Jegyzőkönyv: 729

szkennelt verzió
Név: S. E.
Neme: férfi
Születési hely: Budapest
Születési idő: 1910
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: gépkocsivezető
Koncentració: munkaszolgálatos
Táborok: Mauthausen, Gunskirchen


Fentnevezett előadja a következőket:
Nem érintett a zsidótörvény különösebben foglalkozásomnál fogva. Amikor érintett volna, már munkaszolgálatos voltam. 1940. 09. 04-től 1940. 12. 06-ig, 1942. 06. 29-től egészen a deportálás napjáig egyfolytában benn voltam a munkatáborban. Szentendréről vittek Esztergomba, ott a táborban voltam egészen 1943. 06. hónapig. Földmunkát végeztünk rendes bánásmód mellett. Utána felkerültem 1943. 06. hóban Pestre a Honvédelmi minisztériumba, az építkezésnél Sorg Antal cégnek dolgoztam, mint munkaszolgálatos egészen 1944. 10. 25-ig. Rendes bánásmód volt itt is. Az említett napon a századot útba indították Mosonmagyaróvárra. Kb. 60-70 ember el is indult, a többiek megszerezték a védlevelet. Én is megkaptam és elvittek Budapesten az Aréna úti templomba. Idegen állampolgárokat gyűjtő század név alatt voltunk ott. Onnan elmentünk 10 nap múlva Benczúr utca 31/33-ba, ott voltunk 2 hétig. Innen kijártunk munkára, de nem rendszeresen. Katonák felügyelete alatt voltunk. 11. hó közepén jött egy parancs, mindenkit bevittek az Albrecht laktanyába és onnan útba indították a századot. Mi kaptunk egy munkát a Józsefvárosi pályaudvaron. 67-en voltunk ott. 10 napig dolgoztunk vasútépítkezésnél és 11. hó 27-én körülfogták az épületet és bevittek a Józsefvárosi pályaudvarra és bevagoníroztak. 65-en voltunk egy vagonba. Se enni, se inni nem kaptunk. 3 nap után Hegyeshalomnál 2 kanál levest adtak és 3 deka kenyeret. Nagy kerülővel Sopronba vittek, onnan gyalog, nyilasok és az SS bántalmazása közben Fertőrákos nevű községbe elszállásoltak. Másnap megjelentek a nyilasok, motozást, fosztogatást rendeztek. A harmadik nap kivittek sáncmunkára. Eleinte az étkeztetés nagyon rossz volt, majd berendeztek egy konyhát, és rendszeresebben adtak enni.Történt egyszer, hogy leégett egy csűr, és 12. hó 31-én volt ez, majd újév napján mindenkitől, amit tudtak, elszedtek azzal az idokolással, hogy a gazdának a kárát meg kell téríteni.Hübner volt először az ortzkommandant, rosszindulatú bolitischerleuter SA. A második volt egy Müller nevű, ez valamivel rendesebb volt és a harmadik Cziegler nevezetű sívilágbajnok SA.Itt dolgoztunk egészen 03. hó 26-áig. Nagyobb számú halálozás volt. 1800 emberből tudomásom szerint 160 ember halt meg végelgyengülésben.Március 28-án útba indítottak Mauthausen fel. Egy ideig gyalog mentünk. Másfél kenyeret adtak az útra. Ki volt utalva 40 deka méz és vaj, amit kaptunk meg. Azt mondták, hogy a németek lefoglalták.Vonatra ütünk, 90-100 ember volt egy vagonban. Naponta adtak 6-8 deka kenyeret, és 1 deka margarint.Megérkezve Mauthausenba kivagoníroztak. Adtak egy harmad kenyeret, 5 deka margarint és 1100 embert betettek, egy vászonsátorba. Itt voltunk két hétig. Rengeteg halott volt, naponta 200-250 ember halt meg éhség, felfel flekktífusz, bántalmazás következtében. Reggel 1 deci keserű fekete víz, répaleves ebédre és vacsorára 2 deka margarin vagy túró. Az utolsó éjszaka, elmenetelünk előtt, német légitámadást kaptunk, a tábor körül 70 halott volt.Április 24-én útba indítottak gyalog Gunskirchen felé. 60 km-es útat étlen szomjan tettük meg, csak a második nap este adtak 16 deka kenyeret és 5 deka margarint. Az úton sokan meghaltak, sokat agyonlőttek. Szám szerint nem tudom mennyit.Gunskirchenbe megérkezve 500 személyes barakba 2700 embert tettek be. Víz egyáltalán nem volt. A táplálkozás még rosszabb, mint Mauthausenben. Naponta 250-300 halott sátranként. A flekk csúcspontját érte le. Az SS őrség súlyosan bántalmazta az embereket és felszabadításig ez a helyzet nem változott. Ha késnek az amerikaiak, elpusztulunk mindannyian. Én is 39 fokos lázzal voltam.1945. 05. 04-én szabadítottak fel az amerikaiak és én 2 hónapig amerikai kórházban voltam. Az amerikaiak nem igen bántak jól velünk, közömbösen viselkedtek, és mindent ráhagytak a német orvosokra és szanitécekre. Meggyőződésem szerint a kórházban bekövetkezett halálesetek nagy részét el lehetett volna kerülni. A kórházban a táplálkozás a lehető leggyengébb volt. Rossz és kevés. 5 deka kenyér napi fejadag volt. Egyébként állandóan bab és borsó, soha egy kis édesség.Fentieket saját tapasztalatomból adom elő.
switch to English

bphm.hu

holokausztmagyarorszagon.hu