Jegyzőkönyv: 572

szkennelt verzió
Név: B. L.
Neme: férfi
Születési hely: Munkács
Születési idő: 1935
Utolsó lakóhely: Munkács
Foglalkozás: szabó
Gettó: Munkács
Táborok: Auschwitz, Monovitz
Név: G. S.
Neme: férfi
Születési hely: Huszt
Születési idő: 1920
Utolsó lakóhely: Munkács
Foglalkozás: fehérnemű szabász
Gettó: Munkács
Táborok: Auschwitz, Monovitz


Fentnevezettek előadják a következőket:
Munkács zsidó lakosságának száma 1944. tavaszán körülbelül 16 ezer lélekszámra tehető. Ezek nagyrészt iparosok, kereskedők voltak, jó polgári módban éltek.Csillagviseléssel kezdődtek a zsidóellenes intézkedések, a rendeleteket az akkori polgármester Dr. Engelbrecht, és helyettese Vásáry adták ki. Kirendelték a férfiakat a gettó kerítését csinálni, eleinte nem is tudtuk, hogy miről van tulajdonképpen szó. Egy Hönig nevű embert, aki gyenge volt és elbújt a szekrénybe a munka elől, ott helyben agyonlőtték.1944. 04. 20-án parancs érkezett, hogy mindenki költözzön be a számára kijelölt gettó-lakásba. Mindent, amit csak elbírtunk, vihettünk magunkkal, de természetesen a pénzt, ékszert, aranyat be kellett szolgáltatni. Munkácson két gettó volt, egy a városiak egy, pedig a környékbeliek részére. A rend fenntartásáról kívülről tábori csendőrség belülről, pedig zsidó rendőrség gondoskodott. Fentnevezett Berkovics Lajos is rendőr volt. A zsidótanács tagjai: Mermelstein, Segesltein stb. Volt közkonyha, de innen csak a szegényebbeket élelmezték. Fentnevezett Gelb Sándort kirendelték munkába, az élelmet szállították másik gettó részére, továbbá az utakat is takarították. De előfordult, hogy nőket is vittek munkára. Sokszor volt házkutatás, éjjel is betörtek a lakásokba a magyar katonák. Mintegy 14 ezer zsidó volt a gettóban, sokan próbálkoztak szökéssel, úgy tudjuk ez sokaknak sikerült is, mégpedig úgy, hogy csillag nélkül kimentek az utcára és azután keresztény iratokat szereztek.Öthétig voltunk a gettóban, egy reggel érkezett egy autó, három német és három tábori csendőr jött be a főkapun, a másik kapunál szintén megállott egy autó, azon tábori csendőrök érkeztek. Csakhamar kikergették az embereket a házakból, közben ütötték-verték őket. Nem voltunk összecsomagolva, amit tudtunk, gyorsan összekapkodtunk. Mindez fél óra alatt történt, azután jöttek az SS-ek, puskatussal hajszoltak. Aki nem bírt szaladni, azt az úton lelőtték. A téglagyárba vittek bennünket, ott újabb verés következett, úgyszólván mindenkit megvertek. Kis barakkokban laktunk, itt újból átkutattak a rendőrök arany, ékszerek után. Nemsokára rá transzportba osztottak, mi a másodikba kerültünk és bevagoníroztak, 80-90 embert egy kocsiba. Egészen Kassáig nem nyitották ki a kocsikat, itt átvettek bennünket a németek. Fentnevezett Berkovics Lajos vagonparancsok volt. Kassán már láttuk, hogy Németország felé visznek. A németek többször bejöttek a kocsikba és ránk parancsoltak, hogy adjunk elő minden még nálunk maradt értéket, mert különben először a vagonparancsnokot lövik le és azután az egész kocsit. A vagonban az úton nem halt meg senki sem, szökéssel sem próbálkoztak, de ez nem is volt lehetséges.1944. 05. 23-án érkeztünk Auschwitzba, ahol az állomáson csíkos ruhás lengyel häftlingek fogadtak, a csomagokat lerakatták velünk a vagonok elé, azután felsorakoztattak külön a férfiak és nőket, majd betereltek fürdőbe, ahol nyírás, ruhacsere következett.Mindössze egy napot töltöttünk Auschwitzban, azután átvittek minket Monovitzba, gyalog. Monovitz mintegy 6-7 kilométerre esik Auschwitztól. Monovitz munkásláger volt, ahol egy gyárban dolgoztunk reggel 7-13 és 1-4 óráig, kábelt húztunk, villanyszerelésnél dolgoztunk. Fentnevezett Gelb Sándor gyenge volt, nem tudott jól dolgozni, sokat verték ezért. Az ellátás kielégítőnek volt mondható.Egy szelektálás alkalmával elválasztottak bennünket. 1945. 01. 18-án evakuáltunk. Mindenki elmenekült, mi beszaladtunk a kórházba és ott maradtunk egy napig, 1945. 01. 28-án bejöttek az oroszok. Krakkóban különváltunk. Én, Berkovics ott maradtam Krakkóban, itt töltöttem egy hónapot, azután visszamentem Németországba Magdeburgba. Az úton egyedül voltam és Serbsben találkoztam az első amerikai katonával. Itt voltam öt napig, orosz lágerbe kerültem, négy és fél hétig még Dobritzban is voltam, ahol igen jól ment a sorom, majd Berlinbe mentem, onnan Prágába és úgy Budapestre. Fentnevezett Gelb Sándor, pedig Krakkóból Zakopaniba, onnan egyedül Mährischostrauba, itt fejtífuszt kaptam, itt szabadítottak fel azután az oroszok. Pozsonyon át, jöttem azután haza.
switch to English

bphm.hu

holokausztmagyarorszagon.hu