Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezett előadja a következőket:
1944. március 20-án egy nappal a .németek bejövetele után csomagot akartam küldeni munkaszolgálatos férjemnek egyik bajtársával, aki itthon volt szabadságon és aznap utazott vissza. A Keletihez kellett vinni a csomagot. Megkérdeztem a rendőrtől, hogy be lehet-e meni az állomás épületbe, mondtam, hogy utazni nem akarok, de zsidó vagyok. Kedvesen azt mondta, hogy csak tessék bejönni és már oda is állított a sorba, a többi elfogott zsidó közé. Este Kistarcsára vittek és április 29-én Auschwitzba.Kistarcsán az első hetek borzalmasak voltak. 10-12 ember feküdt egy szalmazsákon minden takaró és minden ellátás nélkül. Élelem csak az volt, amit az OMHSA küldött. Volt egy Bakos nevű rendőr, aki végtelenül rossz volt hozzánk. Lelkileg tett tönkre. Egyre azt mondogatta, hogy innen maguk már haza nem mennek.Úgy látszott, hogy igaza lesz, mert április 29-én elindítottak bennünket Auschwitzba. A vagonban 78 embervolt, 50 nő és 28 férfi. Egy napi út után megérkeztünk. Érkezéskor az állomáson megkérdezték, hogy ki érzi magáét betegnek, ki nem tud gyalogolni. Persze sokan jelentkeztek, ezeket egyenesen a gázba vitték. Akkor a vonat még egészen kint állt meg, később mi - az első magyar transzport - építettük meg az utat, amelyen a vonat beljebb jött. 3 hétig úgynevezett karanténban voltunk, majd 150-ed magammal az úgynevezett Kanada kommandóba kerültem.A Kanada kommandó a csomagokat bontotta és a ruhákat szortírozta. Mi jobb elbánásban részesültünk, egyforma csíkos ruhában és piros kendőben voltunk. Cirka 4 hónapig voltam ott. A halottak ruháival dolgoztunk. A zsebekből iratok, fényképek kerültek elő. Lelkileg teljesen tönkre tett bennünket ez a munka. Rettenetes volt mindennap látni az égő kéményeket és messziről látni az égő gödröket. Olyan sok volt már ugyanis a halott, hogy a krematóriumot nem győzték az égetést, hanem szabad gödrökben is égettek.Voltak olyan transzportok, amelyek éjjel érkeztek és válogatás nélkül vitték őket a gázba. Volt olyan éjjel, hogy 25.000 embert égettek el.Az utolsó magyar transzport az újpesti és pestkörnyéki volt. Utána pár héttel már kevesebb lett a munka, mert nem jöttek transzportok. Akkor a Kanada fel is oszlott. Utolsó borzalmas élményem a Kanadában az volt, hogy oda hozták a férfiakat, akik a gázkamrában dolgoztak és ott gázosították el őket a Kanada ruhagázosítójában.4 hétig sarlach-karanténban voltam. Onnan Aussenkommendóba kerültem.A harmadik napon egy SS félig agyonvert. Minden ok nélkül, csak azért, mert részeg volt. Taposott rajtam, rúgott, három bordám eltörött. Erről a német kórházi főorvos úgynevezett Meldungot csinált, mert még ő is soknak találta. 8 napig a kórházban feküdtem és utána még egy heti Schonungot kaptam.Ezután a Weberei kommandóba kerültem. Ez a legborzalmasabb volt. Ha nem szőttük meg az előírt mennyiséget, akkor ütöttek-vertek. Az út a munkába félméteres sártengeren átvezetett cipő és minden melegebb holmi nélkül jártunk.Október vége felé a Weberei-Kommando is átköltözött a "C" lagerbe. Ez még szörnyűbb volt, mert a blokkba beesett az eső. Hidegben fagyban álltunk appellt órákig és utána dolgozni kellett. Előfordult az is, hogy egész éjjel fertőtlenítettek, nem aludhattunk és utána ugyanúgy kellett munkába menni és dolgozni. Ugyanakkor költözködött a konya is és vasárnap déltől szerda estig egy falat ennivalót nem kaptunk. Azt mondták, hogy ez büntetés, soha sem derült ki, hogy miért.Amikor az árjákat akarták behelyezni a #ebereibe, a zsidókat kitették és november 29-én transzportba kerültem.St. Gheorgenthalba vittek. Ott egy repülőgép alkatrész gyárban dolgoztunk. Itt eleinte csak 200 ember volt, 10 Aufseherein felügyelete mellett. Ezek az Aufsehereinek az auschwitziakhoz képest elég rendesek voltak. Mikor az oroszok közeledtek, különböző lágerekből hoztak még häftlingeket és ezekkel SS-ek is jöttek. Erre pokollá vált az élet ott is. Ütöttek-vertek bennünket. Sáncot ástunk, kényszerítettek bennünket, hogy készüljünk az ellenállásra. December 20-án megbetegedtem tüdőgyulladásban és hastífuszban, mely utóbbi később a lábamra ment.Május 9-én felszabadítottak az oroszok. Utána még 2 hétig kórházban voltam, majd hazajöttem.

Kifosztás