Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Günzenberger Fanny előadja a következőket:
Az én kálváriám már 1941-ben kezdődött, amikor a lengyel származású zsidókat szedték össze Magyarországon. Akkor elvittek engem is szüleimmel, 5 testvéremmel és nagyszámú rokonságommal. Ezekben egy sem maradt életben. Kamenetz-Podolskból sikerült megszöknöm, mielőtt sortüzet adtak ott a rengeteg zsidóra. A menekülésem visszafelé olyan borzalmas volt, éjjel a mezőkön, árkok mélyén mertem csak menni. Nappal elbújtam valami szalmakazalban, vagy istállóban. Azt ettem, amit a mezőn és erdőben ehető növényeket és répát, krumplit találtam. Az én számomra a németországi szenvedés már nem volt újság és nem volt meglepetés. Végre sikerült visszaérnem Magyarországra és akkor már nem mentem vissza a kis falunkba, hanem Ungvárra mentem, ahol zsidó családoknál dolgoztam.

1943-ban, amikor a németek bejöttek Magyarországra, Ungvárott rövidesen megcsinálták a gettót, ahova minden zsidónak be kellett vonulnia. A gettóban még nem volt rossz dolgunk, eltekintve attól, hogy a gazdag zsidókat verték és vallatták, hogy hova dugtak el értékes dolgokat. Körülbelül hathét után bevagoníroztak bennünket és háromnapi nagyon keserves utazás után elértünk Auschwitzba. Itt azonnal szétválasztották az erős, munkabíró embereket és az öregeket, gyermekeket, és gyengéket. Bennünket fürdőbe vittek, elvették minden holminkat, és miután megnyírtak, megfürdettek és órákig álltunk meztelenül egy hideg szobában, rongyos ruhákba öltöztettek. Azután betereltek egy barakkba, ahol már csak a földön volt a számunkra hely.

Auschwitzban az egész idő appellállással telt el. Reggeltől-délig appell, azután sorbaállás az ebédért, délután újból két óra appell. Közben blokktakarítás, amikor szintén kikergettek a szabadba. Szelekció gyakran volt, ami mindig rettenetes izgalommal járt, mivel akkor már tudtuk, hogy mit jelent a kiválasztás és, hogy miért lángolnak éjjel-nappal a krematórium kéményei. Alig 10 nap múlva beválasztottak egy transzportba, amely munkára ment. Ekkor újból megfürdettek és vonaton elvittek Bergen-Belsenbe. Örültünk, hogy mi ketten, akik otthonról ismerjük egymást, együtt maradhattunk és örültünk, hogy Auschwitzból elkerülhettük, mert ott állandó izgalomban éltünk.

Bergen-Belsenben sem volt jobb a sorsunk. Az ennivaló nagyon kevés volt a bánásmód, pedig kegyetlen. Ütötték-verték az embereket. Borzasztó nehéz munkát kellett végezni, súlyos terheket cipelni. Nagyon sokan pusztultak itt naponta. Szerencsére nem maradtunk itt sokáig, hanem újból útnak indítottak és Salzwedelbe vittek.

Salzwedel kis láger volt, mindössze 1300 nő volt ott. A bánásmód nem volt olyan kegyetlen, mint Bergenben. Az ellátás reggel és este fél liter feketekávéból, és délben híg főzelékből, 20 deka kenyérből állott. Néha kaptunk 2 deka margarint, vagy marmeladot. Borzasztó sokat éheztünk. A munkánk nagyon sok volt, ha nem is olyan nehéz. Főképpen homokot, és kavicsot lapátoltunk, naponta 12 órát. Sokan meghaltak itt végelgyengülésben. Mindenki olyan sovány volt, mint a csontváz. Amikor az amerikaiak közeledtek, el akartak vinni minket, azonban már nem volt erre idő, mert megérkeztek a lágerbe az amerikaiak.

Kifosztás