Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezett előadja a következőket:
1941.-ben Kőrösmezőn laktam, szüleim földbirtokosok voltak két házunk is volt, négyen voltunk testvérek. Édesapámat ekkor elvitték Lengyelországba utána, pedig engem, bátyámat és nővéremet. Itt letettek egy búzaföldön, innen a Dnyeszteren át sikerült megszöknöm és visszajöttem Kőrösmezőre, itt bujdostam a padláson, kilenc hónapon át. Egy ukrán nő egyszer észrevette, hogy nővérem milyen sokat főz és süt, gyanút fogott. Közben édesanyám meghalt, és mint, hogy a helyzet a padláson már nagyon veszélyes kezdett lenni, feljöttünk Budapestre. Úgy tudom, egy magyar cipész jelentett fel bennünket, hogy valaki el van bújva a padláson, a csendőrök házkutatást tartottak. Itt Budapesten a Pártfogó iroda betett az árvaházba, itt voltam két évig, akkor azután 1944. júniusában behívtak honvédelmi munkára. Így kerültem Budafokra, itt elszedték egész felszerelésemet, órámat, pénzemet. Egy magyar zászlós volt ott, aki nagyon megvert bennünket árvaháziakat külön állított ugyan, haza akart küldeni, de azután meggondolta a dolgot. Innen Budakalászira, a téglagyárba kerültünk és itt a pestkörnyéki gettóval bevagoníroztak, 74-et egy kocsiba. Vizet kaptunk induláskor és magyar csendőrök kísértek Kassáig, ahol a szerelvényt a németek vették át, ők azután már nem adtak vizet, ellenben folyton fellövöldöztek a vagonba.07. 03.-án reggel 10 óra felé érkeztünk meg Auschwitzba, itt az állomáson csíkos ruhás häftlingek fogadtak, a csomagokat fent kellett hagynunk a kocsikban és leszállva felsorakoztatták külön-külön a férfiakat és nőket. Én a munkáscsoporthoz kerültem, fürdőbe vittek, lekopasztottak, csíkos ruhát kaptunk. Egy blokkba kerültünk, ahol ránk parancsoltak, hogy adjunk elő minden értékes holmit, mert van egy gépük, ezzel átvilágítanak, és akinél még találnak valamit, azt felakasztják. Az A-Lagerbe kerültem, ahol kb. 600-an voltunk egy blokkban. Láttam a krematóriumot, és sokszor éreztem is az égett csont szagát, de azt mondották, hogy régi ruhákat égetnek itt. Minden nap volt órákig tartó appell, kétszer is, az ellátásunk azonban igen gyenge volt.Egy szelektálás után Buchenwaldba kerültem, az út kb. négy napig tartott, 50-en voltunk egy vagonban, nem kaptunk az úton ellátást, a vagonban volt ugyan ennivaló, de nem adták ki nekünk, így az egész úton semmit sem kaptunk. Megérkezve, fürdő után kaptunk azután egy egész kenyeret, margarint, lekvárt és wurstot. Zelltlagerbe helyeztek el, a láger koncentrációs célokat szolgált, és innen osztottak be Remmsdorfba munkára. Az út innen mintegy három napig tartott, ismét 50-en voltunk egy vagonban és útravalóul 2/3 kenyeret, margarint, marmeládot kaptunk. Megérkezve, már másnap beosztottak egy benzingyárba, a Brabach gyárba, ahol napi 12 órát dolgoztam. A láger mintegy 2 km-re volt a gyártól, egy blokkban 650-en voltunk, ketten egy ágyban. A lágerben magyarul beszélő SS-ek vigyáztak ránk, akik sokszor nagyon vertek, egyszerűen, ha egy ember nem tetszett nekik, kivették a sorból és agyonütötték, láttam is egy alkalommal, amint a kinti kommandóban egyet agyonütöttek. A télen át minden nap 40-50 halottunk volt, kevés volt az élelem és nagyon hideg is volt, a halál itt jó talajra talált. Karácsony előtt az amerikaiak bombázták a gyárat, repülőgépekről sárga lámpákat engedtek le és ezzel jelölték meg a lágert, így semmi bajunk sem történt. Egy ideig pucér voltam az egyik Caponál. Remmsdorf, Leipzig mellett van, lágerünk azután romtakarító lett, én is idekerültem. A házakban kaptunk ennivalót, de ha nem tudtunk másképpen hozzájutni, bizony loptunk is.Március végén az amerikai csapatok már csak 3-4 km-re voltak, akkor éjjel 1 órakor sietve bevagoníroztak és elvittek Theresienstadt felé. Egészen Tarienburgig vonattal jöttünk, itt mélyrepülők jöttek és lebombázták két mozdonyunkat. 350 betegünk volt, aki nem volt beteg, az igyekezett elszaladni, mi is elszéledtünk a faluba és mire visszajöttünk már láttuk, hogy hordják a halottakat, sajnos három vagon tele volt hullával. Megkérdeztük, hogy mit jelentett ez, azt felelték, hogy itt voltak a Gestapo emberei és azok lőtték agyon a szerencsétleneket. Ekkor azután elindultunk gyalog, aki nem bírta a gyaloglást és leült az út szélére, azt a posztok kíméletlenül lelőtték, a lágerből kiindulva 3800-an voltunk, és amire megérkeztünk Theresienbe, már csak 800-an voltunk, de ebből, és még mint# a fele Theresienben meghalt tífuszban.A városban a Vörös Hadsereg szabadított fel bennünket 05. 09.-én. Három hétig voltam Theresienben, azután többen összegyűlve elindultunk Prágába, ahol három hetet töltöttünk a Vörös Keresztnél, itt fertőtlenítettek és elláttak minden jóval. Prágán, Pozsonyon át, érkeztem haza.Jövő terveim: Visszamegyek az intézetbe

Kifosztás