Jegyzőkönyv: 679

szkennelt verzió
Név: M. S.
Neme:
Születési hely: Aknaszaltina
Születési idő: 1924
Utolsó lakóhely: Aknaszlatina
Foglalkozás: háztartásbeli
Gettó: Aknaszlatina
Táborok: Auschwitz, Freudenthal


Fentnevezett előadja a következőket:
Múlt év áprilisában bejöttek hozzánk a tábori csendőrök és tudomásunkra adták, hogy az utcát elhagyni nem szabad, mert ez a kijelölt gettó, melyet a csendőrök őriztek. A munka abból állott, hogy a csendőrlaktanyákat kellett a nőknek felsúrolni és krumplit hámozni a német katonaság részére. A férfiak erdőirtással dolgoztak, a csendőrök állandó bántalmazása mellett. Az egyik csendőrtizedest Németh Jánosnak hívták. A gettóból elvittek bennünket a polgári iskolákba, ahol 4000-en voltunk egy szobába összezsúfolva, megmozdulni nem volt helyünk és másnap bevagoníroztak. Csomagjainkat elvitték, csak az élelmet és egy takarót hagytak meg. Az értéktárgyainkat és iratokat még a lakásunkon elvitték a csendőrök. 80-an voltunk egy csukott marhavagonba összezsúfolva, vizet nem adtak egyáltalában, emlékszem pontosan, hogy már a vagonban 8-an pusztultak el, 3 gyermek és egy idős asszony.3 nap és éjjel utaztunk Auschwitzig. Ott következett a már többszörösen ismertetett szelektálás, fürdés, hajlevágás, és beosztottak a "C" Lagerba. Itt munka nem volt, egész nap appellt álltunk kora hajnaltól késő estig, mozdulatlanul, amíg megszámoltak bennünket. Egy héten 2-3-szor is voltak szelektálások, melyek mind a krematóriumba kerültek, közöttük teljesen egészséges emberek is. Amikor a Lagert ürítették, mert az orosz csapatok közeledtek, akkor a németek szétszedték a krematóriumot, akkor volt alkalmam látni, hogy néz ott ki. Volt egy óriási helység, tele tükrökkel és fogasokkal. Ebből nyílott egy másik helység, ahol a zuhanyozók voltak. Ablak nem volt rajta, hanem egy kis vas-### keresztül engedték a gázt a helységbe. A padlón csapóajtók voltak és amikor az emberek a gázban megfulladtak, akkor ezek az ajtók automatikusan megnyíltak és oda zuhantak alá a szegény áldozatok. Volt direkte egy olyan kommandó, mely levágta a halottak haját, gyári célokra, és kiszedték az aranyfogakat is. Ha nem volt elég erős a gáz, akkor az emberek 10-12 percig is szenvedtek, de ha elég erős volt, ez esetben 5 perc alatt végük lett. Az égetés a krematóriumban úgy történt, hogy 4 férfi holttestéhez, egy női holttestet raktak hozzá. Amikor a vidéki transzportok érkeztek, annyi volt az ember, hogy a krematórium nem győzte égetni őket, akkor óriási árkokat ástak és oda dobálták be a holttesteket, előzőleg meggyújtva petróleummal.5 hónap után tovább vittek bennünket csukott marhavagonokban Freudenthalba. Itt textilgyárban dolgoztunk, nehéz volt a munka és nagy volt a szigorúság. A kiadott munkát pontosan el kellett végezni, a civil német nők állandó felügyelete mellett. Napi 8 órát dolgoztunk és kaptunk ebédre krumpli-levest és elég rendes adat kenyeret. Ez év május 7-én reggel hirtelen megjelentek a dicső orosz csapatok, akik kiszabadítottak bennünket. Ott maradtunk még 2 hétig a legjobb ellátás és ápolás mellett és megerősödve indultunk hazafelé a cseh transzporttal.A jövőbeni terveimet illetőleg, nagyon szeretnék mielőbb Palesztinába kivándorolni, miután ott már vannak rokonaim.
switch to English

bphm.hu

holokausztmagyarorszagon.hu