Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezett előadja a következőket:
1941-ben édesapámmal és hat testvéremmel együtt Lengyelországba vittek, innen sikerült megszöknöm. A visszacsatoláskor Budapesten tartózkodtam és szabadságra mentem haza szüleimhez, ez alatt a két hét alatt történt azután Lengyelországba való kiszállításunk. Átvittek a határon és ott azt mondották, hogy mehetünk oda, ahová akarunk. Kőrösmezőn vittek be lengyel területre, visszafordulni nem volt szabad, mert főbe lőttek volna, de befelé az országba lehetett menni. Lengyelországban bekerültünk egy erdőbe, ott SS-ek és magyar csendőrök lövöldöztek ránk. Sajnos saját szememmel láttam, amikor édesanyámat és testvéreimet lelőtték. Sikerült elmenekülnöm és gyorsan haladtam fel egészen Volócig, így kerültem azután vissza Magyarországra.Kevéssel rá feljöttem Pestre cégemhez, de már 1943. végén Jászberénybe behívtak munkaszolgálatra, ahol öt hónapot töltöttem innen, pedig pesti századhoz kerültem. 1942. 12. hónap végétől 1944. 12 hónap végéig itt voltam Budapesten a légó századnál azután egy idegen századhoz kerülve, elvittek december végén a Józsefvárosi pályaudvaron bevagonírozva, 75-t egy kocsiba, Sachsenhausenbe. Felváltva ültünk az úton, annyira szűk volt a hely, hogy egyszerre mindenki nem tudott leülni. A magyar határig csendőrök kísértek, itt átvettek az SS-ek. A vagonban útközben volt egy öngyilkosság, volt két gyenge emberünk, azokat összetaposták, így haltak meg. Az osztrák határon kinyitották a vagonokat, itt kaptunk kenyeret és zulagot. Transzportunk 3500 emberből állott, az utat tíz nap alatt tettük meg. A tábor gyűjtőtábor volt, Sachsenhausenben megérkezve fertőtlenítettek, az egész szerelvényt elszedték és csíkos ruhába, facipőbe öltöztettek. Oranienburgban szétosztottak szakmák szerint, így kerültem Serlin-Siemensstadtba, Berlin mellé. Itt kiválasztották az erőseket és gyengéket, én a külső kommandóhoz kerültem, vas síneket hordtunk, vasúti talpfát, ami nagyon nehéz munka volt. Az ellátás ezzel szemben a lehető legrosszabb. Volt ott egy SS előmunkás, aki büntetésből került oda, ő osztotta ki a kosztot, mégpedig úgyhogy 3/4 liter levest adott 1 liter helyett, a kenyérből is lelopott, így nagyon legyengültünk és igen sokan haltak meg éhségtől, sokszor megettük még a krumpli héját is. Az előmunkások, blockovák gumibottal vertek, de a hidegtől is sokat szenvedtünk. Egy alkalommal pokrócot vettem a ruhám alá, ezt észrevette az előmunkás, bejelentette az SS-nek. Megfogták kezemet és lábamat, 100 ütést kaptam akkor, egy más alkalommal egy pofontól a dobhártyám is megszakadt. Igen sokan haltak meg a hideg, rossz bánásmód és éhezés következtében, különösen fiatal fiúk. Gyakran bombázták a Siemens-műveket, a végén az egész láger leégett, erre elvittek vissza Sachsenhausebe. Itt nyolc napig voltam, akkor indulásra parancsot kaptunk, de már egészen közel voltak az orosz csapatok. Azonnal sorakozás és indulás, nekünk, mint utolsó transzportnak már útravaló sem jutott. Gyalog indultunk el, egy nap alatt 40 km-t tettünk meg Hamburg fel a tengerpartig. Annyira éheztünk, hogy útközben nekirohantunk az akácfáknak, úgy lekopasztottuk, hogy alig maradt rajta levél, de nem voltunk válogatósak, füvet is ettünk. Egyszer megláttunk egy burgonyavermet, erre nekirohantunk, de az SS-ek ránk lőttek, itt kaptam én is egy fejlövést. Letakarták egy pokróccal azokat, akik ottmaradtak az úton, így töltöttem el én is egy fél napot, azután egyedül kimásztam és szaladtam az erdőn keresztül Schwerinbe, 17 km-re már találkozta az első amerikai katonával. Ők bekötözték a fejemet és bevittek egy szanatóriumba. Ez 05. hó 02-án történt. Ezek után már nagyon jó életem volt, mindent kaptam, amire szükségem volt, gondos ápolásban részesültem egy hónapon át, onnan Lübeckbe mentem én itt jelentkeztem a cseh transzportba való felvételem miatt. Prágán, Pozsonyon át, jöttem Budapestre.Jövő terveim: Egyelőre itt Budapesten dolgozom, később Palesztinába szeretnék kivándorolni.

Kifosztás