Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezett előadja a következőket:
Szüleimmel laktam Ungváron, amikor a németek bejöttek. Röviddel utána betereltek bennünket a gettóba, amely az ungvári téglagyárban volt. Május 21-én vagonba raktak bennünket és elindítottak Auschwitzba.Auschwitzban rögtön, amint a vagonból kiszálltunk elválasztották egymástól a családtagokat, de nekünk sikerült anyánkkal és nővéremmel együtt maradni. Dr. Mengele ott állt az érkezésünknél és egy bottal el akarta anyánkat választani tőlünk, de ő nem hagyta magát, erre a fejére ütött, de végül mégis sikerült bejutnia velünk a fürdőbe. Ott kopaszra nyírták a hajunkat, egész testünket szőrtelenítették és elvették a ruhánkat, mely helyett egy szál rongyos ruhát adtak, minden fehérnemű nélkül.A cigánylágerbe kerültünk, ahol egy hétig voltunk. Onnan átvittek a "c" láger 17. blokkba. Ott munka nem volt, hanem minduntalan appell. Tizennégyen aludtunk egy priccsen. Enni valami zöldszínű végtelen rossz folyadékot adtak, amelyben fadarabok, kavicsok és széntörmelékek úszkáltak. A bánásmód nagyon rossz volt, vertek bennünket minden ok nélkül.Júliusban megbetegedtem, ekkor elvittek a "d" lágerbe, ott volt a Revier. 6 hétig voltam ott. Dr. Mengele naponként megjelent ott részben gyógyítani, részben szelektálni. Megmagyarázhatatlan, kettőséletű ember volt. A leggondosabban gyógykezelte a betegeket, azután pedig esetleg éppen azokat, akiket gondos orvosi kezeléssel meggyógyított, gázba küldte. A szelekciónál nem is azt nézte, hogy ki milyen beteg, hanem inkább azt, hogy kinek milyen az arca, ha valaki bambán nézett rá, azt menthetetlenül a gázba küldte. Az orvosnő - Anna nevű holland nő volt - azt mondta, hogy ha Dr. Mengele jön mindenkinek feküdnie kell, ezt természetesen be is tartottuk. Én azonban egyszer nem vettem észre, mikor hirtelen bejött és éppen nevetgéltem egy másik lánnyal, aki egy dalszöveget diktált nekem. Odajött hozzám, megnézte, hogy mit írok, és amikor látta, hogy német szöveget írok, megkérdezte, hogy honnan tudok olyan jól németül. Mondtam, hogy az iskolában tanultam. Általában nem ijedtem meg és bátran felelgettem neki. Másnap hozott nekem egy darab csokoládét és azt mondta, hogy azért hozza, mert olyan szépen tudok németül.Volt egy kislány, aki ott született. Szülés után Dr. Mengele kedvesen megkérdezte, hogy mi lesz a neve, az anya azt mondta, hogy Erika. Erre Mengele azt mondta, hogy az nem lesz jó, mert ez német név, legyen inkább Ilonka, Ilonka lett. Két nap múlva az anyával együtt gázba küldte.A kisgyerekeket, akik ott születtek, szerette, játszott velük, törődött velük, azután gázba küldte őket.Volt ott egy asszony, akinek pattanásai voltak, - állítólag só hiánya miatt- előírt neki orvosságot, de nem adták oda neki, amikor legközelebb megvizsgálta és látta, hogy nem javult az állapota, az asszony megmondta, hogy nem kapta meg az orvosságot, erre Dr. Mengele megpofozta az orvosnőt gondtalansága miatt.Amikor meggyógyultam Dr. Mengele kérdezte, hogy transzportba akarok - e menni, vagy vissza a "c" lágerba. Az utóbbit választottam, mert újra együtt akartam lenni anyámmal és nővéremmel. Mire visszamentem már senkit sem találtam ott, anyám, testvérem, sőt az összes ungvári ismerőseim is transzporttal elmentek. Egyedül én sem akartam ott maradni és jelentkeztem a legközelebbi transzportba.Vagonban mentünk, 50 ember volt egyben. Kaptunk fejenként 1/2 kenyeret, 2 drb. Szalámit és 2 drb. wurstot az útra. Legkínosabb az úton a W. C hiánya volt, volt ugyan vödör, de ezt csak éjjel lehetett használni a #Post miatt. Éjjel indultunk és másnap délben megérkeztünk Freudenthalba.Freudenthalban egy W### dolgoztunk. Emerich Machold volt a szövőgyáros neve. Előírták a napi munkamennyiséget, de ez nem volt olyan sok, hogy ne tudtuk volna simán elvégezni. Machold nagyon rendes ember volt, törődött velünk. A kantinban akart bennünket étkeztetni a civil munkásokkal együtt, - ami természetesen sokkal jobb ellátást jelentett volna - de az SS nem engedte. Három alkalommal jutalmat is kaptunk, -több ebédet.Rendes kőépületben laktunk. Volt szép csempézett fürdőszobánk, meleg víz is volt, ha fűtöttünk magunknak, de ezt megengedték. Az ennivaló néha jobb, néha rosszabb volt. Naponta 1/2 kg. Kenyeret és Zulagot is kaptunk. Karácsonykor a gyáros hozott bort, de nem hagyta az SS- ekre, hanem addig el nem ment, míg mi is nem kaptunk belőle.Machold minden igyekezetével azon volt, hogy elérje, hogy bennünket emberekként kezeljenek, persze ezt az SS -nél nem igen lehetett elérni, de mégis aránylag elviselhető dolgunk volt. Könyvtárat rendeztetett be, volt rádió is, amit nekünk is szabad volt hallgatni.Mi a gyárban szerzett pamutból kötöttünk magunknak pulóvert, mellényt, mindenfélét. A lágerführer Vess, - aki előzőleg 12 évig a krematórium Chefje volt - mondta neki, hogy nézze meg milyen elegánsan öltözködünk az ó pamutjából. Erre azt felelte, hogy ha ti nem adtok nekik ruhát, kell hogy valahonnan szerezzenek maguknak.Egyszer éjjel az SS titokban el akart vinni bennünket. Erre Machold más katonaságot hozott az SS ellen, és nem engedte, hogy bennünket elvigyenek.Nem nagyon hittem, hogy haza kerülhetek, mert attól tartottam, hogy a németek mielőtt elvesztik a háborút, még megölnek bennünket. Később már pontosan tudtuk hogyan áll a front a német civil munkásoktól: Ezeknek halálbüntetés terhe mellett tilos volt velünk érintkezni, és mégis hoztak nekünk élelmet, meg egyébként is segítettek bennünket, ahogy tudtak. Akkor már bíztunk a felszabadításunkban, de még mindig féltünk, hogy lesz még egy félórájuk, hogy elvigyenek és megöljenek bennünket.Amikor az oroszok közeledtek - illetőleg már egészen közel voltak- az SS el akart bennünket vinni. Amikor azonban látták, hogy már nincs hova vinni és nem is nagyon volt már idejük, nem törődtek velünk és otthagytak.Másnap hajnalban lent voltunk a bunkerban, mert nagy lövöldözés volt, de reggel 6- kor már bejöttek az oroszok és felszabadítottak bennünket.Most hazamegyek, mert úgy hallottam, hogy anyám és nővérem már otthon van. Azután ki akarok menni Palesztinába.

Kifosztás