Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
A zsidótörvény 1938-ban még nem is volt törvény és a filmszakmában már nem engedtek dolgozni. Ezután nyomorogtam. Liköröskészleteket festettem, üvegtárgyakat, ami a kutyának sem kellett. Ettől kezdve életemet ez a három szó irányította: nyomor, nyomor, nyomor. 1943-ban behívtak munkaszolgálatra Budapestre a 701(22 munkásszázadhoz. Legközelebb 1944. junius 5-én vonultam be ismét, Jászberénybe. Július 3-án vagy 9-én 1.500-unkat Borba deportáltak részben nyitott, részben lezárt vagonokban szállítottak át magyar területen. Egy vagonban 40-50-en voltunk. Enni semmit nem adtak. Pusztán búcsúzóul a magyar határon hashajtóval főzött borsólevessel élelmeztek. Bezárt vagonokban érkeztünk a nisi pályaudvarra. Ahol bezárt állapotban szörnyű bombatámadást kaptunk. Hegyivasútra raktak át és 7-8 napi utazás után éjjel megérkeztünk Borba. Fogadtatásunkat rögtön megveréssel kezdték. Amit enni adtak, ehetetlen és bűzös volt. Később helyi lagerekben vasutépítéshez helyeztek ki. Részemről Westfalen lagerbe kerültem, ahol a parancsnok nem, pusztán a keretlegénység kegyetlenkedett a szokásos módon. Pofozás, rúgás, kikötés. Az élelmezés egy részét ellopták. A lager parancsnoka Schaeffer Gusztáv főhadnagy volt, kőszegi vaskereskedő, alparancsnoka Hegedűs Dezső hadapród, nagykőrösi malomtulajdonosné fia. A keret kegyetlenkedői: Kecskés nevű honvéd irtózatosan vert, Rézműves és a többek által is már említett fiatal honvéd egy 20 éves gyerek, kinek neve nem jut eszembe, szörnyű módon bánt velünk. Kiss Ernő tizedes balatonmelléki lakos, ajánlkozott, hogy hoz csomagot, amit a feleségem át is adott neki, azt soha át nem adta nekem. Amikor megérkezett kérdeztem, hogy mit hozott, azt mondta: semmit. Többektől hallottam, hogy Pesten pénzeket vett, azokat soha át nem adta senkinek. Itt ahol én voltam, csak vasútépítés volt. Augusztus végén, amikor a német balkán front megingott, visszaindítottak bennünket be Borba. Útközben Schaeffer főhadnagy tájékozatlanságában közölte, hogy mindenki arra megy, amerre akar. Később benn Borban Marényi alezredes az egyénileg eltávozottakat szökevényeknek minősítette és később felszabadulás után a tiszti barakban egy listát találtunk Marényi aláírásával, kb. 250 személynek a halálos ítéletét. Egy különleges eset volt. Egy Csillag nevű festő ### egy levelet akart hazajuttatni, a levelet ellopták, ez Marényi és társaira kompromittáló volt. Csillagot bunkerbe zárták, napi 12 órai kikötésre ítélték. ### mesélte, hogy egyszer felhozták, kezéről a ### lógott a hús a kikötökötél helyén. ### Fischer nevű ###vezető a ###re kivitte és ott puskatussal agyonverte. Benn Borban egy ###ben dolgoztam és ###. ### bajtárs jött hozzánk, ### táblát ###, amikor erre engedélyt kért, a parancsnokság erre azt a választ adta: Zsidónak semmiféle megjelölés nem jár. Borba a brünnlagerbe zsúfoltak össze kb. 2000 embert, a legnagyobb szennybe, embertelen körülmények között. Itt találkoztam legelőször Császár főtörzsőrmesterrel, akinek egyébként zsidó sorsa már beteljesedett - felakasztották. Hallomásból tudom, hogy elindulás előtt 23 embert ###lőttek. Szeptember 15-én az ###öt elindították, mintegy 4000 embert. Azoknak további sorsáról csak itthon értesültem. Szeptember 28-án 1800-unkat úgynevezett második lépcsőben indították Borból s vittek 300 km-re, ahol Tito-partizánokhoz kerültünk, akikkel kb.# hétig úttalan utakon barangoltunk, nehogy még egyszer a németek kezeibe kerüljünk. Később visszakerültem Borba. Bor az már orosz kézen volt. ### mintegy tizen a Dunához ###tünk. Amikor egy orosz ###körülvett bennünket és ### helyén közölték velünk, hogy Bulgáriába kerültünk, Vidinbe. Fentieket saját tapasztalatomból adom elő.

Kifosztás