Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
Kőrösmezőn édesapámnak hentesüzlete volt. 1944. márciusában a németek bejövetele után édesapámnak elvették az iparjogát. Egy alkalommal feketén vágtunk a zsidóknak borjút, ezt a csendőröknek besúgták, elvették a borjút, engem meg édesapámmal elvittek a községházára és úgy megvertek, hogy 2 hétig betegek lettünk. Németh István kisvárdai és Kovács Károly nevű csendőrök bántalmaztak. A jegyző jó ember volt, nem tudott a dologról, mert bezártak egy szobába és ott vertek. Áprilisban húsvét után a zsidóknak a mátészalkai gettóba kellet vonulni. Apám 17 zsidóemberrel a kőrösmezői iskolában fogva volt, s csak mikor bevagoníroztak minket, vitték őket egyenesen az állomásra. A verésnek a nyomai mindegyiken meglátszottak. A gettóból kijártunk a földekre burgonyát szedni és azt be is kellett nekünk hozni.Május 20-a körül kivittek a mátészalkai állomásra, minden vagonban 80 embert tettek és elvittek Auschwitzba. Az út nagyon rossz volt, össze voltunk zsúfolva, vizünk nem volt, az ajtó leplombálva, az ablakok berácsozva és még azon sem volt szabad kinézni. Csak Kassán tudtunk kicsit magunkhoz térni, mert mikor a tábori csendőrök átadtak a németeknek, kinyitották az ajtókat és megengedték, hogy az ott dolgozó munkaszolgálatosok adjanak be vizet. Útközben mindig követeltek pénzt, ékszert és olyan fenyegető volt a magatartásuk, hogy mindenünket odaadtuk, csak békén hagyjanak. 3 1/2 nap múlva Auschwitzba értünk.Az Auschwitz-i állomásnál széjjelválasztottak minket, én jobbra kerültem, elvittek a fürdőbe, csíkos ruhába öltöztettek és betettek az A. Lagerbe. 3 hétig szenet hordtam a krematóriumba. Láttam, hogy szappant és törülközőt adnak a szerencsétleneknek és a gázkamra ajtajánál elvették tőlük azt, az ajtót vaslemez borította, kívül egy pléhláda volt az ajtó felett, abba beletettek egy papírzsákot, mely tele volt gázzal és úgy folyt keresztül a tuson a gáz, ami aztán megölte őket. A hullákat egy kocsira tették, ami síneken ment végig a krematóriumba és ott úgy szedték le a hullákat egy lapáttal, mint a péknél a kenyeret. 3 hét után egy lengyel zsidó figyelmeztetett, hogyha még nem kaptam számot, tűnjek el, mert 3 hónap múlva engem is ki fognak végezni. Erre átszöktem egy másik Lagerbe és onnan munkástranszporttal Javosnába vittek. Javosnában egy széntelepen dolgoztam, nagyon nehéz munka volt, állandóan vízben kellett állni és sok verést kaptam. A munkaidő 8 óra volt. Élelmünk 30 dkg kenyér, 1 liter leves, néha kaptunk egy kis margarint és kolbászt. Ezt a munkát 3 hétig végeztem. Egyszer munka közben egy nagy darab szén a lábamra esett és a Revierbe kerültem. Felgyógyulásom után beosztottak egy másik munkára, vagonokat raktunk ki. Ott nem bírtam megmaradni, mert az SS-ek rettenetesen ütöttek. Elszöktem a Kommandótól, ami nagy reszkír volt, mert ha észrevették, azért bunker és 25 bot ját, de szerencsére sikerült és egy másik Kommandóhoz kerültem, ahol építkezéseknél lakatosmunkát végeztem. Itt dolgoztam novemberig. Egyszer munka közben futásra kényszerítettek, én akkor nagyon le voltam gyengülve, nem tudtam a többiekkel lépést tartani, úgy össze-vissza vertek, hogy egy csomó fogam kiesett és egy darab húst is kiszakítottak a számból. Beteg lettem és a Revierbe kerültem. Felgyógyulásom után egy szénbányába vittek dolgozni, ott is nagyon rossz dolgom volt, sokat szenvedtem egész januárig.1945. januárban evakuált a Lager Javosnában és elindítottak gyalog. 5000-en mentünk. Éjjel-nappal hajtottak minket. Enni nem adtak, ha valaki lemaradt vagy csak hátranézett, azért már lelőtték az embereket. Sokat szenvedtünk és mindig jobban fogyott a létszámunk. Mikor Breszlau mellé értünk, már csak 2000-en maradtunk. Breszlau közelében Bleckamában a lengyelek segítségével egy erdőbe szöktünk és ott voltunk legyengült állapotban, ennivaló nélkül még 5 napig, mikor az oroszok március 18-án felszabadítottak. Olyan állapotban találtak rám, hogy azonnal autóba tettek és kórházba vittek. Hetekig tartott, míg összeszedtem magam és a napokban a cseh-szlovák transzporttal Budapestre jöttem. Közben Prágában is voltam, ahol a cseh vöröskereszt jóvoltából még pár hetet töltöttem és tegnap érkeztem.

Kifosztás