Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezett előadja a következőket:
A sárgacsillagos házból 1944. 11. 10-én elvittek a nyilasok a téglagyárban. Zuhogó esőben vonultunk ki, szándékosan lassú menetben, hogy minél jobban megázzunk, és kifáradjunk. Reggeltől késő estig tartott ez a vonulás, amelyet kényelmes lépésben 3-4 óra alatt be lehetett volna fejezni. A téglagyárban a nyilasok felszólítottak, hogy mindenki adja oda az értékeit, mert ha valamit megtalálnak nálunk, azonnal agyonlőnek. Akkor már rengeteg ember volt ott, és órákat, és jegygyűrűket ládaszámra gyűjtöttek össze, és a papír- és ércpénzeket nem tudták hova tegyék. Végül úgy oldották meg a dolgot, hogy elvették egy-egy zsidótól a hátizsákját, vagy kofferját és abba tették az összerabolt értékeket. Másnap bevagoníroztak és Harkára vittek.Harkán csak két hétig voltam. Itt nyitott, hideg pajtában aludtunk, befújt a szél, és ha havazás volt, reggelre belepett bennünket a hó. Nagyon szenvedtünk a hidegtől. Egész nap sáncot ástunk, kinn a hidegben, és amikor kifagyva hazajöttünk, itthon sem lehetett felmelegedni. Az ennivaló nagyon kevés volt, ellenben a nyilasok és németek felváltva vertek minket.Egy éjjel ismét vonatra ültettek, és Lichtenwörthbe vittek bennünket. Itt egy gyárépületben laktunk. Aránylag jobb dolgunk volt, mint Harkán, mert nem bántottak, csak éppen enni nem adtak. Valósággal éhhalálra ítéltek bennünket. A gyárból kimenni nem lehetett, SS őrök kísértek a latrinára és vissza az épületbe. Borzasztóan éheztünk. Sokan meghaltak az éhségtől. Mindenki olyan volt, mint egy csontváz, napszámra feküdtünk, mert nem volt erőnk felkelni, és a legkisebb cselekedet is nehezünkre esett, és megfontoltuk, hogy felkeljünk e. Járni alig bírtunk, a lépcsőn támolyogtunk, mint a részegek. 1945. 04. 12-én felszabadítottak az oroszok. Akkor már félig a túlvilágon voltunk, alig tudtunk magunkról.

Kifosztás