Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezett előadja a következőket:
Kassán 14000 zsidó lakott a németek megszállása idején, akik nagyrészt jó polgári módban élő kereskedők, iparosok stb. voltak. Volt egy szabóműhelyünk, mely megélhetésünket biztosította, azonban a Felvidék visszacsatolásakor iparunkat megvonták. 1944. áprilisában kijelöltek egyes utcákat, amelyben a gettót helyezték el. Két gettó volt, egy a városban, egy pedig a téglagyárban, később megszűnt a városi gettó, az itt lakóknak is be kellett vonulniuk a téglagyárba. A városi gettóban 1500 ember volt, a többi a téglagyárban a környékbeli zsidósággal együtt. A gettóba való beköltözködési rendeletet egy Csatáry nevű főhadnagy adta ki. Gyakoriak voltak a házkutatások, elszedték minden elszedhetőt, csak két ruhát, két rend fehérneműt és élelmet szabad volt megtartani, nálunk is volt két házkutatás. Tudomásom szerint egy leány próbált megszökni, nem tudom sikerült-e neki. Haláleset tudomásom szerint nem volt a gettóban. A gettót tábori csendőrök őrizték, a belső rend fenntartásáról, pedig zsidó rendőrség gondoskodott.05. 25.-én indultunk el, vagononként 65-70-en utaztunk, induláskor csak egy igen kevés vizet kaptunk. Magyar csendőrök kísértek a szlovák határig, ott átvettek bennünket a németek. A vagonokban még újabb motozáson mentünk keresztül, és két ruhán kívül jóformán mindenünktől megfosztottak. A mi vagonunkban nem halt meg senki sem, szökési kísérletről sincsen tudomásom.05. 27.-én érkeztünk meg Auschwitzba, csíkos ruhás lengyel häftlingek ránk parancsoltak, hogy csomagjainkat hagyjuk bent a vagonban és szálljunk ki. Kiszállva, felsorakoztattak, külön nőket és külön férfiakat, azután bevittek egy barakkba, majd fürdés, hajnyírás következett, saját ruháink helyett, pedig csíkos ruhát kaptunk. Két nap múlva egy kiválasztott munkástranszporttal útnak indítottak, 50-en voltunk egy vagonokban, így az egy napi utazás elég tűrhető volt. Eulebe érve, enni kaptunk, másnap azután már munkába is álltunk, ami abból állott, hogy árkokat ástunk, homokot hordtunk, és autókra raktuk. A munka elég nehéz volt, gyorsan kellett dolgozni, mert nagyon hajszoltak. Ellátásunk: 1/3 kenyér, kétszer naponta leves, méz, margarin vagy vaj. Naponta kétszer álltunk appellt. Huszonöten aludtunk egy szobában és mindenkinek volt külön ágya két takaróval.A dörnaui lágernek szüksége volt akkoriban 100 emberre, erre kiválasztották ezeket, én is belekerültem a transzportba és egyórai autóút után megérkeztünk a dörnaui munkáslágerbe. Itt az ellátás már sokkal rosszabb volt, mert már csak 1/8 kenyeret és naponta csak egy levest kaptunk. Itt is árkot ástunk, továbbá aszfalt csöveket raktunk le az árokba. A hiányos táplálkozás következtében az emberek nagyon legyengültek és egymás után hullottak, mint a legyek. Sajnos öcsém is, akivel egészen idáig együtt voltam, itt halt meg 05. 08.-án. Ráadásul kitört a flekktífusz járvány is, úgy hogy naponta 50-60 halottunk volt.05. 09.-én megérkeztek az orosz csapatok, kinyitották a kapukat és mi szabadok lettünk. Széjjelszaladt az egész társaság, én egy német családhoz kerültem, ott voltam két napig és itt kaptam meg a flekktífuszt, így kerültem azután a wüstegiersdorfi kórházba, ahol egy hónapig feküdtem, onnan Blumenauba kerültem, és kétheti itt tartózkodás után, Pozsonyon át jöttem haza.Jövőbeli terveim: Most visszautazom Kassára, és ha hozzátartozóimat nem találom otthon, visszajövök egyelőre Budapestre, később azonban szeretnék Palesztinába kivándorolni.

Kifosztás