Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
A munkácsi téglagyárban voltunk gettóban, onnan vagoníroztak Auschwitzba. Oda megérkezve következett a szokásos szelektálás, fürdés, hajlevágás stb. 4 napig nem dolgoztunk, utána tetováltak bennünket a bal karunkon és felvettek rólunk pontos adatokat, kartoték lapokon. Rövidesen beosztottak munkára a fürdőbe, azaz az u.n. brezsinkára. A transzportoktól levetett ruhákat szortíroztuk. A bánásmód nagyon szigorú volt, de az élelmezésre nem panaszkodhattunk. Kaptunk naponta elég rendesen kenyeret és levest.A fürdőben 8 hónapig dolgoztunk. Nap-nap után rettenetes látványokban volt részünk, mert szemben voltunk a krematóriummal. Láttunk, amint a fiatal anyákat, gyermekeikkel és az időseket, tízezrével vitték a gázba és égették el naponta. Éjjel-nappal égett a krematórium kéménye. Aki ellenkezett, arra nagy kutyákat engedtek rá. Volt olyan eset is, hogy a transzportokra kiválasztottakat is a krematóriumba vitték. Ezt úgy tudtuk meg, hogy a szortírozás közben találtunk a ruhák és a kabátok zsebeiben lager-kenyeret, ezenkívül a kabátokon már számok is voltak, /t.i. a ruhákon, vagy kabátokon kívül számokat kellett viselnünk./ Azt is tudom, hogy néhánynak sikerült megszöknie a krematóriumból, de csak nagyon kevésnek. Azokat a férfiakat, akik a krematóriumban dolgoztak, 3 hónaponként leváltották. Ezen leváltottakat aztán bevitték egy ruhamagazinba és ott engedtek rájuk gázt. Ezek voltak az u.n. "Sonderkommandósok". Ezeknek nem volt szabad senkivel sem beszélniük, ha fürödni mentek, akkor is az SS őrök ügyeltek fel, nehogy velünk beszélhessenek. Mielőtt kivégezték őket, mind az orosz himnuszt énekelte. Azért mégis előfordult, hogy tudtam egy ilyen halálra ítélttel beszélni, mielőtt gázba vitték őket és emlékszem rá, hogy az egyik átkiabált hozzánk a fürdőbe a következő szavakkal: "mai nap 15000 embert égettünk el, nekünk már sajnos nem lesz alkalmunk megbosszulni ezen szörnyűségeket, de Ti talán még életben maradtok és kérünk benneteket, bosszuljátok meg mindezen rémtetteket..."Más alkalomnál sikerült egyik társnőmnek megmenteni 2 gyermeket, melyeket útközben kiragadott a krematórium felé induló transzportból. Büntetésből levágták a haját, de a gyermekeket sikerül életben tartani.Amikor mi érkeztünk Birkenauba, éjszaka volt és láttunk a krematórium mögött óriási lángnyelveket felcsapni. A fürdő felé az út arra vezetett és szemtanúi voltunk annak, hogy óriási gödrökbe dobálták be a hullákat a Sonderkommandósok, még pedig úgy, hogy az egyik fogta a halott lábát, a másik a kezét. Amint később megtudtuk, ezt azért csinálták ilyen módon, mert már nem volt elég hely a krematóriumban és így kellett a hullákat eltűntetni.A krematórium körülbelül október végéig füstölgött, azután lerombolták a németek, egyet még meghagytak belőle.Amikor az orosz csapatok közeledtek, evakuáltak bennünket, de mielőtt elindultunk volna, vért vettek tőlünk a katonáik részére. A Lagerban nem maradtak csak a betegek és a gyengék.3 nap és 3 éjjel gyalogoltunk Ravensbrückbe. Az útra enni nem kaptunk, aki lemaradt az úton, azt lelőtték az SS-ek. Rengeteg pusztult el végelgyengülésben, az éhség folytán. 3 nap után bevagoníroztak, és úgy folytattuk az utat. 90-100 ember volt egy nyitott marhavagonban, a legnagyobb télben, a legtöbbje kabát és cipő nélkül. Rengetegen meghaltak a vagonban, nagyrészt megfagytak és voltak olyanok is, akik megőrültek.Ravensbrückbe éjszaka érkeztünk meg és reggelig kint álltunk a hideg, havas éjszakában és másnap sem engedtek be a blokkba, hanem a legnagyobb hózivatarban kint kellett maradnunk a szabad ég alatt. Kanunkban havat ettünk, mert nem adtak egyáltalában enni semmit. Végre aztán 2 nap múlva bevittek bennünket a fabarakkba, ahol térdig vízben voltunk és ott aludtunk priccseken, állandóan a vízben álltunk. Rettenetes volt a piszok és a szenny, azonkívül tetű is. Állandóan vertek bennünket, minden ok nélkül, és főleg a fejünket ütötték. Egy napig álltunk sorban, amíg egy kis kenyeret és margarint kaptunk. Víz nem volt, ezért mindegyikünk tele volt tetvekkel, férgekkel.Három hónap után végre elkerültem e szörnyű helyről, személyvonattal utaztunk Neustadt-Gleve-be. Amikor megérkeztünk, elhelyeztek egy óriási raktárba, ahol 4000-en voltunk összezsúfolva, úgyhogy egymáson feküdtünk, megmozdulni nem volt hely. Az Aufseherinek és SS-ek minden ok nélkül ütlegeltek. Alig kaptunk naponta egy szelet kenyeret és 2 deci üres levest. Itt is rengeteg volt a legyengült ember. A munkánk abból állott, hogy lövészárkokat kellett ásnunk, állandó verések között.Kora hajnalban ki kellett állnunk appellra és két óra hosszat tartott, ha esett az eső, akkor sem volt kegyelem. Ha valaki nem állt egyenesen, vagy beszélt a másikhoz, már letérdepeltették órák hosszat, a vízben és hóban. Az emberek teljesen legyengültek, az éhségtől megdagadtak a kezek és lábak. Naponta százával voltak a halottak, éhhalál következtében.Ez év május 1-jén hirtelen lövéseket hallottunk és még azon az éjszakán megérkeztek megmentőink, a dicső amerikai csapatok, akik elláttak bennünket a legfinomabb konzervekkel és gondoskodtak tiszta ruhákról és a legjobb élelmezésről. Csehországon keresztül érkeztünk idáig, az amerikaiak segítsége folytán. Még elfelejtettem elmondani, hogy amikor az amerikaiak megjelentek a Lagerben, az SS-ek mind szökni próbáltak, de elfogták őket és azonnal bevagonírozták.Ami a jövőbeni termeimet illeti, nagyon szeretnék mielőbb kivándorolni Palesztinába.

Kifosztás