Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezettek előadják a következőket:
A kassai téglagyárban a következő dolog történt: Csatáry gettóparancsnok, egy napon ki adta az utasítást, hogy kézzel ássunk árkot. Körmeink letöredeztek, a kavicsok megkarcolták a kezünket, bizony nagyon nehezen ment. A németek közbenjárásának tudható be, hogy megszüntették pár napon belül ezt az intézkedést.Birkenauban a lengyelek szállítottak le a vagonból. A szelektálás ezután kezdődött. Az öregeket külön állították a betegekkel és a gyerekes anyákkal, engem jobbra a dolgozók közé. A fürdőben teljesen szőrtelenítettek, elvették ruháimat és cipőmet, helyette csíkos ruhákat és facipőt kaptam. Felismerhetetlen külsőnk volt már akkor is. A blokkban, ahol elhelyeztek 1200 nő szorongott.Auschwitzban különböző munkát végeztem: Pár hétig, mint írnok dolgoztam az irodában, ezután a krumpli veremnél dolgoztam, később a szövödébe osztottak be. Ez volt a legegészségtelenebb munka, napi 12 órát dolgoztam, egy bizonyos quantumot el kellet végeznünk, de az egészségtelen munka és a rossz táplálkozás következtében rengetegen tüdőbajosak lettek. A por és piszok, megfeküdte tüdőnket. Itt a deportáltak ruháit szőttük szövetté. Lelkileg is nagy hatással volt rám, mert ezzel is elősegítettük a háború meghosszabbítását. A kész szövetet valószínűleg kiszállították Németországba.Fekete, csalánleves 25 dkg kenyér és valami zulag volt napi adagunk. Az SS felügyelőnő szeszélytől függött, hogy nagyobb verést, vagy enyhébb elbánásban részesültünk-e a napok csigalassú múlása alatt.Így érkezett el január, lefagyott a lábam, mert a szövödében nem lehetett fűteni, a tábort feloszlatták, mivel az oroszok nagyon közeledtek, bennünket is elindítottak. Leslauig gyalog tettük meg az utat, ott nyitott vagonokba raktak, 80 embert egy kocsiba, 8 napi borzalmas út után megérkeztünk Rawensbrückbe. Erre az élményre nem szívesen emlékszem, csupa szenvedés és éhezés volt az út alatt. A halál is gyakran bekopogott csontos kezével vagonunkba. Mint nyári kánikulában a legyek, úgy hullottak el fiatal társnőim. Ennivaló nagyon kevés volt, a megfagyott hóval csillapítottuk szomjunkat. A könny ráfagyott arcunkra, a szél végig rohant a vagonokon, mi egymáshoz simulva próbáltuk magunkat melegen tartani. Mire Rawensbrückbe értünk a fele sem maradt az elindult csoportnak.Zsúfolt volt az a láger, pár napig szabad ég alatt aludtunk, nem volt férőhely bent. Később betereltek bennünket egy kis szobába, itt olyan zsúfoltság volt már akkor is, hogy fulladoztunk a levegőhiány miatt. A fegyenc-felügyelőink korbáccsal terelték be a nőket, sírás és kiabálás hallatszott minden oldalról. Mosakodni nem lehetett, WC-re menni tiltva volt, ki kellett szökni az ablakon, hogy elvégezzük a dolgunkat. Ugyanis egy árok volt az ablakunk előtt, az szolgálta a WC-ét. A fekete, amit adtak az oly ihatatlan volt, hogy azzal mosakodtunk. Mindnyájan megtetvesedtünk, a szenvedések minden skáláját végig jártuk e három hét alatt. Kávén kívül levest (répa) és 12 dkg kenyeret kaptunk naponta.Februárban újra elindítottak bennünket Malhofba. Személyvonaton mentünk, útra egy fél kenyeret is kaptunk. Ez kis tábor volt, 3 hónapig voltunk itt, de nem dolgoztunk semmit. Feküdtünk a földön elgyötörve a gyöngeségtől, rengetegen meghaltak tífuszban és végelgyengülésben, de a hasmenésnek is volt bőven áldozata.Az oroszok nagyon közeledtek és tovább vittek. De út közben az SS felügyelők elszöktek és mi arra lettünk figyelmesek, hogy orosz egyenruhát látunk. Nagyon jól bántak velünk. Kórházba vitték az egész csoportot, igyekeztek a szenvedőn segíteni. Minden szépet nyújtottak nekünk, hiszen egy év óta semmi jóban nem részesültünk. A meghatódottságtól és az örömtől sírtunk. A felébredés azonban fájdalommal töltötte el szívünket.Kit találunk majd, a nagycsaládból otthon?Szeretnék Palesztinába kivándorolni.

Kifosztás