Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
Mircsén 4 zsidó család lakott. Nekünk korcsmánk és trafikunk volt. A másik cipész, a harmadik üzletes és a negyedik pedig napszámos volt. Igen szerényen éltünk. Tavaly áprilisban kezdődtek a zsidóellenes intézkedések a jegyző és a csendőrök intézték a dolgunkat. Házkutatások voltak s amikor minket elvittek a gettóba, lezárták a lakásunkat. A többi lakosok nevetve nézték, mint visznek Ungvárra. Ungváron a gettóban, akinek volt még pénze, az tudott ennivalót szerezni. Az állomásra jártunk dolgozni. Sokan voltunk összezárva, mert egész Ungvár és környéke itt volt. 1945. július 10-e körül elvittek Ungvárról és bevagoníroztak. 80 ember volt egy kocsiban és vizet nekünk kellett szereznünk. Szökési lehetőségünk nem volt sem itt, sem a gettóban, mindenhol éberen őrködtek a csendőrök. A németek a magyar csendőrségtől Kassán vettek át. Itt vizet is kaptunk. Auschwitzba kiszállva az öregeket, asszonyokat, férfiakat 40 éves korig külön állították és elvitték őket. Többet azután velük nem találkoztam. Minket vittek a fertőtlenítőbe, ahol megnyírtak és megfürödtünk és csíkos ruhát kaptunk. Auschwitzba 5 napig voltunk. Dolgozni nem kellett. Itt csak az appellbüntetéssel ismerkedtünk meg. Mauthausenbe 1 hétig voltunk egy blokkba bezárva, majd egy transporttal Melkbe szállítottak. Melkben egy hegybe alagutat furtunk, mert egy gyárat készíttettek velünk ott. Ez nagyon nehéz munka volt, 3 schichtben dolgoztunk napi 10-12 órát. Enni nagyon keveset kaptunk. Aki valami csekély hibát elkövetett, az 85 botütést kapott. Sok volt az elgyengülés, mert a munka rettenetesen nehéz volt. Aki gyenge volt, azt vitték a kórházba és többet nem kerültek vissza. Minden 2 hétben fertőtlenítés volt. Télen naponta 30-50 volt a halottak száma. A capoknak és a kommandóführernek szót kellett fogadni, különben ütöttek vertek bennünket. Ha valaki munka közben egy kicsit megállt, azt nagyon megverték. Appellt mindennap kellett állni, 2-3 órán keresztül. Melkből Ebenseebe kerültem. Ott kőbányában dolgoztam nehéz munkát. Itt még kevesebbet adtak enni, mint Melkben. Mindennap 3 órakor keltünk, 3 óra hosszat gyalogoltunk a munkahelyünkig, majd reggel 6-tól este 6-ig dolgoztunk. Utána ismét 3 órai gyaloglás haza, úgyhogy 9 óra lett legalább mire hazaértünk. Ekkor kb. 10 dekányi kenyeret és egy kis lekvárt kaptunk. Ezután appellt álltunk, utána volt a lefekvés. Május 15. körül jöttek az amerikaiak és felszabadítottak. Azután már jó dolgunk volt, enni és ruhát kaptunk.

Kifosztás