomdában. A hétfői nap szinte eseménytelenül telt el a Síp utcában, viszont az ortodox hitközség Dob utca 35. sz. épületében megjelentek a németek, és az ott tartózkodó iskolás gyerekeket, tanáraikat, valamint a hitközség tisztviselőit lekergették a Kazinczy utcai templomba, majd közölték velük, hogy az épület azonnal kiürítendő és német kaszárnya céljára átadandó Hauptsturmführer Br. Von Wisliceny, aki a szlovák zsidóság liquidálását intézte,- volt a zsidóellenes intézkedések itteni végrehajtója. A vasasok Magdolna utcai székházában tartózkodott. Ő volt egyébként a Rökk Szilárd utcai internáló tábor legfelsőbb parancsnoka is. Hétfőn, 20-án a Gastapo megkezdte az u.n. plutokrata zsidók összeszedését, és ezek között volt Dr. Wirth Károly és Wertheimer Adolf, az IMIT elnöke is.Hétfőn d. u. Wisliceny magához kérette Stern Samut, akivel közölte, hogy másnap d.u. 5 órakor ő és törzse megjelennek a Síp utcában, ahová erre az időre hívják össze a zsidó intézmények képviselőit. Stern Samu szóvá tette akkor Dr. Wilhelm és Wertheimer letartóztatását, akiket még a nap folyamán szabadon is engedtek. Amikor én kedden reggel jelentkeztem, nyomban kijelöltek bizalmas szolgálatra, mégpedig u. n. hatóságokkal érintkező csoporthoz. E csoport vezetője akkor Dr. Vági József, a hitközség ügyésze volt, tagjai: Dr. Gábor János és Dr. Gergely György, valamint dr. Pető László ügyészek. Kedden d. e. 11 órakor az Astória szállodában kellett lennünk. Ott megjelentünk: Dr. Kohn Zoltán, a hitközség tanfelügyelője, Dr. Vágh József, Dr. Gábor János és én. Engem később ugyan visszaküldtek a Síp utcába, mert olya sokáig kellett várakozni, hogy meg akarták nyugtatni a síp utcai urakat. Amikor a Síp utcába érkeztem, velem együtt lépett be Stern Samu szobájába egy német tiszt, aki az ülő dr. Pető Ernőre ráordított, hogy: "Ha én a szobába lépek, állj fel büdös zsidó!", majd a leghangosabban követelte, hogy egy órán belül teremtsünk elő 100 vödröt, 100 seprűt, 100 súrolókefét és szappant, hogy a Dob utcai épületet ki lehessen takarítani. Ez volt az első anyagi követelés.Délután Wisliceny valóban megjelent. Vele volt Obersturmbandführer Krumey és még néhány S. S. katona. A lépcsőházban Dr. Gábor fogadta őket, akinek ragyogó német tudása látszólag megnyerte tetszésüket és ennek volt köszönhető az is, hogy később Dr. Gábor szinte persona grata volt előttük. A lépcsőházban várta őket Stern Samu is, akit fülem hallatára így köszöntött Wisliceny: "Ich bringe Ihnen gute Nachrichten Herr Hofrat." Az összegyűlt zsidó vezetők előtt kijelentette, hogy amennyiben a zsidóság a kiadott rendelkezéseknek eleget fog tenni, senkinek semmi baja nem lesz. Mivel március19-től kezdve a budapesti zsidóság tömegesen próbált vidékre menekülni, a pályaudvarokat zár alá vették, ideértve a hajóállomást is és a helyiérdek# állomásokat is. Erről is beszélt Wisliceny és kijelentette, hogy semmi értelme a vidékre való futásnak. Itt kell megjegyezni, hogy dr. Vázsonyi János az Eötvös téri hajóállomásról akart felesége birtokára utazni, azonban itt elfogták őt és egész családját. Majd kitér Wisliceny arra is, hogy a zsidók tömegesen veszik ki a pénzüket és értékeiket a bankokból. Ennek sincs semmi értelme - mondta, -mert hiszen senkinek sem akarnak rosszat tenni. Ezek után az ülés bezártuk. Már az első napokban felállították a már említett Rökk Szilárd utcai internáló tábort. Ennek felállításánál elsősorban a rabbi képző intézet növendékeit és tanárait vették igénybe, de a szükséges szalmazsákokat és egyéb berendezési tárgyakat a zsidótanácsnak kellett rendelkezésre állítani.A Zsidó Tanácsot a németek jelölték ki, és amikor március 20-án a hitközség elnöke a kultuszminisztériumhoz, mint felügyeleti hatósághoz fordult, ott minden felvilágosítást megtagadtak. Egyébként a Kultuszminisztériumban később egyedül Mester Miklós államtitkár volt az, akire számítani lehetett.A Zsidó Tanács összetétele a következő volt: Stern Samu, Dr. Wilhelm Károly, Dr. Kahán Nisson, Dr. Pető Ernő, Freudiger Fülöp, Kahán Frankl Samu, Dr. Csobádi Samu, Dr.Boda Ernő. A Zsidó Tanács tagjai és a főbb tisztviselők, valamint azok a kisebb tisztviselők és altisztek, akiknek szabad mozgását biztosítani kellett, igazolványt kaptak. Az igazolvány szövege a következő volt. "Jelen igazolvány tulajdonosa a zsidó budapesti tanácsának tagja, és mint ilyen védelem alatt áll. Minden ellene alkalmazott intézkedést megelőzően az aláíró hatóságot kell megkérdezni." Az igazolványt Krumey Oberststurmführer írta alá, később pecséttel is ellátták, majd az Állambiztonsági Rendészet felállításakor Dr. Koltay László osztályvezető aláírásával és az osztály bélyegzőjével látták el. Az ilyen igazolvány tulajdonosait internálni nem lehetett és így sikerült többek között Dr. Bródy Ernőt, Dr. Balkányi Kálmánt és még néhány vezető zsidó személyiséget az internáló táborból kihozni. A Zsidó Tanács működése megalakulásától kezdve három irányba terjedt ki:Az első volt a németek szinte percenként felállított, egyre nagyobb követeléseinek kielégítése.A második volt a vidéki és budapesti zsidóság közötti összeköttetés fenntartása és a zsidóság lehetőség szerinti megnyugtatása. A harmadik pedig a titkos külföldi levelezés és a mentőakciók.I.A németek a Gestapo főhadiszállását a svábhegyi társasházakban és környező villákban állították fel. Kumey és Eichmann legfelsőbb parancsnokok, valamint Koltay és Hain Péter és Majesticben voltak elhelyezve és ezekkel kellett leginkább érintkezni. Az anyagi követlelések mérhetetlen mértéket öltöttek. Így pl. két esztendő távlatából is világosan emlékszem arra, hogy Majestic berendezésekor többek között a következő listát kaptuk:150 íróasztal, ezek közül 15 diplomata150 asztal, szék, ezek közül 15 príma200 szék300 sörös pohár150 rádió100 dohányzó garnitúra (asztalok, székek) ebből 15 bőr300 likőrös pohár300 boros pohár6 koktél séker150 papírkosár150 íróasztal garnitúra, ebből 15 márvány150 íróasztal lámpa, ebből 15 gyönyörűÉs így tovább az iroda berendezési cikkek legapróbb részletéig és mindezt töménytelen mennyiségben. A hitközség anyagi erejét mindezek a követelések messze túlhaladták és a pénzügyi elöljáró, Büchler Bertalan, valamint Szüsz Artúr elöljáró helyettes összehívták a pénzügy bizottságot, akik a budapesti zsidóságot egyénenkénti adakozásra szólították fel. A Gestapo- n kívül, fel kellett szerelni és kitatarozni a dob utca 35 sz. házat, ahol a németek műhelyt állítottak fel. E műhelyek személyzete zsidókból állott. Azok a zsidók, akik ezekben a műhelyekben dolgoztak, mentesültek a csillag viselésen kívül minden egyébtől, illetőleg az internálástól. Miután azonban az internállási veszély mindenkit egyformán fenyegetett, ez igen nagy előnyt jelentett. A műszaki megrendelések és a műhelyek legénységének kiállítására szükségessé vált egy műszaki osztály felállítása. Ennek élére Székely Dezső műépítész került, adminisztratív vezetője domonkos Miksa tisztviselő volt. Ők voltak ezután azok, akik az összes befutó igényeket kielégítették, majd szoros kapcsolatot tartottak fenn az S.S. parancsnokával, aki Vida Jenő villájában lakott, és akinek többek között kertészre volt szüksége, hogy a villa kertjét rendben tartsák. Felesleges volna most az összes igényeket felsorolni, elég annyit mondani, , hogy a németek építettek egy alagutat, amely a Majestctől a Golf szállóig vezetett és ezt zsidókkal csináltatták, akiknek órabérét a Zsidó tanács volt köteles fizetni. De ilyen nagyarányú építkezésektől egészen addig, hogy egy a Gestapo részéről rendezendő koncertnél Krumaynak egy csellóra volt szüksége, minden kívánságukkal a zsidó tanácshoz fordultak. E kívánságok egy részét sikerült nem teljesíteni, legnagyobb részükben azonban kénytelenek voltak a zsidó tanács vezetői kielégíteni őket, annál is inkább, mert abban a naiv hitben éltek, hogy a kívánságok teljesítése megelőzi, vagy elkerülhetővé teszi az időközben vidéken már bekövetkezett deportálások folytatását. A németek megkövetelték, hogy a Zsidó Tanács rendszeresen adjon ki értesítőt a zsidóság számára. Így született meg" Magyarországi Zsidóság Lapja", mert a németek a " Magyar Zsidók Lapja" címet nem engedélyezték. A németeknek kellett tehát jönni, hogy a magyar zsidók rájöjjenek arra, miszerint ők nem magyar zsidók. A németek a lapot cenzúrázták, kezdetben Kumay, majd később annak tisztiszolgája, Scwartz úr. A lap német fordítására és a német nyelvű beadványok elkészítésére fordító irodát állítottak fel. Ezen iroda vezetője Dr. Kiss Dezső, a Pester Lloyd volt munkatársa, tagjai pedig: Bródy Ernő, Bacher- Bodrog Pál, Dr. Turóczi- Trostler József voltak. A Hitközség ügyrendjét és berendezését a beállott események következtében teljesen át kellett állítani. Mivel a napról- napra megjelenő rendelet, valamint a vonatokról való leszállítások és internálások miatt a zsidók tömegei jöttek jogi tanácsért, a jogügyi osztály mellett egy jogügyi tájékoztatót is kellett berendezni, amelyet az első két napon Dr. Pető László és én vezettünk, majd később Dr. Vogel László ügyvéd vette át, egészen addig, amíg az óriási tömeg el sem fért már a folyosón és ettől kezdve egy egész tájékoztató irodát kellett felállítani a földszint 3. sz. alatt. E tájékoztató iroda legfontosabb feladata az volt, hogy itt helyezzék el a cionizmus vezetőit. Ezen iroda vezetője Kolb Jenő volt, mellett működött Dr. Friedlander Sára, Vermes, stb..Az áprilisi nagy bombatámadások után 500 darab egyszobás lakás kellett 24 óra alatt rendelkezésre bocsátani a VIII. és IX. kerületben. Ennek az akciónak lebonyolításával a Müller Rezsőt bízták meg, illetőleg ő volt az, aki ezt vállalta. Itt meg kell jegyezni, hogy Müller Rezső minden követ megmozgatott, hogy a németek és a magyar hatóságok összes követeléseit a legtökéletesebb mértékben teljesítse. Ezen rekvirálási célra igénybe vette szolgálati jeggyel a zsidó iskolák tanárait, nemre és korra való tekintet nélkül. Minden törekvése ellenére sem sikerült, azonban az 500 lakást 24 óra leforgása alatt előállítani. Ekkor történt az, hogy Koltay eljött a síp utcába, letartóztatta Dr. Wilhelmet és Kahán Franklt túszként: előbbi a kocsiba szállva a legilletlenebb szavakkal illette. Később újabb 1000 lakásra volt szükség, majd május végén szárnyra kelt a csillagos házak híre. A lakáshivatal vezetését továbbra is Müller Rezső látta el. Mellé volt beosztva az adminisztráció ellátására Trobitr Miksa, a jogi rész intézésére Dr. Kun Ármin ügyvéd. Itt kell megemlíteni, azt, hogy a németek bejövetele előtt már működött a hitközségnél az u. n. " közérdekű lakáshivatal", amelynek vezetője Dr. Kurzwel István és Bánó Dezső voltak. Természetesen ezen urak is a zsidó tanács lakáshivatalának vezetőségébe tartóztak. Mivel a németek és a magyar hatóságok is egyre másra követeltek egyes villákat bizonyos urak lakása céljára, és noha ez nem lett volna jogos, Müller Rezső ezeket soron kívül elintézte. Így pl. Dr. Ubrizsy Pálnak, a Rökk Szilárd utcai tábor hírhedt parancsnokának gyönyörű zsidó villát juttatott. Bizonyos szabotázs a lakáshivatalban is felmutatható volt. Ezt főképpen három ember végezte: az egyik Bognár György, a másik Dr. Kurzweil István, aki városházi összeköttetéseit igyekezett javunkra fordítani, a harmadik pedig Dr. Heller Imre főmérnök volt, aki a csillagos házak kijelölésekor kapott szerepet azáltal, hogy őt bízták meg a térképvázlatok felfektetésével. Amikor a csillagos házakat kijelölték és Müller Rezső összehívta a lakáshivatal tisztviselőit, valamint a hatóságokkal érintkező csoport tisztviselőit, akik, mint összekötők szerepeltek,- bár az egész lakásügyben egyetlen egy utasítást sem a hatóságokkal érintkező csoport vett fel. (A csoport kizárólag egyes házak kiürítésére kapott utasítást) Müller nagy beszédben közölte, hogy a hatóságok 24 órát adtak a csillagos házakba való beköltözésre és, hogy ezt a zsidók érdekében nekünk végre kell hajtani. Erre a célra rendelkezésükre fognak állani autók, kézikocsik, fuvarosok, teherszállító munkások, egyszóval az egész város rendelkezésre fog állani, hogy a csillagos házakba 24 óra alatt lehessen beköltözni. Természetesen az összes költséget a Zsidó tanács fedezi, de a tisztviselőktől ő a legnagyobb fegyelmet követeli meg, éjjel- nappali munkát stb.. Dr. Kertész Adolf ügyvéd szólalt fel ezután és kijelentette, hogy ő ügyvéd, aki esküt tett arra, hogy védenceinket ügyét mindig a legnagyobb lelkiismeretességgel fogja intézni. Ő úgy érzi, hogy a budapesti zsidóság ebben a pillanatban az ő kliense, akinek ügyét tökéletesen kell ellátnia és ő nem vállalkozik egy ilyen becstelen akció végrehajtására. Ugyanilyen hangnemben szólalt fel dr. Arje Sándor ügyvéd, akivel Müller olyan hangon beszélt, hogy az amúgy is szívbajos ember az ekkor kapott szív# következtében két nap múlva meghalt. Végül Komoly Ottó, a cionisták elnöke szólalt fel és noha a legnyugtatóbb hangon tiltakozott ezen zsidó akció ellen, Müller annyira kihozta a sodrából, hogy megpofozta Müllert. Dr. Kurzweil városházi összeköttetéseinek volt ezután köszönhető a végül is nyolc napra kitolt határidő.Müllerről még annyit, hogy később hasonló módon akarta a zsidókat romeltakarító századokba és sáncásásra besorozni. Hogy pedig ez nem sikerült, az egyedül Schalk Ferenc zsidó százados és Gobbi százados (Gobbi Hilda apja) szabotázsának volt köszönhető. Egyébként meg kell említenem még azt is, hogy Müller- féle adminisztráció olyan mérhetetlen mennyiségű pénzt emésztett fel, amiből a budapesti zsidóságot a gettóban legalább három hétig lehetett volna jól élelmezni. Az u. n. plutokrata zsidóság internálása után került sor azokra a szerencsétlenekre is, akiket az Astórián és a Svábhegyen beadott feljelentések miatt, vagy a csillag nem vilsekés,avagy rosszul viselése, eltakarása miatt internáltak. Ezeknek a sázma tömegekre rúgott. A plutokrata zsidóságot a németek egyedül szedték össze és a Rökk Szilárd utcába vitték őket, ahol aránylag jól voltak ellátva és kezdetben nem fenyegette őket már veszély, mint a kistarcsai internáló táborba való jutás. Mivel ezek között igen nagy számban voltak öregek és betegek, el lehetett intézni azt, hogy az elvett Zsidó kórház helyett felállított két szükségkórházba helyezzék őket. Az egyiket a Wesselényi utca 44. számút Dr. Lévy Lajos vezette, a másikat, a Bethlen térit előbb Dr. Fuchs Dénes, majd később Dr. Biedermann János. E kórházak felállítása, különösen a Bethlen téri, órák alatt történt. Világosan emlékszem, hogy egy szombat délelőtt Bethlen téri lakásomon tartózkodtam, amikor a pártfogó Iroda adminisztratív vezetője, Timár Sándor jött be hozzám és kért, hogy segítsek az épület tornatermében 60 priccset kórházi célokra berendezni, mert ahány ágyat fel tudunk állítani, annyi embert tudunk Kistarcsáról behozni. Természetesen hozzáláttunk a munkához és Dr. polgár Györggyel felnyitottuk a dr. Weis Adolf Bethlen téren lévő raktárait, ahonnan az amúgy is szegény zsidóknak szánt lepedőket, törölközőt, szappant stb. vettük ki. Ebből a kórházból később egy 350 ágyas nagy kórház lett, ahol a betegek 70 %- a internált volt. A Rökk Szilárd utcából és Kistarcsáról kórházba kerülni nem volt túlságosan nehéz, különösen Kistarcsáról nem, ahol Dr. Tibold főorvos 10-20 000 pengőért bárkit kórházi ápolásra szoruló betegnek nyilvánított.Volt az internálásoknak egy másik fajtája, az u. n. ügyvédi és újságírói listára való internálás. Egy napon Dr. Gábor János, akinek idegeit a napi tárgyalások lassan felőrölték, a Svábhegyről lejövet, behívott szobájában és közölte velem, hogy egy cca. 60 személyből álló stán szereplőket kell másnap reggel 8 órára a Rökk Szilárd utcában előállítani. Az idézéseket a Zsidó tanácsnak kell kézbesíteni, sőt megírni és sokszorosítani. A Zsidó Tanács felel azért, hogy ott az idézettek meg is jelenjelnek. Hogy mi lesz velük, azt nem mondották meg, vihetnek magukkal 30 kg- nyi felszerelést, két takarót stb. pénzt azonban nem. Mivel a zsidó telefonokat időközben leszerelték, u. n. futárszolgálatot kell szerveznünk. E futásszolgálat tagjai a budapesti iskolák zsidó növendékei voltak, akik kerékpárjaikon és gyalog kézbesítették a Zsidó tanács által kiküldött iratokat és postát. A futárszolgálat megszervezésével Dr. Kohn Zoltán tanfelügyelő volt megbízva, aki túl a tanfelügyelői feladatokon a hitközség látható főtitkára lett, mert munkácsi Ernő betegségére való hivatkozással a lehetőség szerint távol tartotta magát az eseményektől. Amikor az első listák kiadatására sor került, én magam a listán szereplő és általam ismert egyéneket kiértesítettem, hogy bújjanak el és semmi esetre sem vegyék át az idézést. Lehet, hogy nem lesz belőle semmi baj. Itt kell megjegyeznem, hogy később ezt az egész ügyet a cionista mozgalom vezetőivel oly módon beszéltük meg, hogy lehetőség szerint mindenkit előre értesítettünk. Kohn Zoltán észrevette, hogy én ezt a dogot akarom szabotálni, erre a legerélyesebben utasított, hogy ne tegyem ezt, hiszen az egész Zsidó Tanácsot veszélybe sodrom. Azt mondottam, hogy nem tartom a zsidó tanács elsőrendű kötelességének, miszerint zsidó testvéreit feleslegesen sodorja bajba. A felelősségből a Tanácsnak saját személyében is vállalni kell valamit. Éles vitánk azzal végződött, hogy Kohn Zoltán kitiltott abból a helyiségből, ahonnan a kézbesítés folyt, de tanuja lehettem még annak a jelenetnek, amikor Dr. Dach Géza ügyvéd unokaöccse átvette nagybátyja idézését és ekkor a gyerek összeesett. Egyébként ez a Dach Géza elbújt, nem jelent meg és soha semmi baja nem történt. Így Kohn Zoltán lett az, aki a Rökk Szilárd utcai internáltak ügyét intézte és Ubrizsyval, valamint Ágostonnal fenntartotta az összeköttetést. Kellemetlen modorával számtalan ellenséget szerzett magának, bár nemcsak modorának, hanem határtalan gyávaságának volt ez köszönhető. II.Ami a vidéki zsidósággal való összeköttetést illeti, a vidéki tanácsok vezetői emlékezetem szerint két ízben kaptak engedélyt arra, hogy a szidókra vonatkozó utazási tilalom ellenére a Központi Zsidó Tanácshoz felutazzanak. Ekkor hallottuk mindazokat a szörnyűségeket, amelyek a vidéki zsidók összeköltöztetésével, gettóba zárásával kapcsolatosan történtek. A deportálásokkal kapcsolatban a Zsidó Tanács a németeknél csak kérdezni tudott, hogy t.i. hol és milyencímen történik a deportálás. A magyar hatóságok részéről Ferenczy alezredes volt az, aki ezt az ügyet intézte és a legnagyobb lelkesedéssel látta el hivatalát. Egyre- másra kaptuk az értesítéseket, hogy a csendőrség hogy jár el, de a deportálások ellen tenni semmit nem lehetett. Mindössze azt sikerült elérni, Dr. Kasztner Rezső akciója kapcsán. Amire később majd rátérek-, hogy néhány prominens zsidót a debreceni, szegedi, székesfehérvári, szombathelyi, soproni, kolozsvári lés nagyváradi gettóból kiemeljenek, akiket azután Budapestre hozzák fel, valamint, hogy a Zsidó tanács tagjainak közvetlen hozzátartozóit fel lehessen hozni. Ezek közül azonban egyedül Dr. Reiner Imre szüleit sikerült felhozni. A zsidóság a tanáccsal szemben természetesen bizalmatlanul viselkedett és erre meglehetően meg is volt az oka, noha objektíven megállapítva a Zsidó Tanács egyes tagjai ott teljesített szolgálatom ideje alatt határozottan kiállást tanusítottak és csodálatosan éppen Stern Samu, Wilhelm, Pető és Freudiger voltak azok, akik bátorságot is el tudtak mutatni és hajlandóak voltak kisebb- nagyobb szabotáló akciókra is.A Zsidó Tanács tagjai ráébredtek arra, hogy egyedül a cionizmus az, amely még egyáltalában akcióképes, mert sokan közülük, mint árják szabadon mozogtak. A cionista mozgalom élén ellenben az időben Komoly Ottó állott, de itt tartózkodott Dr. Kasztner Resző és Brand Joél is. Kasztnernek sikerült Eichmannhoz megtalálni az összeköttetést és ő lett az egyetlen ember, akivel a németek alkuba bocsátkozni hajlandóak voltak. Neki sikerült elintézni, hogy Brand kiutazhasson külföldre abból a célból, hogy a külföldi zsidóság vezetőivel és így elsősorban Joint és Jewish Agency vezetőivel érintkezésbe lépjen. Az Kasztner- akció eredménye volt az strasshifi Vernichtungslágerből kihozott azaz 1750 ember, akiket Bergen-Belsenen át Svájcba juttattak ki, sőt az első transzport elindulása után bevitt a tervevett transzportok ügyét a Síp utcából intézték. A tovább mentési akcióban, így pl. az auscheitzi jegyzőkönyvek bizonyos helyre való eljuttatásnál szintén közreműködött a Zsidó Tanács három tagja, Stern, Pető, Wilhelm, végül támogatták a Vadász utcát és mind a svájci, mind a svéd követségen elhelyezték a Zsidó Tanács egy-egy exponensét. Még a Zsidó Tanács átalakításáról kell beszélni. Május végén leirat érkezett a Belügyminisztériumból, mely szerint a Zsidó Tanács tagjaiul kinevezik Dr. Nagy József budapesti orvost, Dr. Berend Béla szigetvári rabbit és Török Sándor írót, az utóbbi keresztény vallású zsidók ügyeinek képviselőjeként. A Zsidó tanács neve: Magyarországi Zsidók Szövetsége". Dr. Nagy József tanácstagsága egy belügyminisztériumi páciensének volt köszönhető, Berend Béla dr. Bosnyák Zoltánnak, a Zsidókutató Intézet vezetőjének való barátságának köszönhette, Török Sándor pedig a kikeresztelkedett zsidók révén. Berend Béla megérkezése előtt Stern, Pető és Wilhelm utasítására a bizalmas jellegű iratokat meg kellett semmisítenünk, mert köztudomású volt, hogy Berend árulóként kerül a zsidó Tanácsba. Berend későbbi viselkedése valóban be is bizonyította áruló voltát. A zsidó tanács működésével kapcsolatosan még el kell mondani, hogy július 24-ig, amíg ott tejesítettem szolgálatot, megpróbáltak helytállni a Zsidó Tanács tagjai, hogy ez nem sikerült, nem köszönhető tisztán gyávaságuknak. Azt állítani, hogy a Zsidó Tanács tagjai személyes érdekeiket a közösség érdekei ölé helyezték volna, egyszerűen zúlzás. Igaz mindössze náluk az, hogy ők még a mai napig sem ébredtek annak tudatára, hogy politikájuk 25 évig helytelen volt. A Zsidó Tanács későbbi működéséről behatóbbat nem tudok mondani, mert július24- én a svájci követség Vadász utcai hivatalába kerültem, csak a nyilasok uralomra jutása előtt történt közvetlen második átalakulásról tudom azt, hogy akkor került a Tanácsba Dr. Földes István és Stöckler Lajos, az utóbbi Berend Béla révén.

Kifosztás