Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezettek előadják a következőket:
Május végén érkeztünk Auschwitzba. Jobbra állítottak bennünket, elszakítottak szüleinktől és kis testvéreinktől. A fürdőben teljesen szőrtelenítettek, csíkos ruhát kaptunk és facipőt. Zsúfolt barakkba kerültem, 1200 nő volt beszorítva. 14-en aludtunk egy ágyon, ha megfordultam, mindnek szintén meg kellett fordulnia, kín volt az éjszaka és gyötrelem a nappal. Az eső becsurgott a blokkon, sokszor teljesen össze voltunk ázva, ilyen állapotban appellt álltunk, hajnali három órától kilencig. A ruhánk vizesen ránk tapadt, dideregtünk a hidegtől. Máskor meg a nap égető sugara teljesen megperzselt, éktelen égési sebekkel voltunk tele.Később egy raktárban dolgoztunk, ott sikerült organizálnunk, egy a szegényes kosztot tudtuk valamivel pótolni. A krematóriumban is dolgoztam, láttam, amint nagy csoportokat bevisznek a fürdőszobába, ahonnan kijönni soha nem lehetett már. Mindegyik egy törülközőt és szappant kapott, beterelték a szerencsétleneket, pillanatokra kigyulladt egy lámpa ez szolgáltatta a gázt és ez végzett pillanatok alatt az áldozatokkal. Iszonyú bűzt árasztott az égő hús szaga, sokszor ájuldoztunk tőle, én rám jutott az a borzalmas feladat, hogy a kis gyermekeket lapátoltam be a tűzbe. Szerencsére ez a beosztásom nem tartott soká, hat hét után a Capót szolgáltam ki. Főztem neki, mostam rá, megstoppoltam a harisnyáit, kitakarítottam a szobákat, itt elég jó dolgom volt.Augusztus végén transzportba osztottak és két napi út után megérkeztünk Selzwedelbe. Kenyeret, szalámit és margarint kaptunk az útra. Az első impresszióm nagyon jó volt Salzwedelről, mert kis tiszta Lagernek látszott, valóban az is volt. Mosakodási lehetőség volt, sőt fürödtünk is. Ruhaneművel elláttak bennünket, így nem is fáztunk. Eleinte az ellátás is jó volt: 40 dkg kenyér, leves, főzelék, Zulag, vagy margarin, de Wurstot is kaptunk. Fegyvergyárban dolgoztunk 12 órát. Ez nagy idő volt, de kibírtuk. Nagyon kevesen haltak itt meg, szökni sem volt érdemes, mert aránylag jól is bántak velünk, azután nem voltunk elég vállalkozóak. A gyárban a munkások gyakran segítettek rajtunk, ennivalót csempésztek a kezünkbe, ez szigorúan tiltva volt, de gyakran jutottunk kis szalonnához ily módon. A vége felé az ellátás egyre romlott, kevesebb lett a kenyér, a főzelék is elmaradt.Április 14-én az amerikaiak felszabadítottak bennünket, a sors csodálatos rendezése folytán testvérem összetalálkozott régi nagy szerelmével. Elhatározták, hogy Prágában megesküsznek. Amerikába szeretnénk kivándorolni. A jegyzőkönyvet felvette:

Kifosztás