Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezett előadja a következőket:
Dévaványán általában szegény zsidók laktak. Földműveléssel, ipari munkával stb. foglalkoztak. Mikor meghallottuk, hogy a németek megszállták Magyarországot, tudtuk, hogy ezzel nehéz idők virradtak a zsidóságra. Bíztunk az orosz hadsereg gyors előretörésében. A parasztság az átkos propagandára hallgatva, nagyon éles antiszemita magatartást tanúsított egész idő alatt. Sárga csillag hordására köteleztek bennünket, utcára menni nem volt tanácsos, mert különböző inzultálásoknak voltunk kitéve. Napirenden volt, hogy ablakainkat kővel betörték.Egy napon megjelentek nálunk a csendőrök, ezek bámulatosan rendesek voltak, elvihettünk magunkkal mindent, amit akartunk. Bevittek a kijelölt gettóba és házakba helyeztek el. Egy szobában legalább 6-7 ember tartózkodott, elég szűk helyen. Magunk élelmeztük családunkat, délben lehetett vásárolni, kijárni, így nem szenvedtünk hiányt. Fiatalokat elvitték parasztokhoz dolgozni, főleg földmunkát végeztünk. Nagyon dolgoztattak bennünket, még többet zsidóztak. Általában az a hír járta, hogy az országban maradunk és dolgozni fogunk, talán ez volt az oka, hogy senki sem szökött meg.Június 26.-án elvittek bennünket a szolnoki cukorgyárba. Itt átkutattak bennünket, pénzt, ékszert, egyéb értékeket elvették tőlünk. Itt pokoli volt a helyzet. Egy nyugodt percünk sem volt, állandó szekatúrának voltunk kitéve. Állandóan belövöldöztek, a hőség is kibírhatatlan volt, sok ezret zsúfoltak egy középnagyságú terembe. A gazdag embereket kínzással bírták vallomásra. Nagyon sokat agyon vertek. Este elvitték a szép és fiatal lányokat, kellett a nyilasoknak. Éjszaka egy fiatalasszony megkísérelte a szökést, de agyonlőtték.Tíz napig voltunk ott, mondhatom, mikor bevagoníroztak megkönnyebbülve sóhajtottunk fel. Nagyon leromlottunk már ott, mert semmi élelmünk nem volt, borsólevest és kenyeret kaptunk. Mielőtt elindítottak volna újabb kutatás kezdődött. Végre túlestünk ezen is. 75-80 embert tettek egy kocsiba. Vizet nem kaptunk.Július elsején megérkeztünk Auschwitzba. Az állomásnál elválasztottak szüleimtől, nem tusom mi lett velük, jobban mondva nem akarom. A fürdőben fertőtlenítés után, szőrtelenítettek és ruhát kaptam az otthoni helyett. Rettenetes blokkba kerültem. Nem volt ágy, a tető is rossz állapotban volt, becsurgott az eső, sáros, piszkos földön fetrengtünk. A szenvedésünk változatos volt: appellt álltunk hajnaltól, kitéve az időjárás szeszélyének. Egész idő alatt nem dolgoztam Auschwitzban. Az ellátás nagyon silány volt: fekete, leves, tele porral, kis fadarabok úszkáltak a felszínen, tányérunk és kanalunk sem volt, így mindenki egymás után ivott a nagy tálból, melyet délben behoztak.Szeptember 18.-án transzporttal elvittek Bergen-Belsenbe. Az út 5 napig tartott, kenyeret és szalámit kaptunk útra. A hathét alatt nem dolgoztam, pihentünk, akkor még nagyon kevesen voltak ott, így a bánásmód sem volt rosszabb, mint Auschwitzban. November elején elvittek Duderstadtba.Fegyvergyárban dolgoztam 12 órát, felváltva, hol nappal, hol éjjel. A munka nagyon nehéz és kimerítő volt. Az Aufseherinek sokat vertek, de az SS katonák jól bántak velünk, ezek öregek voltak, nem oly lelkesek, mint az előbbiek. Levest, feketét, 20-25 dkg kenyeret kaptunk naponta, néha margarint, valami wurstot. Ez a tábor tiszta volt, külön ágyban aludtunk, mosakodni is lehetett. Ha valakit rajtakaptak, hogy esetleg egy marharépát lopott, újra levágták a haját. Ez volt egyike legnagyobb büntetéseinknek. Így múltak a napok, itt nem történt halálozás.Április elején egy éjjel felriasztottak bennünket, gyorsan autóra raktak bennünket és elvágtattak velünk. Az amerikaiak nagyon közeledtek és előlük szaladtunk. Essenben bevagoníroztak, két héten keresztül tologattak bennünket. Rengetegen voltunk bezsúfolva a vagonban, minden élelem nélkül. A cseheknek köszönhetjük, hogy életben vagyunk, mert ők segítettek rajtunk, óvatlan pillanatban bedobáltak kenyeret, gyümölcsöt, szalonnát a kocsikba. Egy állomáson rekedtünk egy hétig, egyik vágányról le a másikra fel tologattak, április 26.-án érkeztünk Therisienstadtba.Itt jó dolgunk volt kaptunk enni. Május 1#.-én az oroszok felszabadítottak.

Kifosztás