Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezett előadja a következőket:
Nagyrákócz község 100 zsidó családja elég jó anyagi körülmények között élt. Édesanyám varrónő volt, hatan voltunk testvérek, bizony nem nagyon dúskáltunk földi javakban. 1944. tavaszán, a németek bejövetelekor éppen látogatóban voltam rokonaimnál Miskolcon, innen mentem ki önként mezőgazdasági munkára, azt hittem, hogy azzal segítek magamon. Innen vittek be Mezőcsátra a gettóba. 88-an voltunk mezőgazdasági munkán, mindannyiunkat az imaházba hozták be. A zsidótanács rendesen működött, nem volt ellenük kifogás, csendőrök őrizték a gettót, a belső rendet, pedig zsidó rendőrök tartották fenn. Mintegy 1500 zsidó család gyűlhetett össze a gettóban a környékbeliekkel együtt. Nyolc nap után bevagoníroztak és Miskolcra a téglagyári gettóba vittek be, de itt is mindössze három napot töltöttünk. A gazdagabbakat nagy verések közepette vallatták a csendőrök. Állandóan csak azt hallottuk, hogy kivisznek Magyarországról, de hogy hová, azt nem tudtuk. 06. hó 11-én bevagoníroztak, 80-t egy vagonba, sem vizet, sem pedig WC vödröt nem kaptunk. A vonatot tábori csendőrség kísérte, Kassán azután átvették a szerelvényt a németek. Az SS-ek az egész úton folyton motoztak, és ami értékesebb holmit még találtak, azt mind elvették. Nem tudok róla, hogy valaki próbálkozott volna szökéssel, haláleset nem fordult elő a mi kocsinkban.06. hó 14-én délután csomagjainkat megérkeztünk Auschwitzba, csíkos ruhás lengyel häftlingek fogadtak, ránk szóltak, hogy csomagunkat hagyjuk a vonatban leszállva, pedig ötös sorba külön-külön felállították a nőket és férfiakat, majd elindultunk a fürdőbe, ahol lenyírták hajunkat és minden holminkat elszedték, helyébe pedig rongyruhákat kaptunk, fehérnemű nélkül. A B/3 lágerbe kerültem, 1200-an egy blokkba. Nem volt vizünk, az ételeket brómmal készítették, az kiette a szájat, igen sokan kaptak szájbetegséget. Az ellátásunk eleinte kielégítő volt, később mindig rosszabbodott. A bombagyárba nyertünk beosztást Allendorfba és ezért munkástranszportba kiválasztva, elindítottak Allendorfba /Thüringia határán/. Allendorf munkásláger volt, 3-4 hétig pihentünk itt, azután a bombagyárba osztottak be. Napi 10 órán átdolgoztunk, elég nehéz munkánk volt. Az ellátás, később már annyira rosszabbodott, hogy a végén már éheztünk. Ez időben már a bombázások is gyakoriak voltak, az élelmet nem tudták beszerezni. Az SS felügyelőnők nagyon vertek.Az amerikai és orosz hadsereg egyre közelebb jött, ekkor ki volt adva a rendelet, hogy Gestapó kezébe kell kerülnünk. Egy este azután elindítottak bennünket, útravalóul 1/7 kenyeret és zulagot kaptunk, 36 km-t tettünk meg aznap, azután éjszakára beszállásoltak egy pajtába 1000-ket, szörnyű zsúfoltságban. Csoportokba osztottak bennünket, de én lemaradtam, két éjszakát többen egy erdőben töltöttünk, ott azután megláttuk a fehér lobogót, rengeteg autót is láttunk, erre kimerészkedtünk megnézni, hogy mi az és már útközben találkoztunk az amerikai tankokkal, ez 05. hó 02-án történt. Az amerikaiak vittek be egy közeli városba, Kreisebe, Herzfeldben nyolc napot töltöttünk, azután amerikai autó hozott Pilsenbe innen, pedig vonattal folytattuk utunkat transzporttal Prágán, Pozsonyon át Budapestre. Jövőre terveim: egyelőre hazautazom.

Kifosztás