Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
Técsőn, amely kis község kb. 200 zsidó család lakott. Nagyon gazdag ember egy sem volt; egyszerű földművesek, napszámosok sokgyermekes szegény emberek szerényen éltek itt. Rádiót nem hallgattunk, újságot nem olvastunk, a nagyvilág hírei nem jutottak el hozzánk. Én fuvaros voltam, volt kocsim, két lovam, kis házam. Váratlanul ért, hogy egy reggel csendőrök és leventék jöttek be hozzánk és felszólítottak, hogy azonnal csomagoljunk és menjünk velük a gettóba. Mindent elvihettünk magunkkal, amit akartunk, csak ékszert, pénzt, ezüst gyertyatartókat, stb. vettek el tőlünk. A gettó a falunak egy nagyon kis részében volt kijelölve. Egy szobában 12-14 személy volt összezsúfolva. Élelmezésünkről senki nem gondoskodott, azt ettük, amit magunkkal vittük. A gettó körül volt kerítve, csendőrök és leventék vigyáztak, hogy ki ne menjünk. Lehetett volna megszökni, azonban a csendőrök biztattak, sőt egyszer a gettóban is dobolták, hogy nem fognak elvinni bennünket, hanem ott maradunk Técsőn és dolgozni fogunk. Ezért nem volt értelme megkísérelni a szökést, mert reméltem, hogy feleségemmel és kis gyermekemmel itt együtt maradhatunk. A gettóban sokat és sokszor vertek bennünket. Egy levente panaszt emelt egy öreg # bácsi ellen, hogy nem állt neki vigyázzállásban, ezért nagyon megverték az öreget. Hat hétig éltünk a gettóban, de ezen idő alatt semmit nem dolgoztunk. Csupán reggelenként végeztettek velünk gyakorlatokat. Volt egy 70 éves zsidó, aki nem bírta ezeket a gyakorlatokat végigcsinálni, ezért felpofozták. A jobb módú embereket különösen sokat verték, így vallatták ki, hogy hova tették el értékeiket. Sógoromat addig verték, amiig bevallotta, hogy irodájában a padló alá rejtett néhány aranypénzt. Erre elvitték és neki magának kellett onnan kiásni és odaadni a csendőröknek.Meglepetésszerűen történt, hogy egy reggel összecsomagoltattak velünk, amit akartunk és kivittek a vasútállomásra. 70-80 embert tettek egy vagonba. Kassáig víz nélkül utaztunk. Ott kinyitották a vagont és beadtak egy vödör vizet. A csendőrök itt átadtak bennünket az SS-katonáknak. Háromnapi utazás után értünk Auschwitzba. Éjjel érkeztünk meg, szakadó esőben. A vagonokat nagyon gyorsan kellett elhagynunk. Azt mondták, a csomagjainkat hagyjuk fenn, majd utánunk hozzák. Azonban az állomáson azután láttuk, hogy ott már töméntelen csomag volt összehalmozva. Az állomáson szétválasztottak bennünket. A munkabírókat egyik oldalra, öregeket, gyermekeket, betegeket a másik oldalra. Ezeket nem láttuk többé soha viszont. Úgy tudjuk, hogy ezeket gázzal megölték, és azután elégették.Mi órákig álltunk még az állomáson, majd a fürdő előtt. Végül bekerültünk, levetkőztettek, elvettek tőlünk mindent, amink még volt, lenyírtak és megfürdettek. Azután barakkban helyeztek el. Három napig voltunk Auschwitzban, majd elszállítottak Varsóba. Varsóban mezőgazdasági munkára jelentkeztem. Ez aránylag jobb volt, mint a romtakarítók sorsa. Amikor mód volt rá kinn aludtam a gazdaságban és ez elviselhető volt. Az élelmezésünk nagyon gyenge volt, de miután én kijártam a lágerből, módom volt olykor valamit szerezni a lakosságtól. Verést gyakran kaptunk, de már oly megszokott volt, mint az "appell". Egy napon váratlanul vonatra ültettek bennünket, 50 személyt egy vagonban és elszállítottak Dachauba. Itt barakkokban helyeztek el, négyen aludtunk egy kis priccsen. Az ellátás a következő volt: reggel fekete, délben 1/2 liter leveses étel, legtöbbször répaleves és 1/4 majd 1/8 kenyér. Nekem szerencsém volt, mert a német katonák élelmiszer-raktárában dolgoztam. Nekik a legfinomabb élelmiszerekből is a legnagyobb bőségben volt minden és ebből szereztem magamnak is. Amikor azonban az oroszok közeledtek, elvitték az élelmiszer-raktárt, a német katonák is elmentek, ekkor már napokig ne kaptunk enni. Mindnyájan teljesen legyengültünk már az éhségtől, amikor végre az oroszok megérkeztek.

Kifosztás