Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
M.év április elején bejöttek a csendőrök a lakásunkra és kiadták a parancsot, hogy fél óra alatt csomagoljunk össze, mert visznek a gettóba. Még ott a lakásunkon levetkőztettek bennünket és elvittek tőlünk minden értéket. A zsidóellenes intézkedéseket P á l nevezetű fogalmazó adta ki, aki többször nézte végig a gettót és nem találta elég szigorúnak a gettóban keresztül vitt rendelkezéseket. A zsidótanács tagjai a következőkből állott: Weisz Dávid, hitközségi elnök, Reismann Péter, Hirsch Salamon és Steinmetz N., akik minden igyekezetükkel azon voltak, hogy a zsidóságon segítsenek. A gestappo felhívta a ezeket a vezetőket az irodába, azzal, ha nem fizetnek le a zsidóság helyett egy millió pengőt, akkor kiirtják az összes zsidóságot. Nagy nehezen sikerült összeszedni egy nagyobb összeget.A gettóban az elhelyezés lehetetlen volt, alig lehetett megmozdulni, annyira össze voltunk zsúfolva. Az ellátásunkról a zsidó tanács gondoskodott. A csendőrök nem engedtek a gyermekeknek tejet adni és állandóan azt hangoztatták, hogy mi már soha többé vissza nem térhetünk. A nőknek 12-25 éves korig, a férfiaknak 60 éves korig kellett dolgozniuk. A nők téglahordást és takarítást végeztek, a férfiak nehéz vas-csilléket húztak. A munkánál nagy volt a szigorúság. Egyik nap megérkezett egy csendőr százados és mindenkit felszólított, hogy az összes értéktárgyaikat adják le, mert különben agyonlőnek. Természetesen mindenki igyekezett eleget tenni a felszólításnak.3 hétig voltunk a gettóban, utána vagoníroztak. Egy csukott marhavagonban 100-110 ember volt összezsúfolva, sem ülni, sem állni nem lehetett. A legnagyobb hőségben utaztunk és vízhez jutni nem volt lehetőségünk. A mi transportunkban haláleset nem igen fordult elő, de biztosan tudom, hogy a későbbiekben nagyon sok volt.3 nap és 3 éjjel utaztunk szörnyű szenvedések között, amikor megérkeztünk Auschwitzba. Ezután következett a szokásos szelektálás, fürdés, hajlevágás és kaptunk ruháknak nevezett rongyokat, melyekben nem volt emberi formánk. A fürdőben SS katonaság sorfala mellett vonultunk fel meztelenül. Blokkokban helyeztek el, ahol 1300 ember volt együtt. 13-an kellett egy priccsen elférnünk, a szó szoros értelmében egymáson feküdtünk, másképp nem volt lehetséges. 4 hétig karantén alatt voltunk, de miután mi munkáslagerben voltunk, egyik nap az SS Blockführer bejött a blokkba, kiválasztotta a betegeket, ezeket elvitték a krematóriumba. Arra is emlékszem, hogy egy fiatalasszonyt azért szelektáltak ki, mert kövér volt, őt is a gázkamrában vitték, azután elégették. Miután mi a krematórium fala mellett dolgoztunk, ezeket a szörnyűségeket személyesen láttuk. 1300 közül 1000-et tetováltak közülünk és a 300-at külön blokkba tették be. Ez ### gyengék voltak és később a gázkamrába kerültek. Anyákat ## től legtöbbnyire különválasztották és ha mégis oda akart ## anya a gyermekéhez, vagy a gyermek az anyjához, akkor megverték őket.Mi a Brezsinkán dolgoztunk, azaz a fürdőben, mely 5 krematórium között volt. A munkánk abból állott, hogy a transportoktól elvitt ruhákat szortíroztuk, valamint azon ruhákat is, melyeket a gázkamrából hoztak ki. Gyakran előfordult, hogy a ruhák között találtunk halott gyermeket, melyek a gázban pusztultak el és csak véletlenül maradtak a ruhák között. A fürdőben állandóan hullaszag volt és azt is láttuk, hogyan dobálják be a tűzbe a halottakat. Egy bajtársnőm azért kapott egyszer 25 botütést a krematórium főnökétől, egy SS-től, mert kenyeret dobott át a dróton keresztül, egy másik Lagerba, éhező társának. Mint később megtudtuk, az ételekbe brómot tette be, ez által mindnyájan annyira elfásultunk, hogy minden közönyös lett nekünk, viszont ez volt a szerencsénk, mert különben megőrültünk volna azoktól a rettenetes látványoktól, amiben nap-nap után részünk volt, a lángoló pokol és borzalmak kellős közepén. Jómagam is, mint mindnyájan, akik a fürdőben dolgoztak, idegroncsok lettünk. Mi, akik a fürdőben dolgoztunk, biztos halálra voltunk ítélve, nehogy ezen rettenetes szörnyűségeknek élő tanúja maradjon. Még azt elfelejtettem elmondani, hogy a legnagyobb esőben és hidegben gyakran láttunk teherautókat SS katonákkal körülvéve, melyekben élő meztelen nőket vittek a krematóriumba.A Brezsinkán 10 hónapig dolgoztunk, akkor végre elkerültünk innen a fonodába. A munkánál állandóan hajszoltak, negyedórás ebédszünetünk volt és azt is állva. "Zählappell" közben kellett megennünk. Napközben nem lehetett vizet inni, mert el volt zárva, úgy hogy nem csak az éhségtől, hanem a szomjúságtól is iszonyúan szenvedtünk. Fehérneműváltás csak 4 hetenként volt, ennél fogva mindenki piszkos és tetves volt, szappant egyáltalán nem adtak. A fonodában 4 hétig dolgoztunk, utána aus#enkommandóba kerültem, mégpedig egy SS kórház építkezésénél dolgoztunk, téglát hordtunk, a mázsás kövekkel szaladnunk kellett, állandóan hajszoltak a munkánál, az SS-ek és a német árja capok egyaránt. Auschwitzból Ravensbrückbe kerültünk. Mielőtt elindultunk, állandóan tartottak a szelektálások, éjjel-nappal égett a krematórium kéménye. Miután akkor nekem egy daganat volt a karom alatt, majdnem én is ki lettem szelektálva, de aztán mégis sikerült a transportokhoz odaszöknöm.Ravensbrückben egy nagy sátorban helyeztek el bennünket, ahol 3 napig voltunk. A puszta földön feküdtünk, az aszfalton, a legnagyobb hidegben, pokróc nélkül, víz nem volt, úgy hogy kínunkban esővizet ittunk, ami a tetőről lecsöpögött. Utána fertőtlenítettek és blokkokba osztottak be, ahol a Blockältteste egy lengyel árja nő volt, aki nagyon rosszul bánt velünk, ütött-vert bennünket. Egy bajtársnőmet annyira megverte egyszer, hogy bekerült a revirbe, egy másiknak a szemét ütötte ki, minden ok nélkül, csak azért mert zsidók voltunk, és ezt ő maga is mondotta gyakran. 2 hét után szelektáltak, akinek egy kis pattanása volt a testén, azt félreállították, hogy ezekkel mi történt, nem tudjuk. Bennünket, 1000-en voltunk, elvittek egy munkáslagerbe Nalhofba, ahol egy muníciógyárban dolgoztunk. A kommandoführer nagyon rosszul bánt velünk. Napi 12 órát dolgoztunk és gyakran megtörtént, hogy a Lagerführer, csak azért mert beszélgettünk, munka után, éjszaka kiállított bennünket #########Alkalommal betörték a fejét, azért, mert ebéd közben egy kicsit hangosan beszélgetett. Az éhség óriási volt, mert alig adtak valami kenyeret és a leves 3/4 liter vízből és marharépávól állott. ##lihéját az SS-eknek főzték a krumplit, nekünk adták ##.Rengetegen kerültek a revirbe végelgyengülés következtében a betegeket a revirbe vitték, de gyógyszer nem igen volt.Amikor az orosz csapatok közeledtek, útnak indítottak gyalog. Egész nap egy falatot sem ettünk, másnap kaptunk konzervet kenyér nélkül. Bár érkeztek részünkre amerikai csomagok, de ezeket az SS-ek megtartották. Útközben rengetegen lemaradtak, akik nem bírták a gyaloglást, hogy ezekkel mi történt, nem tudjuk. Menetelés közben egyszer csak azt vettük észre, hogy az SS nők levetik az uniformisukat és felvesznek Häfling-ruhákat, és amint egy erdőhöz értünk az SS-ek magunkra hagytak bennünket. Később visszatértek, mert kaptak rá parancsot, hogy bennünket tovább kell vinni. Kénytelenek voltunk tovább gyalogolni. Egyik éjszaka megpihentünk egy faluban és másnap, azaz ez év V.2-án megérkeztek megmentőink, a dicső orosz csapatok, megszabadítva szörnyű szenvedéseinktől. Az ős segítségükkel érkeztünk el idáig, Csehországon át. A jövőbeni terveinket illetően, mielőbb Palesztinába vagy Amerikába szeretnénk kivándorolni.

Kifosztás